Legfrissebb idézetek

Az élet olyan, mint a főzés. Minden attól függ, hogy mit, mikor és hogyan keverünk az ételhez. Néha a receptet követjük, néha viszont rögtönzünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet kegyetlen. Remény és boldogság mulandó ábránd, csak arra jó, hogy az elkerülhetetlen tragédiákat még gyötrelmesebbé tegye.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki sem tud olyan nagyot ütni, mint az élet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiszem, hogy mindannyiunkban rejtőzik egy hős, aki tartást, becsületet és erőt ad, hogy végül büszkén halhassunk meg. Igaz, néha előfordul, hogy oda a remény, és le kell mondanunk a céljainkról. Még az álmainkról is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha olyan erők, amelyeknek nem parancsolhatunk, mindent megváltoztatnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én vagyok a menny kardja, s Isten a kéz, mely forgatja!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő nagy mester, sok mindent elrendez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő jármű,
Mely a fekete lyukhoz vezet.
Az idő magyarázat
(Nem magyaráz semmit)
Az idő szike,
Mely elvet, mely leválaszt:
A bőrtől - a ragyogást,
Csontjainkról - a bőrt,
Az el-nem-porladást -
Csontjaink porladásától.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő tajtékja elpárolog a Sehol felé.
Ezt a Seholt keresi, mielőtt eltűnik
A csengő másodpercek kemény pikkelyei között.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az örökkévalóságban nincs kezdet és vég.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden betegségnek van egy természetes variabilitása, a legtöbb magától elmúlik, ha kivárjuk az idejét. Kevés gyorsan ható alternatív gyógymód létezik - a pácienseket hetekig, hónapokig kezelik, ennyi idő alatt jó esély van a felépülésükre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha csak azért érezzük magunkat jobban, mert erre számítunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akárhogyan is mérjük a boldogságot, mindig úgy tűnik, hogy hasznos az egészségünk szempontjából.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudok jól öregedni - fölismerem a dolgokat. De a görcsös tartás az nem jó. Az bekeményít. Borotvaélen járunk. Mi az, ami szükséges, mi az, ami jó, mi az, ami tényleg kondícióban, fiatalosan tart. Nem arra gondolok, hogy a ráncaimmal mit tegyek, hanem a gondolkodásom, a nyitottságom, a világlátásom legyen egészséges.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiszem, hogy az öregedésre nem akkor kell készülni, amikor ott van. Jó azt jóval hamarább tudni, hogy múló a fiatalság, ez a "minden az enyém" érzet. Az értékrendszerünk is megváltozik egy kicsit, ha a tudatunkba kerül, hogy megöregszünk. Örökösen csak az megy, hogy tartsd magad fiatalon. Mert félünk. Félünk az öregedéstől, félünk a haláltól, elvesztettük a hitünket, nincsenek morális értékeink, nincs mibe kapaszkodnunk. Figyeld meg, ha valaki szépen tud megöregedni, az morális tartást ad. Derűt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet futott el, barátom!
Hogy perc se múlik nélküled?
Halál előtti ez a csend már:
előszobázás. Ismered.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az út, a végtelen és a véges között egy rés, ez a miénk, a halálunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És én nem félek a haláltól, bármikor megfelel,
nem zavar. Miért kéne félnem a haláltól?
Nincs értelme, egyszer úgyis menned kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elfogadni tudni a másik halálát annyit jelent, hogy elfogadunk egy soha viszont nem látást, egy hang és gyengédség megszűntét, melyek hordozói voltak a kapcsolatnak, elfogadjuk az elképzelt közös tervekben a jövő hiányát. Az életmód megváltozása, a közös helyek és tárgyak érzelmi felszámolása, a realitás elfogadása őnélküle: ez jelenti a gyászmunkát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha meghalok, (...) talán lesznek barátok, akik meggyászolnak, akik hordozzák az emlékem. Ez a lélek halhatatlansága, a végtelen örökség, a gyász táplálója.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annyira leköt bennünket, hogy megadjuk a gyermekeinknek mindazt, amink nincs meg, hogy nem jut időnk megadni nekik azt, amink megvan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha elveszítjük azt, akit szeretünk, lelkünkben csak a sebhely krátere marad, a szenvedés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vak vezetett világtalant, amíg éltem életem,
Eszem mindig helyén volt, bár nem tudom, miért élhettem.
Szél söpörte messze, amit véghezvittem és megtettem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a félelmeidre hallgatsz, úgy fogsz meghalni, hogy soha nem tudod meg, milyen nagyszerű ember válhatott volna belőled.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy érezte, a szíve kiröppen a mellkasából. Olyan volt, mintha papírból vágták volna ki, lassan forgott, majd ellibegett a mesés világba, ahol az álomszép, csodás jövő várt rá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyönyörű, kora nyári szürkület ereszkedett alá, amikor nagyon tudnak fájni az emlékek, a kezdet és a befejezés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberi arc is egyfajta tisztás, mint az erdei tisztás. Minden kérés és remény, félelem és titkos öröm, gyermeki öröm kiül az arcunkra, mint mikor árnyékból a fényre lépünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy hős csak bátor és félelmet nem ismerő lehet. Félni mi magunk is tudunk. Így hát kizárólag olyan személyeket nevezünk ki hősöknek, akik képesek elrejteni félelmüket, vagy pedig nincs elég fantáziájuk ahhoz, hogy felismerjék a veszélyt. Mihelyt hőssé léptetnek elő valakit, úgy ragad rá a rettenthetetlenség híre, mint kutyaszar a cipőtalpra. A hírnév hordozója hamarosan nem is érzi a bűzt, és lassan hinni kezd saját hősiességében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a vesztes, aki nem engedheti meg magának, hogy veszítsen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberi szörnyetegek élete sivár. Egyetlen, megszállott vágy hajtja őket, minden más csak annyira fontos, amennyire hozzájárul a vágy kielégítéséhez. Az emberi érzések oly lassan mosódnak ki lelkük szövetéből, hogy szinte már csak akkor vesszük észre hiányukat, amikor teljesen eltűntek. A lélek nem hal el, amíg él a test. Rohamok kísérik a lélek haláltusáját: érzelgősség, szánalom, túlzott erkölcsi érzékenység, felesleges és esztelen hősiesség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy az érmének is két oldala van, az emberek is kétarcúak. Az egyiket a világ felé fordítjuk, a másikat megtartjuk magunknak. Kettősség, amelyet a fény és a sötétség egyensúlya tart fent. Mindannyian képesek vagyunk jóra és rosszra is. De csak azok igazán erősek, akik el tudják mosni a kettő közötti határokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a nagyobb bolond, akit egy másik bolond bolonddá tehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember mindenhez képes alkalmazkodni, ha tudja, mi vár rá. A reménytelen vergődés, az őrjíti meg az embereket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nagymenők és a kisemberek között egyetlen különbség van csupán: az egyiket komolyan veszik, a másikat nem, az egyiktől tartanak, a másiktól nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sose tulajdonítsd rosszindulatnak azt, amire az ostobaság is elégséges magyarázat!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás