Legújabb idézetek

Nem bánom, ha korhol, nem bánom, ha zsémbes.
Néha pedig fáraszt, egyenesen rémes,
de amikor elmegy, vágyódom utána.
- „Öregedő” gyermek kapaszkodó vágya.
A hangom elakad, a torkom kiszárad,
ilyennek szeretem szerető Anyámat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagyon kell a szája az enyémen, nagyon kell, hogy sütkérezzem a csodálatos, meleg szerelemragyogásban, hogy érezzem, ahogy minden szögletet, minden rést kitölt a lelkemben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Én milyen vagyok?
- Jó kérdés... hmm, szerintem te egy hagymára hasonlítasz. (...) Azért emlékeztetsz hagymára, mert neked is sok réteged van, és ahogy múlnak az évek, mindig lehámozódik egy. Szerintem sokkal több minden van benned, mint azt az emberek gondolnák.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vajon ki sérült nagyobb mértékben? Az, aki nem tud járni, vagy beszélni, hallani, vagy látni, vagy az, aki nem képes nevetni, sírni és szeretni?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A csalás valamennyi formája közül az öncsalás a leghalálosabb, és az összes becsapott személy közül az öncsalásban szenvedőknek van legkisebb esélyük, hogy fölfedezzék: rászedtek!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én pillanatnyilag semmit sem tudok. Csak boldogságot érzek, és azt, hogy hozzád tartozom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Már fáradt vagyok
megbocsátgatni - kérlek:
inkább ne bánts meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek, akármit is mondjanak, többnyire azt a foglalkozást űzik, amelyre mindig is vágytak. Például azt mondja egy hivatalnok: "Bárcsak felfedező lehetnék, s isten háta mögötti helyeken élhetnék nomád módra". Aztán kiderül, hogy szeret ilyen tárgyú regényeket olvasni, de a maga részéről nagyon is megbecsüli az íróasztala nyújtotta biztonságot és a viszonylagos kényelmet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sosem bánhatsz meg semmit az életedben. Meg kell hoznod a döntést, és együtt kell élned vele. Függetlenül attól, helyes-e vagy helytelen, egyszerűen csak ki kell belőle hoznod a legtöbbet. Előrántod a fegyvered, és reméled, hogy változtathatsz, vagy pozitív irányba terelheted a dolgokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretet nélkül az élet elviselhetetlen - de szeretet nélkül elviselhetetlenek vagyunk magunk is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit ér, ha nagy vagy,
gigászi nagy,
ha birodalmak
császára vagy,
de bús szívedben
örök a fagy?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magány, amelyet én választok, nem ijesztő. A magány, amelyből nem találom a kiutat, bármennyire is vágyom társaságra, az olyan, mint egy büntetés: börtön.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem mindig titkoljuk olyan jól érzéseinket, ahogy mi hisszük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a Nyár a világon elhever,
s aranyló délután
Egy álom végre kibontakozik
a fák alvó sudarán;
Ha völgyet-hegyet, zöld vadont
hűssel Nyugat szele tölt -
Ide gyere! Hozzám visszagyere!
