Az jutott eszembe, hogy milyen is a víz, amikor evezünk. A csónak sodra idővel eltűnik, az evezők felverte vízfodrok a parthoz verődnek és örökre, nyomtalanul kihunynak. Ilyen az élet a vízen: nem létezik a múlt. És ha az ember felemeli előre a tekintetét, akkor csak a jövőt látja.