Legfrissebb idézetek

Te, nem tudom, mit éreztél ma este,
az én szívem majdnem beleszakadt,
mert mindenütt a két szemed kereste,
de hiába, árva maradt.
(...)
Csak néhány perc, és éjfélt üt az óra,
elindulok lassan hazafelé,
és félve várom, mit hoz majd a holnap,
míg elalszom hajnal felé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szó sötét üvegben lobbanó láng.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki követhet el hibát, de ezeket el kell felejtenünk, meg kell bocsátanunk és tovább kell lépnünk. Miért kell tovább lépnünk? Azért, mert erősek vagyunk és meg tudjuk tenni, és ha nem, akkor az élet úgy összetör minket, mint a tojáshéjat!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az agy ugyanolyan szerv, mint a szív vagy a máj, és nincs semmi alapja azt hinni, hogy a lélek épp a hormonokban lakozik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazi művész első fontos feladata saját lelkének megerősítése.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S hogy vonzottak mindég a "kék" emberek! Apám is az volt. Mély, tiszta kék. Hiszen persze a lelkek nem egyszínűek, bennük a szivárványnak összes színe és még néhány ismeretlen szín, amit látásunk nem tud érzékelni... de mégis, az adja meg jellegét a léleknek, ami benne maradandó és domináló szín.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiszem hogy ott vagy
a lehet és nem lehet
közötti résben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
túl az álmaink ködén a semmi hív.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az álom nem az, ami már létezik, de az sem, ami sohasem valósulhat meg. Úgy van ez, mint az életben a földön: nincs út, de jön sok-sok ember, és - utat vág!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Messze fenn a napsütésben vannak a legmagasabbra törő vágyaim. Lehet, hogy nem érem el őket, de felnézhetek, láthatom, hogy milyen szépek, hihetek bennük, és megpróbálhatom követni őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit akarok? Mi vagyok? Mit követelek a természettől? Minden ok rejtett, minden vég megbízhatatlan; minden forma végtelen, minden tartalom határos... érzem, hogy létezem, csak azért, hogy fékezhetetlen vágyakban felemésszem magam, hogy átadjam magam egy fantasztikus világ csábításainak, s azután érzéki varázsba ejtő játékai alatt megtévesztve összetörjek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlékek arra valók, hogy az emberek osztozzanak rajta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlékek hatalmas súllyal nehezednek rám. (...) Olyan, mint mikor az ember egy szánkón ül, és mély hóban siklik lefelé a domboldalon. Eleinte üdítő, kellemes a dolog: a sebesség, a csípős, tiszta levegő. De egyre vastagabb hóréteg tapad a szántalpakra, azok egyre lomhábban csúsznak a lejtőn, s végül már teljes erőből lökni, hajtani kell a szánkót, hogy mozgásban tartsuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kincsként kell őrizni a szívünkben az emlékeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A képek csak az övéi voltak, senki nem radírozhatta ki őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Még csak három éve távozott közülünk. Szerinted elég idő ahhoz, hogy elfelejtsünk valakit?
- Egyszer odavoltam egy lányért. Lett volna nála esélyem, de kihagytam. Éjjelente nem tudtam aludni és azon tanakodtam, vajon elszúrtam-e? Azon tűnődtem, el tudom-e felejteni őt? De most már alig emlékszem, hogy nézett ki. Az arca már eltűnt a fejemből, és soha nem tér vissza. Vajon három év alatt elfeledhetünk valakit? (...) Minden bizonnyal!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fantáziáink és a vágyaink színesebbek, mint a szabályok. Vadabbak, mélyebbek, nyugodtabbak és gyöngédebbek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nyitott szemmel álmodom, de nem vagyok magam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A csomagolópapír ropogásától karácsonyi hangulat kerített hatalmába. Szinte éreztem a fenyőfa jellegzetes, szúrós illatát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a csend beszélni tudna,
Hol nevetne, hol meg sírna,
Fekete is fehér volna talán.
Víziók és vallomások,
Érzések és hazugságok,
Érzések és kívánságok
Megtörnének, széttörnének
Tükörfalán a beszédnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egész világ megváltozott. Csak a tündérmesék maradtak a régiek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiszek az álmokban. Hiszem, hogy ezen a bolygón minden éjszaka megálmodják azt, ami van, volt és lehet. Hiszek abban, hogy bármi is történjen az álmainkban, az semmiben sem különbözik attól, ami az ébrenlétünk során történik velünk, és semmiben sem lényegtelenebb annál. Hiszem, hogy az álmok állnak a legközelebb ahhoz, ami a jelen korban élő embereknek rendelkezésére áll az időutazáshoz. Hiszem, hogy álmainkban képesek vagyunk ellátogatni a múltunkba, a jelenünkbe, a jövőnkbe. Hiszem, hogy álmomban már láttam életemnek azt a felét, ami a valóságban még nem játszódott le.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogyha én lennék a fény a bánatok útján,
Mindig felvillantanék egy kicsi reményt.
Mindig arra indulnék, ahol épp várnak,
Mindig megvigasztalnám a sok szegényt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kitekintett a komor éjszakába, váratlanul előbukkant a felhők mögül a hold és fényes, jóindulatú ábrázata mintha azt súgta volna: "Vigasztalódj, kedves lélek! A felhők mögött mindig világít a fény!"

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig marad valami, amit szerethetünk. Ha ezt nem tanuljuk meg, nem tanultunk soha semmit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most már többé-kevésbé helyrezökkentem; ha kell, össze tudom szedni magam, s néha négy-öt óra hosszat is egészen úgy viselkedem, mint más; de minden semmiség visszavet előbbi állapotomba: egy emlék, hely vagy szó, egy kis töprengés, s főképp a maga levelei, sőt az enyémek is, amikor írom őket, valaki, aki magáról beszél: megannyi szirt, melyen szétzúzódik az önuralmam, és ilyen szirt bőven akad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Képtelenség, lehetetlen - bármennyire erőlködnek az istentagadók - száműzni Istent a földről. Hiszen, ahol szeretet van, ott az Isten!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van, ki vár, és a két karjába zár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tehetősként (...) mégiscsak jobb akár boldogtalannak is lenni, mint szegényen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A boldogság üvegfallal elzárt kert: nincs út se be, se ki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerelmem gyönyörű szenvedésem
Magamban hordalak mint sebzett madarat
S nem sejtve néznek ők hol utunk elhalad
Ismétlik a szívem szőtte szép szavakat
Melyek nagy szemedért meghaltak alig-élten
És nem boldog a szerelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod, nekem nem az fáj,
hogy megint itt hagytál,
mert ha belehalok,
akkor is továbblépek,
de látlak meghalni
minden nap, minden percben,
és nem hagyod, hogy segítsek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ragyog a homokpad, forr a sűrű hab.
Rád gondolok, rád: látjuk-e egymást?
A semmibe nézek, szívem megszakad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magaddal vittél
mind távolabbról nézek
vissza magamra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás