Legújabb idézetek

Ahogy öregszünk, az érzelmi kapacitásunk exponenciálisan nő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha tudom, hogy én emberből vagyok, akkor elfogadom azt is, hogy alakulhat úgy az életem, hogy valami miatt nem jön össze valami, amit elterveztem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megszokott környezetében az ember bele sem gondol abba, hogy voltaképp újjászületett, nem értékeli az isteni kegyelmet, amely megengedte, újabb nappal szaporítsa a megélt időt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak egy dolgot nem tud megvalósítani e földi létében az ember: hogy a számokat egyértelműen visszafordítsa betűkre, anyanyelvére.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Születési képletünk azon lehetőségeink vázát adja meg, amelyeket meg kell élnünk, és amelyeket remélhetőleg tudatosságunk fénye áraszt el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halálról senki se tudna sokat mesélni, aki onnét visszajönne; mert a halált nem éli át az ember. Sötétségből jövünk, és sötétségbe távozunk, a kettő között vannak élményeink, de a kezdet és a végzet, a születést és a halált nem éljük meg, nincs szubjektív jellegük, mindenestül az objektív jelenségek területére tartoznak, így vagyunk ezzel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az erős letiporja, széttépi a gyengét; a gazdag leigázza, kifosztja a szegényt; a boldog (aki szánnivaló balgaságában boldognak hiszi magát) megcsúfolja a szerencsétlent, elorozza az elesettek vigaszát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelemtől nem lehet csak úgy megszabadulni. Mivel mi magunk hozzuk létre, egyedül nekünk áll módunkban elengedni is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tétlen kéznek ördög a munkaadója.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ma már nincs szabadság. A bírót nem köti úgy a törvény, mint ahogy a szíveket és lelkeket megköti ma a divat, a közhangulat, a társaság szokásai, s a tudományok tantételei. Ahogy megszokott módon kell öltözködni: épp úgy megszabott módon kell gondolkozni. Sőt még érezni is. Minden érzésre van műszó, minden műszónak van tudós meghatározása, s minden cselekvésnek szigorú törvénye. A gyermeket attól kezdve, amikor már futni tud, mindezek szigorú megtartására oktatják. Mintába gyúrják az agyagot, hogy szabályos tégla legyen belőle. Ily téglából áll az épület. S mintába gyúrják az emberi lelket, hogy rendes közpolgár legyen belőle. Ezekből áll a korszerű társadalom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A férfi csak addig lehet boldog egy nővel, amíg nem szereti.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Manapság vezető emberek szeretik vállalni a felelősséget. Olvasom az újságban, onnét tudom. Vállaljuk a felelősséget, mondják. Ez egy mondat, mondott mondat. Csak hát a felelősség vállalása, az nem (csak) egy mondat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet játék, és csak szerencse kell hozzá. 

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van olyan virág, kisasszonyom, amelyik hervadtnak látszik, de harmat száll reá és reggeli napfény, s akkor a virág ismét megéled.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jó vége csak annak lehet, ami azelőtt egyfolytában rossz volt. Akkor mégis jobb, ha valaminek csak a vége rossz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akiről álmodom, nem létezhet, és ha nem létezik, nem hasadhat meg a szívem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor végre megtaláljuk azt, ami hiányzott az életünkből, úgy becsüljük, mintha még abban a pillanatban el is veszítenénk. Hogy azután ez a pillanat milyen hosszúra nyúlik, az már nem feltétlenül rajtunk áll.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kimondott szó önálló életet él, olyan hatást is kiválthat, amelyre a kimondó nem is gondolt volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kapott, szerzett, lelt képességeinket szükségtelen elemezgetni. Azok használatra valók.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Figyeld, hol válik keménnyé a haladás, és látni fogod, hogyan haladnak a kemények!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lélek csak akkor élhet, ha valamit kockáztat. Kockáztatni azt jelenti, olyan valamibe kezdeni, amelynek kimenetele ismeretlen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért ne lehetne úgy hogy kettőnkkel
nekünk legyen a legjobb
minden percünkkel fölkelteni a kíváncsiságot
a másikban és magunkban
két ember nem sok és nem is kevés
csodához és csalódáshoz épp elegendő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mért van az, hogy én is tiporva, tagadva,
Áhítatos ajkkal hallgatok szavadra,
Hogy bár rámtapostál, csókolom a képed,
Örvényekbe dobva álmodom a szépet,
Szeretlek, imádlak, te gyönyörű élet?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyian annak végtermékei vagyunk, ami után sóvárgunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ember nem színlel görcsöt; mímelhetetlen a fájdalom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mennyivel egyszerűbb volna bizonyos dolgokat kisebb vagy nagyobb ütésekkel elintézni, ahelyett, hogy mindent átteszünk az idegek bonyolult hálózatára, amelyen átszűrve az egyszerű és becsületes ütés a tekintet gyűlölködő villanásában vagy a hang visszafojtott formájában jelentkezik, isten tudja, a lélek milyen zugaiban raktározva el az indulat mérgező hatású kezdősebességét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Visszatérve a hírességre, azért nyugi, igazságos a világ. Amikor boldog vagy és használod a képességeidet, akkor kiemel és "megmutat", de amikor elkezdesz elégedetlenkedni vagy aggódni, akkor visszatesz egy kicsit a tanulók közé, nem mutogat egy darabig.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hány gaztettet avattak egyetlen szóval erénnyé azzal, hogy nemzetinek nevezték!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mert minden egyes csodát újra költ a holnap.
Hisz tudja, ez az érzés elavulhatatlan,
és szeretném, ha úgy éreznél hozzád tartozónak,
hogy sarokkőnek lássál, ha szétnézel magadban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi lenne, ha egyszer
nem Darwin szemével néznénk az életre?
Azt hiszem, túlélnénk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szomorú, ha a szív megalkuvást
keres; szeretni szomorú felényi
szeretetért, vagy annyiért se, mást.
Szomorú lesz még húsz évet leélni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyebb a tudást elpusztítani, mint megszerezni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Százszor is el akartam emészteni magam, de hát szerettem az életet. Ez a furcsa gyengeség talán leggyászosabb hajlandóságunk: mert hát van-e butább dolog, egyre hordanunk azt a terhet, amelyet bármikor eldobhatnánk; borzadozunk létünktől, s mégis ragaszkodunk a léthez; egyszóval simogatjuk azt a kígyót, amelyik egyre mar bennünket, mígnem aztán egy szép napon a szívünket is megeszi?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyian őrizgetünk titkokat, mert nem akarjuk bántani azokat, akik szeretnek bennünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jobb-e a lehető legtöbbet kifacsarni egy pillanatból, tudva, hogy bármikor elillanhat? Jobb-e az élmény, mint az elkerülhetetlen következmény?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás