Fél életem oda, s év év után
Hogy szökjön el, hagytam: ifjúkorom
Álma, dalokból épített torony,
Büszke, magas - ábránd maradt csupán.
Nem tunyaság, nem szenvedély nyomán
Támadt vad nyugtalanság, víg napok,
Hanem bú s gond volt, ami nem hagyott
Megtenni azt, mi így előttem áll.