„ Mikor valaki felbukkan a múltból, érzelmes hangon bejelenti, hogy "mindent" rendbe akar hozni, csak sajnálni és nevetni lehet szándékán; az idő már "rendbe hozott" mindent, azon a különös módon, az egyetlen lehetséges elintézés módján. ”

„ Az elégedettség a nyitottság kulcsa. ”

„ Lehet sorsom: semmiben lebegni,
billentyű-soron futva menekülni,
halálugrásban hanyatt megpördülni,
fortissimo csúcson újra talpra esni,
telített semmiben hosszan elidőzni. ”

„ A valódi kiválóság a bensőből fakad, (...) ami pusztán materiális, lélek nélküli, az felszínes, üres. ”

„ Az erény nyugalmával párosult akarat az, mely szelíd hatalommal munkálva állítja elő a jót, s hárítja el a gonoszat. ”

„ Szó, hang, mosoly: édes pokol;
elbűvölt, nem tudom, mivel;
gyilkos-örök sebet ütött
belém, szép kék szemeivel.
De, szó, megállj, várj még, halál,
tán hozzám hajlik a kegye;
ha nem, tudom, hogy gyilkosom
lesz az az édes kék szeme! ”

„ Aki egyszer hitt, abból sohasem lesz teljesen hitetlen ember - mondta a márki, - Mindig megmarad benne a kétség. ”

„ Egyszerűen nincs, nem lehetséges a határtalan nyíltság (...). Meghaladja az erőnket. ”

„ Amikor megismertelek, 3 méter voltál a szememben. Most viszont 2 centiméter sem vagy! ”

„ A vita üllő, melyen az igazság szikráját csiholják. ”

„ Az engedelmesség betartja a szabályokat. A szeretet tudja, hogy mikor szabad azokat megszegni. ”

„ Az utazásban időnként a helyváltoztatás a legjobb élmény. Ahogy megy a táj, ahogy együtt vagy a helyiekkel, ahogy múlik az idő. Igazából mindegy, milyen körülmények között, csak haladj. Minél lerobbantabb és fárasztóbb, annál szebb emlék lesz belőle. ”

„ Ismertem jót és rosszat, bűnt és erényt, helyest és helytelent. Ítéltem és ítéltettem. Megéltem születést és halált, örömöt és bánatot, mennyet és poklot, és végül felismertem, hogy mindenben ott vagyok, és minden ott van bennem. ”

„ Ha találkozom valakivel, aki túl sokra tartja magát, és szünet nélkül dicsekszik, mindig arra gondolok, hogy az egész valamiféle titkolt kisebbrendűségi érzés ellensúlyozása. ”

„ Az emberi viszonylatokat csak egy módon lehet igazán és gyökeresen megjavítani: a kölcsönös nagylelkűség és méltányosság lelki hatalmával. ”

„ A lehajtott főt nem csapja le a pallos. ”

„ De ha már mindenáron fel kell osztani az embereket szerelem dolgában, én a következőt javaslom: egyesek vannak olyan szerencsések vagy szerencsétlenek, hogy több embert szeretnek, egymás után vagy egymást átfedve, mások pedig vannak olyan szerencsések vagy szerencsétlenek, hogy egész életükben csak egyszer szerelmesek. Ha egyszer szerelmesek lesznek, történjék bármi is, az nem múlik el. Mert vannak, akik csak egyszer képesek rá. ”

„ Ritka az olyan ember, aki elismeri, hogy meggyőzték tévedéséről, de még ritkább az, aki nem veszi tudomásul tévedését, ha be is bizonyították, hogy tévedett. ”

„ A rágalmazást és a gúnyolódást azzal kell lefegyvereznünk, hogy semmibe vesszük őket. Azokhoz a szikrákhoz hasonlatosak, amelyek nagy tűzből pattannak ki, de tüstént elalszanak, ha nem fújunk rájuk. ”

„ Nehézkes, szórakozott, gyermekes, boldog, lusta - s egy kissé rád támaszkodik.
Mennyi bűbáj van a gyöngeségében!
S a te erődben mennyi szerelem.
Erősnek lenni, hogy szerethessünk. Még erősebbnek, hogy jobban szerethessünk. ”

„ Még mindig elég fitt vagyok. Mentálisan is készen vagyok és szeretem a kihívásokat. ”

„ Olyan játék ez, mint a tenisz: te elütöd a labdát, a másik visszapattintja. Néha elhibázod, néha elhibázza. De újra szerválsz, míg egyre jobban játszod a szeretet játékát. Az a legcsodálatosabb, ha megtalálod azt, akivel egy életen át játszhatod. ”

„ A nagy hallgatás okozta-e, vagy a hideg lassan átszivárgott a ruhán, a bőrön, s beszívódott a csontok közé: de egyszerre érezte, hogy fázik. Valami belső fázás volt ez, valami belülről vacogtató, kietlen érzés. "Elindulok" - gondolta. De nem mozdult mégsem. Nem mozdultak a lábai, a kezei, az izmai. Érezte, hogy valami a vállaira nehezül, és mozdulatlanságra kényszeríti. Valami nyomja lefele, oda a farönkhöz, nem képes felkelni róla. Döbbenet futott át rajta, szinte remegtető döbbenet. És ekkor egyszerre megérezte a csöndet maga körül. A vállain, a fákon, a hegyeken, a levegőben. Azt a súlyos, fehér csöndet, mely, mint egy láthatatlan nagy búra, ránehezedett kereken a világra, és a világ nem volt képes moccanni alatta, még lélegezni sem. Igen, egy rettenetes csöndet érzett maga körül és maga fölött, egy halott csöndet. Egy csöndet, amely maga a semmi volt. A halál. ”

„ Utálom az időt. Soha nem csinálja azt, amit szeretnél. ”

„ Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele. A szeretethez nem kell teli erszény. ”

„ A versenytársaiddal szemben fenntartható egyetlen előny az, ha képes vagy gyorsabban tanulni, mint ők. ”

„ Igen vacak memória az, amelyik csak hátrafelé működik. ”

„ Meghalt Mátyás, oda az igazság! ”

„ A másodpercek homokszemek, a percek kavicsok, az órák meg azok a téglák, melyekből a múlt, a jelen és a jövő felépül. ”

„ Lehet, nem tartozom szeretetre méltó korunkhoz, hiszen tele vagyok gyanakvással, és korunk nagyon elfoglalt. Ezért kellemes részemre az, hogy egy elveszett paradicsom árnyékszerű tüneménye vagyok... ”

„ Néha felelni kell az élet kiszámíthatatlanul bekövetkező, s
elodázhatatlanul végzetes pillanataiban: felelni kell, az egész-
re. Ki vagyok? Mit akarok? Ki ellen, kinek érdekében akarok
élni? Miért? Milyen képességekkel, eszközökkel, felkészültséggel? Ami fontosabb mindennél: milyen szándékkal?... És, felelni az egészre: hol tartok? Van-e még tartalékom áldozatkészségből, önzetlenségből, vagy már csak megóvni és megmenteni akarok maradék készleteket? Ez a pillanat az életben, amikor felelni kell. Várják a választ, a csend nagy, drámai. De ilyenkor megtudod és észreveszed, hogy e
kérdésekre szavakkal nem, csak az élettel lehet felelni. ”

„ A gyerekek egyszerre ismerősek és idegenek. Néha úgy érezzük, nagyon hasonlítanak hozzánk, néha pedig mintha egész más világban élnének. ”

„ A matematika minden tudományt befolyásol, de a matematikát egyik sem. ”

„ A hideg, fullasztó sötétség örökké tart, és mi egyedül vagyunk. Éljük az életünk, mert mást nem tehetünk. Érveket később gyártunk. A semmiből születünk; gyermekeket nemzünk, kik szintén kárhozottak; a semmibe merülünk. És ennyi az egész. A lét véletlenszerű. Nincs benne szabály, csak amit mi képzelünk bele, ha sokáig nézzük. Nincs értelme, csak amit mi aggatunk rá. Ezt a vitorla nélküli világot nem homályos metafizikai erők szabják. Nem Isten öli meg a gyermekeket. Nem a sors darabolja fel őket, és nem a végzet veti a kutyák elé. Hanem mi. Csak mi. ”

„ Nehéz optimistának lenni egy olyan világban, amelyben nem díjazzák az optimizmust. ”