Legfrissebb idézetek

Ó, az élet egyetlen közös tulajdonunk.
A halál kinek-kinek magánügye.
Aki meghal, magára marad körülhatároltan, mint a pont,
aki él, mint a fény, mások életébe árad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valójában az Élet csodákkal az igazi. Azokkal, amiket nem tudsz megmagyarázni, csak úgy megtörténnek, ám ők kizárólag abban a pillanatban tudnak bekopogtatni hozzád, amikor, csak azzal a lépéssel, amit abban a pillanatban megtettél. Máshogy nem. Visszacsatolásként, visszaigazolásként jönnek ők, hogy lásd, jó úton haladsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Meg kell-e várnunk, hogy elveszítsük rokonainkat ahhoz, hogy kifejezzük szeretetünket? Meg kell-e várni, amíg kórházba kerülünk, hogy örülni tudjunk egészségünknek? Meg kell-e várni, amíg magunkra maradunk, hogy értékeljük a társaságot? Ha nem vagyunk éberek, tudatunk feltöltődhet az összes rossz hírrel, és végül nem marad már hely a jók számára.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rá kell találjunk újra az élet jelenlétére, örömére, ízére, még a legkegyetlenebb nehézségeken keresztül is, anélkül, hogy tagadnánk vagy elfojtanánk azokat. Se angyali, se ördögi dolgokra nincs szükség, csupán a lehető legtudatosabban kell megtapasztalnunk megtestesülésünket, próbálván kikerülni szokásos csapdáit. Ilyen csapda lehet például, amikor régi, rosszul vagy sehogy sem ápolt sebeink által kialakított működési szokásaink és elveink alapján élünk, illetve, amikor idealizálásba, ábrándozó spiritualitásba menekülünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

AZ élet elhasználódott, már nem annyira élvezzük, dörzsöli a lelket, összetöri az álmokat. Senkinek sem tudunk erről beszélni. Senkivel nem oszthatjuk meg bizalmasan, hogy el szeretnénk hagyni ezt az életet egy másik élet kedvéért, és hogy nem tudjuk, hogyan kellene ezt megtenni. Hogyan mondjuk meg a hozzánk közel állóknak, hogy szeretetük életre keltett, de most pusztít? Hogyan mondjuk meg azoknak, akik szeretnek, hogy valójában nem szeretnek?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hajszolva éled az életed, bízva abban, hogy (...) megkapod majd azt, ami eddig elmaradt. Valahogy így tesszük tönkre a kapcsolatainkat ahelyett, hogy vágyakozás nélkül élnénk meg azt, ami jut. Azt, amit az élet hoz, amit eléd rak, amibe botlasz. Szeresd, fogadd el, bármilyen nehéz is, mert a vágyakozás mindent megöl, leginkább a kapcsolataidat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet olyan, mint a drága kabát. Személyre szabott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet kemény munka (...), egyenesen járni annyit jelent, hogy hegyre menni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A pillanatokat nem tervezzük, ahogy a boldogságot sem - az csak úgy megtörténik, az Élet hozza, alakítja, te meg vagy megéled, vagy nem. Ellenkezhetsz, szabadkozhatsz is, de akár egyszerűen csak beleengedheted magad a pillanatba, ami úgysem jön vissza újra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tegnap
még embercsíra,
holnap
már bebalzsamozott tetem
vagy hamu.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy élek, ki sosem hal meg,
te úgy halsz, mint ki sosem élt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kevesebbet agyalni, megérteni, elfogadni, nem elégedetlenkedni, kivárni, megérezni, rálelni, megszerezni, megszeretni, megbecsülni, ha kell, elengedni, újra várni, visszavárni, megölelni, szeretni, sírni utána, sírni vele, élni. (...) Ennyi az Élet. Talán csak ennyi. De ez épp elég.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet, hogy bosszús leszel, de az élet semmit sem csinál ok nélkül. Csak épp mindennek megvan az ideje. És ha neked akkor ott épp csak ártana egy tapasztalás, az élet elvonja tőled - de csak ha az utadat járod. Akkor aztán egy pillanatig sem kell félned attól, hogy olyat kell megtapasztalnod, amire nincs szükséged. Csak azt kapod, ami tanít. Eltaszít attól a tapasztalástól, amire nincs szükséged, nem enged a közelébe. Ami viszont az utad része, amit látnod kell, azt látni fogod. Semmi mást. De az épp elég lesz ahhoz, hogy tanulj belőle. Csak soha ne felejtsd el, hogy semmi sem történik ok nélkül. SOHA.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Micsoda kis rész jut egy-egy emberre a végtelen és mérhetetlen időből! Milyen gyorsan eltűnik ez is a feneketlen időben! Milyen kis rész az egész anyagból! Milyen kis hányad a világlélekből! S az egész földnek mekkora kis rögén csúszol-mászol! Gondold meg mindezt... Gondold meg, hogy ami téged láthatatlan szálakkal ide-oda rángat, az benned van elrejtve...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Részben tény, részben fikció az élet. És mindig címlapsztori.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jómagam úgy látom, hogy az élet egy halom jó dologból és rossz dologból áll. A jó dolgok nem mindig enyhítik a rosszakat, de fordítva is, a rossz dolgok nem feltétlenül rontják el a jókat, vagy teszik jelentéktelenné őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem akarok úgy eltűnni, hogy nem azt az életet élem, amit élni akarok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kudarc az, amivel Isten a tudtunkra adja: "Ne haragudj, de most rossz irányba mész!"

