Szeresd az életed, bújj bele, öleld meg, mert a tiéd, nem másé. Neked kell szeretned, neked kell vele élned, te alakítod, a te kezeid formálhatják - semmi más. Csak a tiéd, így csak te törheted össze, vagy hagyhatod, hogy darabokra törjék. Senki más. (...) Találj kapaszkodókat, olyanokat, amiken mindig felhúzhatod magad még a legerőtlenebb pillanatban is abba a világba, amit megteremtettél magadnak. Hiszen onnan aztán senki sem lökhet le, vagy ha mégis megteszi, pillanatok alatt felállsz, hiszen a te világod, te dolgoztál meg érte, és büszke vagy rá.