Mikor jó, akkor az élet olyan, mint egy száguldó országút. Rohanva szaladnak el látóterünkből a kellemes pillanatok gyönyörködtető épületei, a fantáziánk szülte ábrándvárosok, a pihenés ligetei, még a hétköznapok aszfaltszürkesége sem zavar. Viszont ha rossz, akár egy rohadt létra. Az ember csak kapaszkodik rajta, és nem tudja pontosan, hogy most lefelé mászik, vagy felfelé. De a leghosszabb országút, és a legrohadtabb létra is véget ér valahol.