Ez hát a hon... Ez irdatlan
Hegyek közé szorult katlan.
S az út... kígyó vedlett bőre.
Hány népet vitt temetőre,
S hozott engem, ezer éve,
Árpád török szava, vére
Bélyegével homlokomon...
Szerzett ellen, vesz­tett rokon
Átka hull rám, mint a rontás.
Perli-e még ezt a hont más?