S mondd: Itt legszebb a Föld!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor elérek egy szintet, és azt hiszem, na jó, akkor most már vagyok valahol, megpihenhetek, akkor az élet mindig szembesít az újabb és újabb feladatokkal, tanulnivalókkal, hol finoman jelezve, hol durván az orrom alá nyomva. A belső feltárásnak, az önmegismerésnek sosincs vége, mert mindig újabb és újabb rétegeket hámozok le, és mindig új, addig ismeretlen részemet találom alatta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A dohányzásról pofonegyszerű leszokni. Én magam is legalább százszor megtettem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig ünnepnek érzem, ha együtt lehetünk, egyidejűleg azt is félem, hogy ez mennyire elveszíthető.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam olyannal, akinek nincs lába.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszed, ha a szívedbe zárod a titkodat, attól kevésbé lesz igaz? Ha sohasem beszélsz róla, sohasem avatsz be senkit, talán megmarad álomnak, még egy álomnál is kevesebbnek, egy félig elfeledett rémálomnak?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Inkább tűrni a
Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
Felé sietni? Ekképp az öntudat
Belőlünk mind gyávát csinál,
S az elszántság természetes szinét
A gondolat halványra betegíti;
Ily kétkedés által sok nagyszerű,
Fontos merény kifordul medriből
S elveszti "tett" nevét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hatalom csakis az erőtlenek játékszere.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te vagy, mi van, te vagy az emlék,
te vagy, ki küld és hívogat
futnék tetőled s visszamennék,
dajkáld el az én kínomat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A cikázó villám sok mindent megvilágít, ami a legragyogóbb napsütésben is rejtve marad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ilyen igazságosan bánik a világ az emberrel! (...) Semmit sem ítél meg olyan keményen, mint a szegénységet: a szavával pedig semmit sem ítél el olyan szigorúan, mint hogy ha gazdagságra törekszik valaki!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fáradt volt, elfáradt attól, hogy folyton nyugodtnak, összeszedettnek, és olyan átkozottul józannak mutatkozzon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kapaszkodókat
gyártunk s mire eszmélünk:
kész is a ketrec.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Látom már, eddig bura alatt éltem. Azt hittem magától is győz az igazság, pedig nem. Mert a magamfajtáknak egyszer fel kell állniuk, mondjuk az apjuk öléből, és fel kell venniük a harcot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van a boldogságban valami együgyűség, ártatlanság, kedélyesség. Az életöröm és a lelkesedés energiát, alázatot és elkötelezettséget követel. Kevésbé fárasztó, ha valaki gúnyolódásba menekül, romboló kritikát fogalmaz meg, vagy filozofikus közönyt színlel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életem legsötétebb pillanata volt ez. Nem akartam tovább élni és nem volt szabad meghalnom sem. Ó, a párás síkság sötét kétségbeesése! Hogyan sejthettem volna akkor, milyen aranyos napfény árad a völgyek között a magaslati útra? Mennyi szívfájdalomtól menekültem volna meg, ha valaki megmondhatta volna, hogy Isten már rátette a kezét arra a valakire, aki majd egyszer a férjem lesz, s akinek ugyanolyan ideáljai vannak, mint nekem és éppen úgy vágyott Isten mélységes céljainak a megismerésére. De nekem fenékig kellett üríteni a párás síkság üres ígérgetéseit, csak így tudtam csalogatásaitól és ravasz követeléseitől megszabadulni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudjuk másnak adni azt, ami nekünk sincs. Addig nem tudunk elfogadni másokat olyannak, amilyenek, ameddig magunkat nem fogadjuk el olyannak, amilyenek vagyunk. (...) Addig, ameddig nem szeretjük magunkat, a világ sem fog szeretni minket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tigris, tigris, csóvafény
Éjszakáknak erdején,
Mily kéz adta teneked
Szörnyű és szép termeted?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ezerszer szeretlek, mint zuhogó záport az eresz,
cseppjeid összegyűjtve, lágy folyóvá csendesülve.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hálaadó imádság lehetővé teszi, hogy egész nap nyugodt lelkiismerettel gondolhass az univerzumhoz fűződő kapcsolatodra. Azt hiszem, ez Istennek tetsző dolog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A cápák ezekben a szűk esztendőkben is degeszre tömik a hasukat, miközben a tisztességes ember csak csalinak jó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem szent, és aki a szerelemért szenved, azt az istenek felragadják magukhoz az égbe, hogy meggyógyítsák fájdalmát. A világ a szerelem himnusza. A nap szerelmes tüzéből lódult ki a föld, belőle fakadtak a hegyek, a folyók. A szerelem fakasztja a rügyet, szökkenti virágba a bimbót, a szellő a vágy szárnyán dagad viharrá, és a szerelmes patak lerohan a hegyről, hogy édes vizével végigcsókolja a távoli tenger keserű sós hullámát. A szerelem az élet és a halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás