„ A szomorúság a lélek elidőzése az időben. ”

„ A fájdalom jó barát. Ha nem érzel fájdalmat, akkor meghaltál. ”

„ Emléked sivatag,
S már templomod romokban áll.
Rongyba öltöztek vágyaim,
Nincs pillanat, mi bánthatna már. ”

„ A nagy embereket mindig félreértik. ”

„ A gyermekek akkor a legkomolyabbak, amikor játszanak. Olyankor tanulják, hogy mi is az az élet. ”

„ Hogyan szeretheti az ember a fényt, miközben a sötétségben él? ”

„ Nincs félelmetesebb szenvedély a művészet szenvedélyénél. Egyre szegényebbé teszi az embert, olyannyira, hogy még pillanatnyi egyensúlya sincs életében. Sohasem lehet elégedett önmagával. Együtt jár vele az állandó kétség és bizonytalanság. ”

„ Tudott dolog, hogy amit a műveletlen vagy félrevezetett tömegnek sokszor elismételnek, az a legtöbb agyban hamarosan az axióma, a bizonyításra nem szoruló alapigazság körvonalait ölti. ”

„ Muszáj tudnunk, hogy mi csak védekezünk vagy ellenállunk. Valamikor az a legjobb, hogy képesek vagyunk kiabálni. ”

„ Soha nem engedtem, hogy az iskoláztatásom megzavarja a tanulmányaimat. ”

„ Nincs nagyobb veszély, mint a sors iránti túlságos bizalom. ”

„ Csodaország nem jön el azoknak, akik kikotyogják; csak azoknak jön el, akik csendben maradnak és várnak. ”

„ S bár ugyanaz ismétlődik száz meg száz éve régen,
Mi ébresztő kiáltás helyett suttogunk csak a szélben.
Megmondom én, hogyan lehet, hogy magyarként éljük a jövőt:
Ameddig azok döntik, mi ültetjük addig a fenyőt. ”

„ Ha már nincsen semmim
ezen a világon,
bagoly huhogása
ne verje föl álmom. ”

„ Mert könnyebb egy embernek legyőzni a magában lévő fényt, mint a körülötte levő sötétséget. ”

„ Mindig beteljesedik, amire lasszót vet égő fantáziád.
Életfa nő belőle. Leszüreteled a magját.
Teremtő mágus vagy. Jól válaszd meg vetésed talaját. ”

„ Legyetek biztosak abban, hogy határozott, gyors és jó döntéseket hoztok! Akik nem tudják, mit akarnak, azt kapják, amit megérdemelnek. ”

„ Kérni baráttól szokás. Ígérni szokás az ellenségnek. ”

„ Aki tud önmagán uralkodni, uralkodik a világ fölött. ”

„ Túl sok az ötlet, a dolog, az ember. Túl sok irányba mehetünk. Azt hiszem, hogy azért szeret az ember rajongani valamiért, mert úgy kiválogatódik, kezelhetőbbre csökken a környező világ mérete. ”

„ A szerelem misztériuma a lélekben gyökerezik, de mégis a testben szökken szárba. ”

„ Mi (...) a művészet? - Ez a mértéktelenül szabad valami, amelynek egyetlen feltétlen kötöttsége sincs, de határtalan szabadságában akármilyen kötöttséget elbír? Szépséggé-rögzített emberi megnyilvánulás. ”

„ Elkap a sodrás
mibe is kapaszkodjam?
Nincs szalmaszálam. ”

„ Az ember jobban tud örülni, ha csak egy-két apróságot kap, mint ha sokat egyszerre. ”

„ Mindannyian múltunk rabszolgái vagyunk. ”

„ Utak és utasok - hányfajta is van belőlük!
Hányfajta nemzetség e világon! mennyi foglalkozás! mennyi nép!
Hány különféle irányt is választhat az élet,
Ez az élet, amely legvégül is a mélyben, a mélyben mindig ugyanaz! ”

„ A vallás a nép ópiuma. ”

„ Vannak ilyen szédülésszerű pillanatok az életben, mikor az ember tisztábban lát mindent, érzi erejét, a lehetőségeket, látja azt, amihez eddig gyáva volt, vagy gyönge. Ezek az élet változásainak pillanatai. Átmenet nélkül érkezik az ilyesmi, mint a halál vagy a megtérés. ”

„ Az ember szemmel születik, de van, aki soha nem tanul meg látni. ”

„ Önmagunkat megérteni: felfedezés-e ez, avagy teremtés? ”

„ Az emberek olyanok, hogy egyik se akar kevesebb lenni a másiknál, ami az egyiknek van, rögtön kell a másiknak is. ”

„ Az apám jól tudta, hogy a cselekedeteink olyanok, mint a gyermekeink. Tovább élnek, tőlünk és akaratunktól független hatást fejtenek ki. Akár egy szólásmondás is lehetne: a jó emberek csendes főhajtása pont olyan förtelmes, mint a rosszak gaztettei. ”

„ A tekintet olyan, mint egy kéz, amely a futó vizet akarja megragadni... A szem észlel, de nem kémlel, hisz, de nem kérdez, kap, de nem keres - sem vágy, sem éhség, sem küzdés nincs benne. ”

„ Semmi fáradalmat ne tarts haszontalannak! ”

„ Legfőbb bajunk, hogy nem élünk a jelenben. Vagy a jövőn morfondírozunk, vagy a múltba tévedünk - a pillanatban sohasem vagyunk ott. Később még a közömbös percre is nosztalgiával emlékszünk vissza. A percet elszalasztjuk, nem örülünk neki. Mire örülnénk, a jelen múlt lesz, a kezünkből kifolyik. És folytatjuk, amit egész életünkben: az elszalasztott lehetőséget siratva szánalmasan nyavalygunk. ”