„ Én gyanúsnak találom, amikor valakinek arról szól az élete, hogy segítsen, akár pszichológusként, akár szociális munkásként. Azt gondolom, hogy ezeknek az embereknek a többsége szeretetre képtelen, és ezt a hiányosságot kompenzálják azzal, hogy segítsenek, hogy hivatásszerűen jók és rendesek másokhoz. Az hiszem, hogy mondjuk egy szeretetre igazán képes építészmérnöknek nincsen ilyen szükséglete. Szóval a dolog sokkal bonyolultabb, mintsem hogy így elintézhetnénk, de beszélgetni lehet róla. Talán el is vezet valahová, csak nem ilyen rövid idő alatt. ”

„ A szép ellenség. Egész életünkben próbálunk megküzdeni azzal, hogy nem érezzük szépnek magunkat. Ez egy olyan harc, amiben nem nyerhetünk. A szépségnek nincs definíciója. Csak egyféleképpen érhetjük el a szépséget, ha annak érezzük magunkat belülről, anélkül, hogy konkrét fizikai jellemzőkre bontanánk. ”

„ Balzac sétabotjának fogantyújára: Megtörök minden akadályt. Az enyémre: Engem minden akadály megtör. Közös a "minden". ”

„ A természet nem úgy jelenik meg előttünk, mint vak erők káosza, nem úgy, mint energiának és anyagi részecskéknek a kusza keveréke; éppen ellenkezőleg, nyilvánvaló rend van benne. A bolygónkon tévelygő emberek számára Isten lényege mély titok marad, mindazáltal a természet megfigyelése nem hagy kétséget az Ő létezésének valósága felől. ”

„ Kegyetlenség: emberi szív,
Féltékenység: emberi kép,
Terror: istenember-alak,
Titok: emberi öltözék. ”

„ Egy korsó bor, egy ropogós kenyér - és Te. ”

„ A féltékenység is egyfajta félelem. Félsz, mert azt gondolod: alacsonyabb rendű vagy másokhoz képest, és rettegsz attól is, hogy ők is így gondolják. Amikor féltékenyek vagyunk, akkor félünk! ”

„ Csak az ég őrizheti úgy a maga csillagait, ahogy a felnőtt tudja őrizni önmagában azt, amit a gyermekkor ide-oda röpködő, színes pillangói hoznak vissza az egyszer volt évekből. Derűs, és ki tudja, hányszor borús történetek ezek, de igazak mindig, még akkor is, ha nagyon magasba röpíti őket a képzelet. (...) Jaj, de törékenyek, de sérülékenyek ezek a pillangószárnyak, és de hamar színük fakul, ha nem vigyázol féltéssel rájuk! ”

„ Elég egy fuvallat, ha a hamu alatt parázslik még valami. ”

„ Élhet melletted valaki, de ha a szívetek nincsen adásban, még akkor is idegenek maradtok, ha görcsösen szorítjátok egymás kezét. De ha a szív adni kezd, lehet a távolság a Föld másik pontja: válaszolnak rá. ”

„ Én kőszívű szerelmem, pillantásod, mint tüzes nyíl, fájó sebet ejt szívemen! Éjnél is feketébb szemed, mégis örökké rabul ejtett. A büszkeséged megkeményíti szívedet, és elhomályosítja szerelmünket, de elvarázsol engem. Tudom, hogy ez a büszkeség emel az égbe, és a csillagoknál is szebbé tesz. Mégis fáj, felőröl és elemészt a fájdalom, de tudom, ajkad egyetlen érintésétől visszatérhetnék az életbe. Ó, kőszívű kedvesem, eldobod szerelmünket, kegyelmezz nekem, könyörülj, könyörülj rajtam! ”

„ Réges-régi hiedelem, hogy "a tehetséget nem lehet eltaposni, az úgyis kirúgja magát". Azért tartja magát ez a nézet, mert igazi csapda. Ugyanis szimpla logikával lényegében tautológia szinten mondható, hogy "nem is volt igazi tehetség, ha elkallódott". ”

„ Ó, milyen elviselhetetlen a boldog ember némelykor! ”

„ Hittel és emberséggel
Első te, kit vállallak,
Kit szívvel, szóval vallak
És álmomba se csallak.
Kit bántani nem hagynék,
Kiért tán ölni tudnék,
Te édes-kedves társam,
Miféle szerződés ez?
Micsoda Isten írta? ”

„ Hol vagy? Ó, nem tudom! Mi rejt?
Magasság? Mélység? Van-e ég?
A tarka földi színpadon túl
elindulok mégis Feléd. ”

„ Néha tudat alatt valaki olyan helyzetbe keveredik, sőt esetleg ő teremt olyan mesterséges helyzetet, hogy a problémát ne tudja megoldani, de legyen mentsége - ami egy álcázott módja a probléma megközelítésének. ”

„ Adj helyet magad mellett,
Az ablakhoz én is odaférjek.
Meztelen válladhoz érjen a vállam,
Engedd, hogy megkívánjam! ”

„ - Utálom a titkokat!
- Pedig vannak...
- Akkor mondd meg, hogy élhetnék együtt vele?
- Ahogy eddig... ”

„ A szavak bénák, tökéletlenek, kevesek a fogalmazáshoz. ”

„ A barátok őszinték egymással, elsimítják minden vitájukat. Ha össze is kapnak, meg tudnak bocsátani. Egy igazi barát elássa a csatabárdot, mivel a barátság szent kötelék. A bizalomé. ”

„ És mégis - mégis fáradozni kell.
Egy újabb szellem kezd felküzdeni,
Egy új irány tör át a lelkeken. ”

„ Az Isten munkája feletti elmélkedés - legalábbis bizonyos mértékig - feljogosít bennünket arra, hogy csodálattal álljunk meg Isten bölcsessége előtt, és arról véleményt formáljunk. Az Isten munkáiról való gondolkodás pedig arra késztet minket, hogy megcsodáljuk Isten magasabb rendű hatalmát, s ennélfogva az emberi szívben tiszteletet ébreszt Isten iránt. Ez a gondolkodás fel is indítja az emberi lelket Isten jóságának szeretetére. Ha a teremtmények jósága, szépsége és csodálatossága oly nagy örömre indíthatja az emberi lelket, Isten saját jóságának kútfeje (összehasonlítva a teremtmények parányi jóságával) mennyivel inkább maga felé fordíthatja a felindult emberi elméket. ”

„ Amit teljes szívéből mond az ember, az nem lehet üres frázis. ”

„ A tehetség nem más, mint az újrakezdés bátorsága. ”

„ Ne menj a romok közé! Ne töprengj azon, hogy alakíthattad volna-e másképp a múltadat. Legfőbb lelki erőd csak a megtörténtek vállalása lehet. Fogadd el, hogy ami történt veled, amit cselekedtél, az a törvényed. Ezért űzz messze magadtól minden megbánást, bűntudatot, lelkiismeret-furdalást, minden olyan belső történést, szégyent, ami megaláz. ”

„ Az irodalomban is úgy van, mint az életben. Akárhova megy az ember, beleütközik az emberiség javíthatatlan csőcselékébe (...), mely mindenütt nyüzsög, és mindent beszennyez, mint nyáron a legyek. Ugyanígy van a rossz könyvek elszaporodásával, mely hihetetlen mennyiségben termeli az irodalmi gazt, amely megfojtja a kifogástalan magot. Az ilyen könyvek elrabolják a nagyközönség idejét, pénzét és figyelmét, mely valójában a válogatott alkotások részére adatott. A rossz könyvek nemcsak haszontalanok, hanem ártalmasak. Hiszen a jelenlegi írásos művek kilenctizede csak azért nyomtatódik, hogy kicsaljon a hiszékeny, nagyszámú közönség zsebéből néhány felesleges tallért; ennek érdekében a szerzők, kiadók, és szerkesztők szándékosan megvastagítják a könyvecskéket. Még kártékonyabb, szemtelenebb és lelkiismeretlenebb csalást követnek el a soronkénti firkászok; garasokat behajtva soronkénti tákolmányukért. Ezek a "napszámosok" megrontják az olvasók ízlését, és megsemmisítik a természetes megvilágosodást. ”

„ Ó, szép szavak barokkos balzsama, -
ne hosszabbítsd a kínjaim!
A féligazság:
múló novokain.
Az egyenes beszéd,
nekem csak az a szép. ”

„ Minden napot úgy kellene kezdenünk, mintha a csecsemő és haldokló egyszerre pillantana ki a szemünkből. Így talán megértenénk valamit abból, amit szüntelenül s okosan igyekszünk megmagyarázni magunknak. ”

„ A legtöbb ember beszéde olyan, hogy a legnagyobb bizonyossággal kitalálhatjuk, mi lesz a következő szó. ”

„ Nem elég, ha az óvatos ember maga nem tolakszik, több kell ennél, más tolakodását is el kell tudnia hárítani. Ne legyen annyira mindenkié, hogy megszűnjék önmagáé lenni. Ne élj vissza barátaid készségével, és ne kérj tőlük többet, mint amennyit maguktól adnak. ”

„ Nincs az a szimpla ellentmondás vagy botrány, amelyet, ha eltussolnak, ne törne elő ezerszer erőteljesebben. Azt hiszik, sunnyoghatnak, pedig nem. ”

„ Férfivé bennünket az asszonyoknál nem az első győzelem avat, hanem az első vereség! ”

„ Az emberek (...), azt nyelik le a legnehezebben, ha valaki a józan ész szabályai szerint akarja irányítani őket. ”

„ Sokan mondják, hogy a harag elhalványul idővel, de ez közel sem azt jelenti, hogy el is tűnik. Ottmarad továbbra is, legfeljebb csak nem látni, és amint a legapróbb lehetősége adódik, újra a felszínre tör. ”

„ A romantika nem harsonaszó és pompás külsőségek között vágtat be az ember életébe, mint fehér lovon egy királyfi, hanem úgy lopakodik mellénk, mint egy régi jó barát, csendesen, észrevétlenül, talán prózába burkolózva, amíg egy váratlan pillanatban a rá hulló napsugár fel nem ébreszti az ott szunnyadó zenét és költészetet, talán... talán... a szerelem egy gyönyörű barátságból fakad, oly természetesen, ahogy a bimbóból kipattan a rózsa. ”