„ Hiszek benne, hogy az álmok szentek.
Elviszik a legsötétebb félelmeimet, s játékot faragnak belőlük. ”

„ Néha csak az a tudat tudja elviselhetővé tenni a poklot, hogy az ember már túl mélyen van benne ahhoz, hogy kiszabaduljon. ”

„ Gyermekünktől mindent elveszünk, ha mindent megadunk neki. ”

„ Az élet végső soron nem más, mint kis győzelmek és nagy kudarcok sorozata. De mi mást tehetne az ember? Adja fel? ”

„ Ne vágyakozzunk nagy örömökre, mert észrevétlenül elmegyünk az élet igazi örömei mellett. ”

„ Nem élhetjük le egész életünket a saját fantáziánk csúcsain. ”

„ A hegymászókat lefotózzák a hegy tetején. Mosolyognak, izgatottak, győzedelmesek. Útközben nincs fotózás, mert ki kíváncsi az előzményekre? Lökjük magunkat, mert kell. Nem azért, mert tetszik. A könyörtelen mászást, a fájdalmat és kínt, hogy előre lépj... ezt senki nem fotózza le. Senki nem akar emlékezni erre. Csak a kilátás érdekes a végén. A lélegzetelállító pillanat a világ tetején. Emiatt mászunk. Ez megéri a fájdalmat. Ez benne a legjobb... ez mindent megér. ”

„ Elidegenedtem a családomtól, egyedül hajózom az élet vizein. Majd meglátjuk, hol kötök ki. ”

„ Az élőt kínálja gyümölccsel tavasz, nyár,
És kínálja borral a tél, -
De én már tudom, miből él a halott:
A halott könnyekből él. ”

„ Mindig csodákra vártam, mint apró gyermek, hogy egyszer igaz legyen, amit mesélnek nekem, hogy lássam az angyalokat és a tündéreket, hogy kicsiny mackócskám életre keljen és dörmögve táncoljon, s hozzám dörgölőddzék, ha mindenki elhagy is. Mindig csodákra vártam! És most is, minden este úgy fekszem le, mint aki reggel talán egy más életben, más emberek közt ébred, és csak ámuldozik majd, hogy mily keserves, mily nyomasztó volt az álma. ”

„ A lehetetlen feladatokkal úgy kellett megbirkózni, hogy az ember fölszabdalta kisebb, "csak" iszonyúan nehéz feladatokra, azokat pedig irtó nehezekre, azokat meg komoly feladatokra, azokat meg... ”

„ Olyan gyönyörű, mintha nem is anyától lett volna, mintha maga szülte volna a költők szilaj, csapongó képzelete, mely átröpül a mindenség fölött, tündérvilágoktól válogat színeket az archoz és ajkhoz, a mennybolttól kölcsönzi a homlok alakját, a suhogó nádtól a termet délcegségét, gyémánttól a szemek ragyogását, mandolától az alakjukat, sötét éjszakától a színüket és ami szépet kölcsönkér a rózsától, a rubinttól, a harmattól, napsugártól, mindazt vétkes vakmerősséggel öt betűvel fejezi ki "ideál"-nak. ”

„ Az ember egyedül nem kezdhet új életet. Mindenkinek szüksége van egy útitársra, egy játszótársra, ha úgy tetszik, hogyha mi eltévednénk, ő mindig lássa az utat, hogyha vesztésre állnánk, akkor ő segítsen a küzdelemben. ”

„ Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni. ”

„ Némely ember látókörének átmérője nulla, de felfogásukat mégis álláspontnak nevezik. ”

„ Csak a magányosok akarnak gazdagok lenni és válnak végül kapzsivá. Ők vágynak a hatalomra is, amitől megrészegülnek és a gyengébbek ellen fordítják. Ne ítélkezz! Sajnáld őket, mert csak sajnálni lehet azokat, akiket tönkretett a magány. ”

„ Az álmok olyanok, amik kitöltik az ürességet. Amiről tudod, hogy ha valóra válik, akkor minden rossz elmúlik. ”

„ A megbocsátás Isten legnagyobb adománya. ”

„ A természet gyöngéden beoltotta az emberbe az élet szeretetét, az állatok szeretetét, az ember szeretetét, az igazság szeretetét. De megtalálhatod mindezek ellenkezőjét is a világban: az élet megvetését, az állatok gyűlöletét, az ember lenézését, és az igazság eltiprását. A világot könnyebb irányítani, mint az emberi szívet. Aki pedig szívét képes megtölteni szeretettel, a legtöbbet tette a világért, amit ember tehet. ”

„ Ne olvasd a történelmet - csináld! ”

„ Ha a lehetetlent kizártuk, ami marad, az az igazság, akármilyen valószínűtlen legyen is. ”

„ Ez az asszony többet adott nekem puszta fedélnél, megtanította nekem, mit jelent a szeretet, a család és az otthon. (...) Úgy vélem, sohasem késő, hogy otthonra találjunk. ”

„ A boldogság csak egy álom, a remény és a csalódás között. ”

„ Az élet megtanított arra, hogy pillanatnyi örömért ne áldozzam fel egész életem boldogságát. ”

„ Nincs értelme olyan utakról beszélni, amelyeken nem mentünk végig. ”

„ Neheztelni annyi, mintha mérget vennénk be, és arra várnánk, hogy a másik haljon meg. ”

„ A nevetni nem tudó férfi egy gonosz gúnyolódó félelmes színében tűnik föl a nők szemében. ”

„ Az embernek az elméje az utolsó menedéke. ”

„ A nyájösztön a tehetetlenség menedéke. ”

„ A feledés homálya. Sötét, csöndes és befejezett. Ráleltem a szabadságra. A teljes reménytelenség volt a szabadság. ”

„ Több jó van bennünk, mint amennyit mások észrevesznek, de több rossz is, mint amennyit magunk tudunk magunkról. ”

„ Akik felől jót nem mond senki, igen szegényül megyen ki e világból, ha gazdag is. ”

„ S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg. ”

„ Ég veled, sírtam, de a búcsúszó elveszítette az értelmét, hiszen a kimondott szavakat hamarosan elmossa a feledés. ”

„ Akármennyire el vagyok foglalva, megtalálom a módját, hogy az örökös vibrálás közben - amely valójában az energiáim egy részét is felemészti - elcsenjek magamnak néhány percet, s jobbá tegyem az életet. ”