Képzelt képzeleteddel képzelem,
Hogy idegondolsz, kedves
Mialatt gyors kerék visz:
Sóvár magányomat hívja magányod;
Együtt vagy velem, ahogy veled én,
és ahogyan nekem, vigaszt csak képzelt jelenléted ad,
Fájdalmad fájdalmamban érzi csak enyhülni szorítását szíveden.
Képzelt képzeletemmel képzelem,
Hogy együtt vagyunk:
Az enyém kevés volna magában,
Míg így, szüntelen kettőződve,
Mint tündér repesés hoz – visz – cserél
S egyszerre két helyen egymásba zárva tart a szerelem.