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Beláttam, nagymama, hogy a közvetlen családtagjaim mégsem annyira ostobák.
- Üdvözöllek, drága unokám! Az ember akkor szokott ehhez hasonló apró felfedezéseket tenni, ha felnőtté válva maga mögött hagyja a kamaszkor nehéz éveit. Nálad valamivel tovább tartott. Most pedig igyunk arra, hogy téged végre felnőttnek lehet nevezni!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen lassú az élet
S milyen erőszakosak a remények.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki a megmondhatója, milyennek látja az életet a másik? Ha egy pillanatra egymás szemével nézhetnénk a világot! képzelhető-e csodásabb?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sosem fejezzük be a bakancslistát, mert minden nap ér bennünket valami csodálatos. Ebből érezzük, hogy még élünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy kell (kellene) járnunk az életben, megalkuvás nélkül, szigorú örömmel, mintha utoljára járnánk ezen az úton: nem a halál gondolatával, hanem az élet ízét ízlelgetve, habzsolva és tobzódva a percenként múló, de pillanatonként újraszülető élményekben. Érezve, tapintva minden mozzanatát. Nem a búcsúzó bánatával, hanem az érkező friss örömével.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet hosszú-hosszú folyamat, minden órája hozhat váratlan fordulatot, valami meglepetést.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Maga az élet a legcsodálatosabb tündérmese.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyiunk élete hasonló leckékkel van tele. A környezet, a körülmények és a szereplők mások. De a tapasztalás ugyanaz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Változás... sok apró mozzanat, amiről nem is gondolnád, hogy teljesen átrajzolják az életedet: olyanná, amilyenre mindig is vágytál. Apró lépések, olyanok, amiket csak megteszel, mert érzed, hogy visz a lábad feléjük, és persze nem kérdőjelezed meg, hogy jól teszik-e. Aztán csak azt látod, hogy ott vagy, ahol akartál lenni, és már nem is érted, hogy hogyan kerültél oda.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életben nincsenek meglepetések. Mindig az a meglepő, ami igazolja az élet értelmét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi vagyunk az esélytelenek
Csupa elszánt, húsból faragott sakkfigura
Az élet játszik ellenünk
S ha előbb-utóbb mattot kapunk, nem csoda

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nem akarásnak és a túlakarásnak a gyökere ugyanaz. Az én-uralt ember nem tud bízni. Nem hisz abban, hogy van az életben olyasmi, aminek eléje kell menni, s van olyan, amit várni kell. Mert jön. Nem veszi észre, hogy mindenért meg kell dolgoznia ugyan, de amire igazán vágyik, az ajándék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyian azt kívánjuk, bárcsak erősebbek lennénk, mint amilyenek vagyunk, és egyikünknek sem sikerül úgy végigélni az életet, hogy ne bánna meg valamit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az az élet hazugság, amiben nem te vagy. Amiben nem te játszol, hanem az, akit látni akarnak, akire mások vágynak. Az mind kamu. Szükségtelen és idióta játszmák sorozata, ami nem vezet előre, sőt, eltolja tőled a valódi célt, a szükséges utat elvakítva visz oda, ahol sohasem lehetsz boldog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden tanít, és többé tesz: erősebbé, bátrabbá, és még kitartóbbá. Nincs olyan, hogy valami majd pont téged pécéz ki, mert jól össze akar törni. Egyszerűen csak próbára tesz az Élet: vajon mennyit vagy hajlandó eltűrni, feladod vagy egyszerűen megrázod magad és tovább haladsz az utadon? És nyilván az utóbbi a célszerű.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ezer fokon kell égni, kiolthatatlan vággyal,
közben farkasszemet nézni a morcos nagy halállal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van egy alapigazság: ha visszafelé nézünk, megérthetjük az életünket, de még haldokolva is előre kell néznünk ahhoz, hogy leéljük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás