Legújabb idézetek

Az emlékekkel úgy vagyunk, mint a fényekkel, minél távolabbról világítanak, annál jobban ragyognak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi úgy büntetjük meg a rendezőket, hogy megcsináljuk azt, amit kérnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek saját maguk képtelenek lettek volna megteremteni a maguk számára a maguk világát. Szükségük volt az isteni segítségre és védelemre. Könyörögni kellett a jóakaratú szellemekhez és erőkhöz, vagy kényszeríteni kellett őket arra, hogy védjenek meg minket. "Ablakot" kellett nyitni Istennek, hogy leszállhasson az égből, és felkereshesse ezt a szentelt helyet, hogy beköltözzék a fizikai világnak erre a pontjára, amely az ő jelenléte által szentelt hellyé vált. Az isteni lét és az igazi, hiteles emberi lét szentélyévé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne becsülj le senkit, mert az alattad lévők miatt lehetsz te a csúcson, a kicsik miatt lehetsz te nagy és az ellenséged miatt lehetsz te a hős.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet, hogy a boldogságot nem fölfedezni és megtalálni kell, hanem egyszerűen csak emlékezni rá, mert elfelejtettük? Ha így van, akkor nagyon elfelejtettük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Abból látszik igazán valakinek a jelleme, ahogy a gyengébbekkel bánik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A boldogság mindig az alkotó tevékenység eredménye, a szenvedés pedig mindig a negatív gondolkodásé, a negatív tevékenységé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahol nincsenek törvények, és minden ember azt teszi, ami számára helyesnek tűnik, ott van a legkevesebb valódi szabadság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha százszor születnék, akkor sem lennék boldogabb,
Ha százszor születnék, akkor is félnék néhanap,
De ha százszor születnék, akkor az idő lenne a cinkosom,
Ha százszor szeretnék, nem kéne folyton-folyton játszanom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmire sem vágyunk jobban, mint arra, amiről tudjuk, hogy nem lehet a miénk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod, mi a pokol? Nem tűz és ördögök... nem az, amit gyerekkorunkban tanultunk! Mi magunk építjük a magunk poklát... még életünkben... ahányszor fájdalmat okozunk... ahányszor szenvedést okozunk!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a fiók mélyéről előkerülnek a megsárgult fotográfiák, az albumba rendezett felvételek, máris sorjáznak a hozzájuk kapcsolódó történetek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy mosoly mindent képes megváltoztatni. Egy egész életet. Sőt, kettőt. Két emberét. Azokét, akik egymásra mosolyognak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy mit csinálnak az emberek az idejükkel, azt nekik maguknak kell eldönteniük. Maguknak is kell megvédeniük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egy kultúrából egyszer kicsit hosszabb időre kilépsz, (...) egy új nézőpontot nyersz. Elkezded a saját kultúrádat, a saját viszonyaidat ehhez a kultúrához képest kívülről szemlélni. Olyan nézeteket látsz, amelyet csak kívülről lehet konstruálni. Ez nem bűn, eltévelyedés, hanem csupán a nézőpontváltozás következménye.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelem mélyén a semmi lappang. Nemcsak azért, mert a félelmem tárgya valamely, a jövőben bekövetkez(het)ő veszteség, azaz valaki vagy valami hiányozni fog, hanem azért is, mert a félelem maga is a semmi kettőzése. Hogy ezt teljes mélységében megértsük, gondoljunk bármire, amitől félünk... Itt van? Most jelen van? Nincs. Nem is lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ezen a bűnös világon bizony nincs szomorúbb látvány, mint egy behúzott farkú, gazdátlan kiskutya.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná,
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná,
És úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyűlölet: az a mélységesen banális mechanizmus, hogy kivágom azt a fát, amire nem tudok felmászni. Gyűlölet: mélyebbeket gondolunk felőle, mint amilyen csekélyben tanyázik az egész. Gyűlölet: paradox szerelmi vallomás: olyan szeretnék lenni, mint te, de nem és nem tudok, tehát dögölj meg, mert elérhetetlenül szép vagy, ne legyél, ne lássalak! Gyűlölet: útjelző táblákkal gazdagon ellátott, eltéveszthetetlen, kövezett út az őrülethez... Minden valamennyire markáns ember felizzítja az effélére hajlamosak gyűlöletét: ez a minőség fonák visszaigazolása. A valamilyenségnek ez az ára. Ugyanők viszont azt is megkapták ajándékba, hogy aki szereti őket, az borzasztó nagyon. Nincs langy középút, mert az a középszeré. Ami engem illet, igyekszem minél láthatatlanabbá válni azok számára, akiket kínoz a létem. Ugyanis, ha bármi módon reagálok a gyűlöletre, létrejön az ördögi kör; ez ellen egyetlen humán védmódszer van: az, hogy megszakítjuk a láncot. Ki lehet állni a pástra, de minek?! A butaság nem vitaképes; nem más, mint elemi erő: hülye leszek pert indítani a földrengés ellen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elcsitítottam a gondolataimat, amennyire csak lehetett, összpontosítottam a légzésre és a távozásra. Nem szabad tétovázni, a bizonytalanság mindig visszahúzza az embert, és ez az élet nagyon sok területén igaz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jobban pusztít a cinizmus, mint az atombomba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ott ült a padon, könnyek peregtek az arcán, és tudni akarta, amit minden gyerek tudni akar, amikor valaki, akit szeretett, hirtelen eltűnik a színről: miért történik, miért velem történt, van ennek valami oka, vagy csak egy őrült rulett kerék forog? Ha jelent valamit, akkor mit kezdjek vele? Ha semmit nem jelent, akkor hogyan viseljem el?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlékezet világítótornya. Meglepő, hogy a diffúz felhők között mennyi összefüggésre rávilágít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halálra gondoltam. Nem töltött el félelemmel. A halálom végül is természetes és elkerülhetetlen folyománya annak, hogy élek. Mint minden kínai, én is hittem, hogy a halálom csupán egy intervallum az élet szakadatlan folyamatában, hiszen az életem folytatódik a gyermekemben és az ő gyermekeiben, generációk során át, akár egy végtelen, hömpölygő folyam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberi lények képesek vágyakozást ébreszteni magukban jóformán bármely elképzelhető anyagi tárgy iránt. Ha tehát adva van egy modern ipari kultúra, amely jóformán bármit képes előállítani, akkor megérett az idő a végtelen igények tárházának megnyitására.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ideje lenne egyszer már gyűlölni a szépet
minden igen helyett kimondani a lázadó nemet
és kikiáltani a fikció teljes jogát
minden kifundált ráció felett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán rossz időben, rossz helyen,
De teszem a dolgom,
Hisz ez a sorsom,
Ez a végzetem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A folyó talán nem folyna többé, ha tudná, hogy a patak kiszárad, de az ember nyugodtan eszik olyan emberek közelében, akik majd meghalnak éhen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tizenegy éve élek a feleségemmel. Hétköznapi a házasságunk, vagyis, ha nem értünk egyet, az asszony győz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szívem azt súgja: akarom! Az eszem azt kiáltja: nem lehet! Végül az ész megadja magát, és a képzelet szárnyra kel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szívem szorul a félelemtől
S megrendül a kétség alatt,
Hogy szeretni csak színpadon tudsz
S magadnak élned nem szabad.
Hogy szíved e rajongó álmon
Csak gúnyolódik, csak nevet...
- Még nem érzéd szivem szerelmét,
Már itt a vég... Isten veled!...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Széles körben elterjedt az az elképzelés, hogy a szerelem sorsszerű, erőszakos esemény, mely váratlanul érkezik, ezért csak passzív várakozással közelíthetünk felé. A szerelemre várni végzetes hiba, mert ezáltal várakozó álláspontra helyezzük saját magunkat és életünket. A szerelem azonban nem passzivitásban esik meg, mivel a szerelem aktivitás. És ha aktivitás, akkor cselekvés vagy magatartás, amely megtanulható.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ebben a városban szép számmal akadnak súlyos gondok. Hogy mindjárt a legkisebbet vegyem elő, elegendő felrónom az utcák légkondicionálásának hiányát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Á, téged is bánt néha, hogy a gondolat nem fér a szóba! Ez nemes szenvedés, édes barátom, csak a kiválasztottaknak jut osztályrészül; a szamár mindig meg van elégedve azzal, amit mondott, és mindig többet mond a kelleténél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember makacs lény; szereti a sorsát, akkor is, ha ez a sors a láva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás