Legfrissebb idézetek

Általában úgy illő, hogy a történetíró elbeszélésében ne hagyjon elvarratlan szálakat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jó könyv elvégzi a feladatát még akkor is, ha nincs, aki elolvassa.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A zene, amikor kikerül a zenész keze alól, csak egy pillanatig létezik, addig, amíg el nem halnak, el nem ülnek a térben a hanghullámok. A zene pillanatnyisága azonban csak a visszája az örökkévalóságnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A zene a mágia legerősebb formája.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Torták, rózsák, égő gyertyák,
s néhány szívből jövő kívánság -
Ha elmúltál már ennyi meg ennyi,
nem kell azt úgy a szívedre venni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S épp ma van lám neved napja,
hát igy üld meg, mosogatva?
Édesanyám, mit segitsek,
hogy ne fáradj, légy mind frissebb?
Megtennék én mindent érted,
minden gondtól kimélnélek.
Hogy vidáman élj sokáig,
s ifjan lásd meg unokáid.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De ha nem lennének ők,
Ezek az átkozott nők,
Üresnek látszanánk,
Csak magunkkal játszanánk.
Ha nem lennétek,
Bizony belőlünk a lélek
Elillan, majd ha itt hagytok,
Ezért köszönjük, hogy vagytok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár,
Ami elmúlt, soha nem jön vissza már.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan virág a szerelem,
Letépni nem tudod,
Szakadék szélén terem.
Most már elmondhatod, hogy
Olyan virág a szerelem,
Ami egy illatot
Mindig itt felejt,
Akkor is, ha örökre elhagyott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Voltam szolgád és királyod.
Voltam kóród és virágod.
Voltam fényed a semmiben, katéter a szívedben.
Voltam álmod, voltam átkod, ellenséged és barátod.
A halálod az életed, mondd, mid nem voltam még neked?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez majdnem szerelem volt, és majdnem igazi vágy,
Egy percig fölénk hajolt, már ment is tovább.
Majdnem sikerült már, egy lépés volt csak az ég,
Az álmok ködfátyolát te tépted szét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet csak arasznyi repülés földtől a földig.
A világnak mindegy, hogy meddig élsz,
de neked és nekem ez most az egyetlen,
az első és az utolsó bevetés!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Túl szűkös volt már kettőnknek ez a talpalatnyi föld.
Amit építettünk, egy perc alatt kártyavárként összedőlt,
És belőlünk az idő lassan minden érzelmet kiölt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak velem örülj, ha ragyog a nyár,
Ha későre jár, csak mellettem állj,
Vagy menj tovább, és ne lássalak soha már!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nem marad más utánam,
Csak partra vetett hordalék,
Kertembe gyűljetek, és ott szórjátok szét,
Hogy növesszen egy fát, újabb életeken át,
S majd engem éreztek, mikor ontja illatát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Guruljunk le patakparti víztükröt lesve,
A kis fahídon menjünk át halakat keresve!
Olcsó hippik vagyunk, még te is az lehetsz,
Ahogy hullnak a virágszirmok: szeretsz vagy nem szeretsz?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fák is siratják az elveszett lombjukat,
Mit tehetsz te mást, ha neked is ez maradt?
A fák is azt hiszik, hogy nem igaz most a tél,
Mit tehetsz te mást, ha egyszer is szerettél?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vigyázó szemmel őrködöm majd azok felett, kik tovább élnek, akik az ember emlékét hordozzák, ki én voltam valaha.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megtanultam megelégedni azzal, amit a sors számomra juttatott: az egészséget, a családomat és az Úristennek azt a sok-sok szépségét, amit az emberek nem tudnak elrontani és megcsúfolni, s ami ingyen ajándékként jut minden embernek, csak a szemét kell kinyitni a látásra, fülét a hallásra és lelkét a befogadásra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ideiglenesség tudata erőt ad a rossz elviselésére, viszont kilúgozza az örömöket: kibírom, mert úgysem tart sokáig; nem élem magam bele, mert úgyis hamar vége lesz. Az a tény viszont, hogy valaki mindig idegenektől függ, táplálja a türelmetlenséget.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jó élet kulcsa az önismeret. Azt kell fogyasztani, amit az ember tényleg kíván, és akkor sem csömörünk nem lesz, sem "felesleg" nem képződik. Persze ez nehéz, mert a mai társadalomban a fogyasztással kompenzálunk egy csomó hiányt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jobb élet az, amit a bosszú hajt, mint az, amit semmi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan emberekkel töltsem, akiket nem szeretek igazán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod, kemény az élet, mint a vasbeton,
De soha ne lássák az arcodon!
Mert itt rohan az idő, akár a gyorsvonat,
És a terv, hogy hova mész vele, csak gondolat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Őt szerető emberek veszik körül és az életének nemes célja van. (...) Ha ő nem lenne mindennek a részese, milyen értelme is lenne az életének?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudom, hogy a lovaglásban és a lovak körüli teendőkben sok kockázat van - mint ahogyan az élet más területein is. De kockáztatnunk kell, különben nem ér semmit az egész. (...) Ha nem teszed, mindig azon fogsz töprengeni, mi lett volna, ha...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annyi jósággal találkoztam az életemben. Annyi boldogsággal. Nem tudtam, rászolgáltam-e valamire mindebből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem igaz, hogy a múltat csak úgy el lehet temetni: vaskarommal kapaszkodik a jelenbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet simán és kellemesen zajlik, és akkor egyszerre csak valami kizökken. A zökkenő lehet valami apróság is. De vannak súlyos esetek is. Ilyenkor jössz rá, hogy okosabb, ha egy pillanatra megpihensz, és elgondolkozol azon, mit is csinálsz, mik a fontos dolgok az életedben, és ami a legfontosabb, gondold végig, merre tartasz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Háztól házig. Ennyi az élet.
Legyen szép és hosszú az utca!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életünk egy olyan mondat, amit nem mi kezdtünk, nem mi fejezünk be: mégis rólunk szól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet nagy kaland,
Átírható színdarab,
És hidd el, csak rajtad áll,
Hogy jó vagy rossz, mi rád vár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet hosszú a szerencsétlennek, rövid a boldognak, játékszín az okosnak, álom a szerelmesnek, mámor a könnyelműnek, pusztaság a szegénynek, örömház a gazdagnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ilyen kaján a sors! Akkor terheli leginkább vállunkat, midőn tudja, hogy különben is összeroskadnánk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás