„ Valahogy semmit nem lehet szavakkal igazán elmondani, semmit, ami az életben nagyon fontos... Tudod, ami olyan fontos, mint a születés, vagy a halál. Azt még azokkal a bizonyos szavakkal sem lehet elmondani. Talán a zene elmondja, nem tudom... Vagy ha ez ember vágyakozik és megérint valakit, így... Ne mozdulj. Ez az én másik barátom nem ok nélkül bújta a vége felé a szótárakat. Keresett egy szót. De nem találta meg. ”

„ Hol vagy
ha nem vagy itt?
Hol sírsz
ha nem a vállamon? ”

„ Különös, milyen csönd tud lenni egy házban, amelyet otthagyott a család. ”

„ Pár percet itt tölt,
hogy utóbb időtlenül
hiányozhasson. ”

„ Kedvesem messze van és
hogy szép maradjon, fürdetem néha
könnyeimben... ”

„ Nélküle üres vagyok, kongó edény, mely feltöltésre vár.
Nélküle semmi vagyok, mint a könyv szavak nélkül. ”

„ Átrepülnék hozzád mindenen,
Rajtad kívül minden végtelen.
Hideg szellő fújja arcom,
Itt vagyok, de mégsem látszom,
Hiszen a szívem
Ott maradt, nálad hagytam. ”

„ Nem jutsz be az egyetemre. Helyhiány miatt nincs állás. Helyhiány miatt nem kapsz szállodai szobát. Helyhiány miatt nem ülhetsz fel a repülőre. Helyhiány miatt másik éttermet kell keresned. Helyhiány miatt számtalan dologról kell lemondanod... És helyhiány miatt nem vagy boldog. Nem azért, mert nincs számodra hely más szívében. Hanem, mert nem találod a helyed.
Hiányzik. ”

„ Itt maradtam egyedül, négy fal közé bezárva.
A percek szenvednek, várnak az idő halálára.
Minden hideg, minden fagyott, belepett mindent a hó.
Az összes dolog halott, csak hiányod állandó. ”

„ Néha otthontalanabb lesz az, aki otthon marad, mint a másik, aki a világba megy. ”

„ Ó, kicsikém, mennyire szeretném látni egy cseppet, a hangját hallani, megcsókolni, legalább futólag, ha másképp már nem lehet! Hát igen, hiába, az ilyen gondolatokat nem tudom elnyomni magamban. Nagyon hiányzik nekem, drágám: szívem-lelkem annyira gyötrődik, mióta elszakadtunk egymástól, hogy valóságos testi kínokat érzek. ”

„ Néha egy szó segítene, de nem kapom meg. Vagy azért, mert nem figyelnek rám, vagy azért, mert nem is sejtik, hogy hiányzik nekem, vagy azért, mert nem tudják, mi az a szó, ami feloldja a bajomat. ”

„ Az járt a fejemben, mit éreznék, ha nem jönnél vissza többé. Éreztem, hiányozna valami az életemből. Talán idővel képes lennék pótolni, de sohasem tudnám maradéktanul helyettesíteni. Megpróbáltam rájönni, mi lehet ez, és mindig ugyanarra jutottam. Bárhonnan közelítettem is meg a dolgot, egyre csak ugyanazt a választ kaptam. (...) Te... csakis te. ”

„ Mindig visszatérünk ahhoz, amit szeretünk. ”

„ Az ember mindig visszatér első szerelméhez. ”

„ Didergek hiányod
hidegében. ”

„ Aminek mennie kell, menjen. Hidd el, engedd el!
Ne keverd terveid érzelmekvezérelt elvekkel.
Személyek és tárgyak, be nem teljesült vágyak,
gondold végig, neked hány hiányzik, és te hánynak. ”

„ A kedvencem a hiányoztálpuszi
az olyan ajkad az enyémre
és nem nyálas és nem múlik
a lábunk remegése. ”

„ Tudod mit? kapsz egy puszit
jól megkötözöm
a másik végére meg egy lufit
(...)
és mielőtt elengedem megsúgom a címet
házszámot szobát
pontos ajakízet
eper+fogmosásíz ja és éppen most szorítja
magához a párnát meg a plüssállatizéket
Szóval őt keresd meg lufi és kérlek ígérd meg
hogy nem pukkadsz ki addig oké?
Vinnyogja hogy rendben
és egy óra múlva halk cuppanás
pukkan szét a csendben... ”

„ Istenem ha volna
a közelben egy alig használt
száraz könnycsatorna...
De nincsen mert a hiány hisztis
keservesen zokog
És én csendben figyelem
ahogy együtt mozog
egymás mellett ritmusra
tüdő és szívország ”

„ Dörög az ég Lezúdul a vihar
ez a nyár még a hiányaival
múlik el S vajon lesznek-e nyarak
melyek visszaadják ami kiszakadt ”

„ Úgy eltűntél most megperzselt nyaramból,
mint bomlott nyáj, mely százfelé barangol.
Dalol a pásztor s törli könnyeit...

Folyton tudlak, így vádollak s szeretlek,
a rímeim ölelőn karbavettek,
és számon tartom hűtlen perceid. ”

„ Nagyon igyekszem, én próbálok nem gondolni rád, de nem megy. Nem megy, bárhogy is küzdök ellene. Néha nem tudom felidézni az arcodat, olyankor kétségbe esem. Aztán hirtelen megjelensz a gondolataimban. Belesajdul a szívem, és azt akarom, hogy mellettem legyél. Nem tehetek róla. ”

„ Magányba zár, fojt, fáj a szépség,
ha nem együtt látom veled. ”

„ Vágyaink pusztulóban
szívre szív alig dobban
fogoly vagyok hiányodban. ”

„ Lepergett előttem az igazán nem sok férfiarc, akivel összehozott a sors, egyre kevésbé bíztam benne, hogy a következő épp rólam álmodjon. ”

„ Furcsa, hogy bár nincs jelen, mégis úgy érzem, mintha itt lenne velem. A hiánya olyan éles és intenzív, hogy szinte pótolja őt. ”

„ Mért nem vagy itt? Mért nem vagy itt?
Kérdezgetem, mondogatom,
és magam azzal vigasztalgatom,
hogy e hiány gazdag hiány:
Ki nagyobb úr a domb oldalán,
mint én, akit
- ha jössz - talán
egyetlen csókod Krőzussá segít? ”

„ Ahányszor csak lehunyom a szemem, az ő arcát látom magam előtt. Így aztán elég gyakran becsukom a szemem. ”

„ Emléked arca élesül,
akár régi rézmetszeten
a véső biztos, kemény karca. ”

„ Csak a szeretett lénytől való elválásunkkor vagyunk képesek felmérni szerelmünk nagyságát. Azon a napon, amikor elszakítottak tőled, jobban szenvedtem, mint el tudnád képzelni, és szomorú szívem máig nem talált nyugodalmat. ”

„ Csak kuporgattad, rejtetted magad:
dohos kincsüket eszelős vének.
Nem tudtad: az él csak, aki ad... ”

„ Borzas hajam ujjaid után vágyik,
nem a rendért, simogatásért nyöszörög. ”

„ Az asszony számára is elérkezett a pillanat, amikor föl kell tennie magának a kérdést, egész női méltóságával és öntudatával, elfojthatatlan életkedvével, hogy mihez kezdjen a szerelemmel, amely gazdátlanul maradt benne. ”

„ Amikor bizonyossá válik, hogy nincs pillanat, melyben ne hiányozna, ez az érzés lassan mindent meghatároz az életedben. Előbb a napok végtelenek nélküle, aztán az órák, végül minden perc. ”