Az asszony, aki szerény, noha szép,
És halkan szól, ámbár a nyelve ép,
Gazdag, de kincsét nem pazarolja el,
Szemérmes s mégis odasúgja: Jer!
S bár sértést megtorolni módja van,
Békén tűr, míg haragja elsuhan,
S a szíve soha méltó társ helyett
Nem választ holmi rangos tökfejet,
Gond, érzés, vágy - jól őrzött titka mind,
Az udvarlókra vissza nem kacsint.