Értünk hozzá, hogy mások életét megkeserítsük, hogy nehezebbé tegyük azt, ami amúgy is nehéz, nem sajnáljuk a gúnyos megjegyzést a hivatalban, s a gyárban szívesen adunk rossz szerszámot a kezdők kezébe. Kihasználjuk a gyengébbek erejét, zsarnokoskodunk otthon, pihenünk mások verejtéke árán, és mindezek dacára elvárjuk, hogy kereszttel jelölt gyászjelentést adjanak ki rólunk, mely azt állítja, hogy mi voltunk a legjobb szülő, nagyszülő, testvér, sógornő, munkatárs és rokon. Vajon Isten is aláírja ezt?