Legfrissebb idézetek

A szerelem gyakran elhal az idő múlásával - de még gyakrabban a távolsággal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az örökké is csak illúzió.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A meg nem valósult jövők csupán a múlt ágacskái: száraz ágak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az, hogy rejtegetjük a múltat, még nem teszi azt meg nem történtté.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A férfi gőgje merő dicsekvés, a nőé együtt születik vele. Mi néha elgondolkodunk a régmúlt büszke dinoszauruszairól, és ilyenkor azt kérdezzük magunktól, vajon a saját kis időnk mikor és hogyan fog lejárni. De a nő nem. Az ő örökkévalósága számára hitcikkely. Nagy háborúk és katasztrófák jönnek és mennek, egész birodalmakat nyel el a szenvedés és a halál, de ezek mind csak a felszínt érintik; ő, a nő, örökkévaló, nélkülözhetetlen; ő itt lesz mindig, egészen az idők végéig. Ő nem hisz a dinoszauruszokban: valójában abban sem hisz, hogy a világ létezett, amíg ő meg nem jelent rajta. A férfiak építhetnek és rombolhatnak, eljátszadozhatnak az összes játékszerükkel; kényelmetlen, zavaró tényezők, a pillanatnyi komfortot szolgáló téblábolók, míg a nő, akit valami titokzatos köldökzsinór magával a nagy életfával köt össze, tudja, hogy nélkülözhetetlen. Kíváncsi vagyok, vajon annak idején a nőstény dinoszauruszok is meg voltak-e áldva ugyanezzel a kényelmes bizonyossággal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember imádta a követ, és megépítette Stonehenge-et. De akik építették, azoknak ma már nyomuk sincs, Stonehenge azonban még mindig áll. És mégis, akármilyen furcsán hangzik, azok az emberek tovább élnek bennem és benned, és minden leszármazottjukban, a kő pedig, Stonehenge kövei halottak. Aminek pusztulnia kell, az fennmarad, és ami tartósan élni látszik, tulajdonképpen halott. Micsoda paradoxon!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő minden véges szemlélő számára lejár egyszer.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múlt az a szerető, akit mindig holnap ismerek meg s teszek magamévá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múltnak egyszer és mindenkorra vége. Most már nem változtathatunk rajta. (...) Balgaság azért büntetnünk magunkat a jelenben, mert valaki annak idején megbántott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak az örökkévalóság tart örökké.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múlt a jelen alakja; a jövő a jelen illata.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem a pénz a legnagyobb érték az életben, hanem az idő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az érzéki szeretet pedig hosszabb távon már nem működik, mert a legmulandóbb szeretet-forma. Ugyanaz a gond vele, mint mindennel, ami testi: időhöz kötött.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a nagy baj az idővel, amit megtanultam az alatt a két hét alatt, amit veled tölthettem, és az alatt az utolsó két hónap alatt, amit vele, hogy végül mindig elfogy. Fogalmam sincs, hogy merre lehetsz a nagyvilágban, John, de tisztában vagyok vele, hogy már rég elveszítettem a jogot, hogy tudjam. Mindegy, hány év telik el, egy mondatot mindig őrzök a szívemben: majd találkozunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embereknek csupán időre lenne szükségük, és akkor a legtöbb dologra maguktól is rájönnének.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazság távlatok kérdése: minél messzebb jutunk a múlttól, annál konkrétabbnak és hihetőbbnek érezzük - és a jelen, minél közelebb vagyunk hozzá, annál képtelenebb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jövő bizonytalan (...), mert a jövő a vászon, amelyre vágyainkat festjük. Így az emberi állapot mindig egy csodálatos, üres vászonnal néz szembe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem a jelen befolyásolja a jövőt, te bolond, hanem a jövő alakítja a jelent. Fordítva megy az egész. Mivel a jövő adott, az események kibontakozása biztosítani fogja, hogy elkerülhetetlen és megváltozhatatlan legyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Óvakodj az olyan utaktól, amik beszűkítik a jövő lehetőségeit. Ezek az utak a végtelenség helyett halálos csapdákhoz vezetnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő a tér mértéke, akárcsak a távérzékelő műszer, de a mérés folyamata bezár minket abba a térbe, amit megmérünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Oly szűk és tág az ő idejük, mintha egy hosszú, vízszintes vonalban élnének. Ilyen az öregség természete.