Történelmünk során csak ámulunk, hogy a biológusok egyre közelebbről és közelebbről vizsgálnak dolgokat, hogy a csillagászok egyre távolabb és távolabb tekintenek a sötét éjszakában időben és térben. Mégis mind között talán a legrejtélyesebb nem a közel és a távol, hanem mi vagyunk a magunk valójában. Egyáltalán képesek lennénk felismerni önmagunkat? És ha igen, képesek volnánk megismerni? Mit mondanánk magunknak? Mit tanulnánk önmagunktól? Valójában mit szeretnénk látni, ha kívülről tekinthetnénk önmagunkra?