„ Vannak idők az életben, amikor olyasmit csinálunk, amire nincs magyarázat. ”

„ Ne vitasd más emberek gyengeségeit és a sajátodat sem! Ha hibázol, ismerd be, javítsd ki és tanulj belőle - azonnal! ”

„ - Miért tetted ilyen bonyolulttá a szerelmet? Nem lehetne legalább ez könnyű?
- A szerelem nagy, a fény a világegyetemben. És egy ekkora fénynek az árnyéka is nagy. ”

„ Az igazi ajándék a masni alatt csakis az odafigyelés lehet, az ölelés, a törődés, az, ami erőt ad. Hiszen amikor már nincs honnan erőt merítened, amikor teljesen kimerülve azt hinnéd, hogy már nincs több erőd, akkor jön valaki, meg még valaki, meg még sokan mások, és valahogy mindannyian rámutatnak arra, hogy nincs igazad. Talán még abban is segítenek, hogy merre van a tovább - és bizony ennél nagyobb erőt semmi sem adhat. ”

„ A szavaknak ereje van, ezt mondta. A szavak karddá válnak annak a kezében, aki jól bánik velük. ”

„ Tépelődni hasztalan, tudós és tudatlan érzi, hogy így van. ”

„ Nem sok embert ismerek, akinek az őszinteségét őszintén többre becsülném az udvariasságánál. ”

„ Két dolgot adjon az ember a gyerekeinek útravalóul: gyökereket és szárnyakat. ”

„ Az életben mindig új kapuk nyílnak. Mások meg bezárulnak. Örökre. ”

„ Ez a massza, ami itt fekszik előttetek, valaha egy ember volt. Mondták nektek, hogy ez az, ami rátok is vár? Mondták nektek, hogy ez a fajta áldozat az, amit tőletek is elvárnak? Nem, nem fogtok gyors, hősies halált halni. A legtöbben kínlódni fogtok, szenvedni életetek végéig a testi és a lelki sérülésektől. Ez a háború, látjátok? Az igazi háború: az emberek nem egyebek véres hússzeleteknél a hentes vágódeszkáján. Nézzétek csak. Nézzétek, és jól véssétek az eszetekbe mindezt. Aztán, ha netán túléltétek ezt a poklot, mondjátok el a fiaitoknak, meséljétek el nekik, milyen a háború. Hátha legalább ők nem lesznek olyan ostobák, mint ti vagytok. ”

„ Soha életemben nem volt ennyi titkom. De be kell vallanom, a hátrányai ellenére, valahol jó érzés, hogy van egy titkos életem. ”

„ Az ember értéke abban rejlik, amiben túlnő önmagán, amiben önmagán kívül létezik, abban, ami másokban megmarad belőle, és amit másoknak jelent. ”

„ A nagyhatalmak gyomorrontásban pusztulnak el. ”

„ Nem a legerősebb ellenfél nyer, hanem a legerősebb akaratú. ”

„ A sikerhez vezető út (...) rögös, először is, mert erőfeszítést kíván, másodszor pedig, mert a legjobb igyekezet is balul üthet ki. És ki akarná szaporítani a maga baját? Ne kövessük hát rövidlátóan a "kis lépések politikáját", ráadásul holmi józan, elérhető cél érdekében, hanem helyezzük a célt lehetőleg szédítően magasra. ”

„ Az élet nem csupán abból áll, hogy az ember felkel, az asztalhoz ül és azután ismét visszafekszik az ágyba. ”

„ Régen mennyire hittem a szerelemben, tele voltam reménnyel, és ma már semmiben nem hiszek, ami a szerelemmel kapcsolatos. Nincsenek érzéseim mások iránt, olyan, mintha az az egy éjszaka felemésztette volna minden érzelmemet és azóta nem tudok szeretni, mintha az az éjszaka megfosztott volna a boldogságtól. Adtam magamból valamit, amit elvittél, ott maradtam kifosztva, üresen. A valóság és a szerelem számomra ellentmondás. ”

„ Mindannyian meghalunk. Nem az a cél, hogy örökké éljünk. Az a cél, hogy alkossunk valamit, ami örökké él. ”

„ Minden változik, és mégis: minden marad a régiben. ”

„ Mindennél jobban szeretném visszaforgatni az időt egy kicsit. Újra az a gyerek lenni, aki voltam, amikor anyám minden egyes szavát jónak és igaznak hittem. Amikor még nem voltak hajszálrepedések ezen a bizalmon. ”

„ A fiú (...) az arcába nézett, magához húzta, és szelíden, mint egy gyerek, megcsókolta a száját. Árammal teli, idegen érintés volt, kissé kijózanító is, mivel testüknek ez az első találkozása messze lekésett képzeletük rejtett s már nagyon is régóta tartó ölelkezésétől. Régi dolog, hogy lomha testünk mindig lemarad a sorsunk mögött. ”

„ Életünk legfőbb magányossága abból fakad, hogy nem szánjuk el magunkat a cselekvésre, nem vágunk bele a dolgokba. Folyton elfojtjuk belső viharainkat, és kényelmesen inkább arra hajlunk, hogy halogassuk, csak próbálgassuk a ránk váró feladatokat. ”

„ Én már öltem. Hallottam halálhörgést. Láttam halálos sebet. Nincs benne semmi magasztos, semmi költői! Azt mondod, meghalnál a szerelemért, de nem tudod, mi a halál... És nem tudod, mi a szerelem! ”

„ Ha tudni akarod az igazságot, és saját magad akarsz a csoda mögé nézni, akkor előbb ki kell nyitnod a szemed. ”

„ Vagy ő jön vissza, vagy én megyek el. Minthogy nem jöhet vissza, el kell mennem. Meghalni jó, nem is nehéz, ami itt kialszik, az máshol újra felgyullad. Itt, ezen a földön örökös szívszorongás az élet. Az ember nem lehet örökké boldogtalan. Tehát felmegyünk a csillagokba, házasságot kötünk, soha nem válunk el egymástól, csak szeretjük, szeretjük egymást. ”

„ A történelem nem más, mint egyezményes mese. ”

„ Folyton túlértékelem és alábecsülöm az embereket - és nagyon ritkán tudom egyszerűen csak értékelni őket. ”

„ Nem háborgok, pedig háborúk dúlták fel a lelkem,
Nem lázadok, de egy egész világ dőlt össze bennem.
Csak nézem, ahogy betemet az éteri por,
Majd találkozunk
Valahol, valamikor. ”

„ Ne legyen időm
elrontani, ami jót
megtehettem itt. ”

„ A gyilkosságnál csak egy dolog rosszabb: az, hogyha a szerelmet ölöd meg. ”

„ Becsapott a villám, én meg nem hittem neki. ”

„ Sosem kaptam választ, mert rosszul tettem föl a kérdést. A jó kérdést kell feltenni. ”

„ Ha megvan a kellő együttérzés, minden ember és állat öröme és fájdalma a miénk is. ”

„ Ma már nem lehet egy szállodában vagy egy étteremben értelmes beszélgetést folytatni ebéd közben vagy egy csésze tea mellett, mert szavainkat elnyeli a muzsika. Nemrégiben egy New York-i hotelben leültem beszélgetni egy amerikai professzorral. De sehogyan sem ment a dolog, végül föladtuk. Semmi kifogásom a zene ellen a maga helyén és idejében, manapság azonban szinte üldözi az embert. (...) Ámde még rosszabb, ha klasszikusokat játszanak háttérzene gyanánt, mondjuk Bachot. Bach Istennel társalkodik, s egészen magával ragad a muzsikája. De le tudnám ütni azt, aki Bachot szólaltat meg banális környezetben. ”

„ Nem, ő nem akart fájdalmat okozni neki. Soha nem volt benne ártó szándék. Azt mondja, hogy vergődött, vergődni fog utolsó leheletéig; ahányszor csak kellett, ahányszor csak kell még, megmássza a kapaszkodót, egészen a csúcsig, ahonnan ismét lezuhan, mintha semmi más dolga nem volna az életben - eltépni magát a mélység fenekéről, és visszacsúszni, és újra összeszedni magát, újra meg újra; évekig nem jutott el a tudatáig, hogy ez a sorsa ritmusa. ”