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember a múltban találja meg a jövőjét, s mindkettő része egy oszthatatlan egésznek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hol van a múlt? Hol van a jövő? Nem találhatod meg őket sehol. Mindenki tudja ezt, és megelégszik azzal a hittel, hogy legalább a jelen létezik és valóságos. Mégis, ha a jelenre azt mondod, hogy létezik, még az is éppen olyan nagy tévedés. Hol van a jelen? Miközben jelent mondasz, az már a múlt. A pillanat, amelyben kimondod a jelen szót, már a múlté. A gondolkodásod hozza létre a múltat, a jelent és a jövőt, így jön létre a te időd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Több milliárd év múlva, amikor a Nap kezd eltűnni, a Föld is egyre rosszabb helyzetben lesz, végül a Hold és a Föld is eltűnik. Ez az egész világ az ürességből jött, és visszatér az ürességbe. Ez lejátszódhat egyetlen pillanat alatt, tarthat addig, amíg a füvön megmarad a harmat, vagy akár sok száz kalpát is igénybe vehet. De végső soron minden ugyanúgy zajlik le. Minden felmerül, egy ideig megmarad, majd hanyatlásnak indul, és elenyészik. (...) Mindenütt láthatod, ahová csak nézel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig félelmetes dolog a múltra visszagondolni, ha a jövőt nem változtathatja meg az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nézd meg ezt a folyót. A víz egyre csak hömpölyög, nem zavartatva magát olyanoktól, mint az idő. Akár egy végtelen harc.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fiatalság nem látja azokat a dolgokat, melyek a jelenben vannak, hanem a távoli jövőre függeszti a szemét. Pedig semmi sincs a jövőben, nem is lehet: az embernek csak a jelenhez van köze. Az évek múlásával egyre kevesebbet törjük a fejünket a jövőn, és egyre többet gondolunk a jelenre. És persze a múltra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha jól csinálod, ezúttal nem a saját, hanem az ellenségeid által hagyott lábnyomokat követed, bármilyen véresek is, mert így az ő múltjukba térsz vissza, ha csak egy rövid időre is. Ha viszont mások lábnyomait követve akarsz eljutni a múltba, nagyon óvatosnak kell lenned, mert lehet, hogy rád ugyan senki nem fog emlékezni, de ha egy aprócska jelét is mutatod, ami voltál, a tetteidre azonnal mindenki emlékezni fog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Álmélkodik önmagán is (az ember), hogy nem tudja a feledést megtanulni, s mindegyre a múlton csügg: bármily messzire, bármily sebesen fusson is, a lánc vele fut.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jövő ijesztő, de nem mehetsz vissza csak azért a múltba, mert azt már ismered.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Evelyn Rosar-nek volt egy kifejezése a függöny felgördülése előtti néhány pillanatra. Úgy hívta, hogy szent idő. De nem kell színésznek lenni, hogy az ember tudja, mi az a szent idő. Az a lélegzetvételnyi idő, mielőtt azzá válsz, aki mindig is lenni akartál. Egyesek számára ez az örökkévalóság, mások számára ez a pillanat túl hamar tovaszáll.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valamennyien benne vagyunk a hatalmas Időben. És az Idő önmagában nem is jelent semmit. Öt perc, vagy ezer év egyaránt fontos lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyermekek nyáron otthon voltak. Nőttek. Meglepő, milyen gyorsan tud nőni a gyermek. Ma még ostorral játszik s fabábuval. Holnap már új topánka kell neki s rendre kinövi a ruháit is. Észre se veszi az ember s már beleszól a nagyok beszédébe, ismeretlen barátai vannak, idegen gondolatok, vágyak, célok, szeszélyek hálója szövődik a lelke köré.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember csak szánt, vet, kapál, arat. Ganét hord, újra szánt, újra vet, újra meg újra. S egyszer csak észreveszi, hogy a hajában szürke szálak vannak, megszélesedett a homloka, szakálla szürke már s bajusza bozontos. Az ember csak észreveszi, hogy a csikóból csontos öreg ló lett, a gyermekek szakállt eresztettek és bajuszt. A bölcsőben síró leánykák férjhez mennek és új bölcsők ringanak. Az ember, ha ezeket észreveszi, meglepetve megtorpan és elcsodálkozik. Istenem, mondja, hát így... hát így vagyunk már. Eltelt az idő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig azt hiszem, a dolgok örökké tartanak, pedig soha semmi sem tart örökké. Valójában semmi sem él tovább egy szempillantásnál, kivéve, amit megtartunk az emlékezetünkben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás