Az a tű folyton ott a vénán
És te eltűrsz mindent némán,
Életed alig lüktet,
De szemed a tévére dülled
És benn a kórteremben,
A szelíd fehér csendben,
Áthasít a zsoltár,
Hogy valaha ember voltál!
Ha a hagyományos módon szeretnél bejelentkezni vagy regisztrálni, bökj az alábbi gonbok közül az egyikre: