Mint egy kerék, ami forog, szinte soha meg nem áll,
így az ember tipeg-topog, örök útvesztőben jár.
Mint a mámor, ami kerget, ami űz és visszatart,
mint az óra, mit percek szédült karneválja hajt.
Látod, mindig egymást váltva jön az árnyék meg a fény,
míg a világ körbe-körbe forog fáradt tengelyén,
vihar tépte szárnyakon, mint egy régi szélmalom.