A lelkem mélyén meg vagyok győződve róla, hogy mi, szerencsétlen emberi lények arra vagyunk kitalálva, hogy mindig a lehető legrosszabbra készüljünk fel, mert az olyan ritkán következik be, így aztán, ami csupán vacak, az egészen tűrhetőnek tűnik (sőt majdnem jónak), és el tudjuk fogadni.