„ Nehéz a fejem, sajog, nincs ott, ahol kell,
Vándorol az ész, a bal kanyarokat veszem…
Bármennyit eszem, egyre éhesebb a testem és
Remeg belül, mint föld, amikor dörög az ég.
Nem tudom pontosan, de sejtem, mi a hiba,
A zár a szívemen csak lóg, mert félig letört,
Mielőtt jöttél… ott volt még! ”

„ Ha fegyver vagy, hadd legyek golyó a tárban.
Ha eső vagy, leszek majd egy porszem a sárban.
Ha nap vagy, az arcomhoz érjen a fényed.
Mindig égjen. ”

„ A szerelem nem vak, hanem teljesen hülye. ”

„ Az elvétett szavakból és mozdulatokból végül összeáll egy ember. Nem az a bizonyos, akit szeretünk, hanem egy másik. Akit szeretünk. S megkezdjük keserves küzdelmünket, hogy egyesítsük e kettőt. A vágy gyakran elmossa a határt a két ember között, hogy aztán a kihűltség perceiben annál mélyebbnek érezzük a szakadást. ”

„ Mi hozzád vinne messzire,
most keresgélem az utat:
nézem a téli verőfényben,
hogy úsznak fenn a vadludak, ”

„ Csillagos éjeken, hogy ha minden pihen,
Te vezetsz, szerelem, titkos ösvényeden.
A hold sejtő arca biztatva lép elő.
Balzsamot lehellő ekkor a lágy szellő,
S ég, föld rezgi velem azt a kéjt, izgalmat,
Amit szívem érez s miről ajkam hallgat.
Szeretlek! s az élet mi is volna nekem,
Ha te nem szeretnél, édes egyetlenem! ”

„ Te az én részem vagy. Egy rész, ami nélkül nem tudnék élni. És remélem, azért imádkozom, hogy ne is kelljen. ”

„ Nem érdekelnek tilalmak, sebek,
ami szakadékony, szakadjon,
mi nem tud tartani, ne tartson,
akkor se lehet eltagadnom,
hogy igenis boldog voltam veled,
mert szerettél, és mert szerettelek,
s mikor szép voltál, te voltál a legszebb;
titkolni kellett. ”

„ Ami történt közöttünk, az megtörtént, és te sem tudod
- hatalmadban nem áll - meg nem történtté tenni, bárhogy űzz.
A volt-ból sose lesz nem volt, csak az nincs, mi nem létezett;
szóval tagadhatod, szíved annál inkább kimondja majd.
Vagy gondolod, magadnak tudsz hazudni, szerelemgyötört?
Faggasd csak, ha mered, lelked, s figyelj, suttogva mit felel?
Igenis rám tekintettél, befogadtál szívedbe, s ez
megtörténve marad most már, ameddig a világ világ. ”

„ Kedves! Fogadj el, haraggal ne kergess,
ne bánd, ha néha hozzám küld lángod,
ne lázongj daccal érte. Nem tiéd
az akarat, felém mi hajít, se az emlék,
mely aranyköddel felhőzi be kerted,
hol vágyvirágok fájva fakadnak... ”

„ Ha százfelé tép az élet, legalább százszor mondom majd el:
Az én szívem nem törik, nem eladó és nem is olcsón vett hely,
Visszavár mindig, nem feled! Bár várhat százezer éven át,
Nincs az az idő, nincsen az a tér, ami közénk odafér. ”

„ Ahogy a földön, úgy a mennyben is,
te szeretsz mást, én szeretlek téged,
hogy engem fogsz szeretni, sohasem ígérted,
te nekem vagy, de ugyanúgy másnak,
Krisztusnak jó vagyok, de bohócnak gyáva. ”

„ Nélküled én sem élhetek,
Nélküled örökre elveszek
Örülsz, hogy élek, örülök, hogy élsz
Vidám az arcod, ha nézlek
Vidáman élsz
Tudom, hogy vársz rám és egyszer elérlek valahol
Akárhogy nézem, ez így szép, így a jó. ”

„ Szeress! hogy míg a gyötrelemben mások
szemük eltakarják reménytelen,

én ébren maradjak és látva-lássak...
Kezeidbe ajánlom életem. ”

„ Könyörgök Hozzád, segíts hűségeddel,
mindennapi mosolyod add meg nékem.

Gyengéd karod fejem alól ne vedd el,
engedj minden napon Tebenned élnem. ”

„ Nemcsak jelen szeretnék lenni, hanem a része akarok lenni az életednek. ”

„ Nem te vagy az egész világ, de tőled lesz jó a világ. Nélküled is élnék, de ennél többre nem lennék képes. ”

„ Szeretlek égi áhítattal,
Híven, örökké, igazán.
Oly tiszta, mint a nap, szerelmem,
És mély, miként az óceán.
Mert legdicsőbb te vagy a földtekén,
Szebb, mint az égnek minden csillaga;
A mennyet én már itt megízlelém,
Az én szerelmem az élet maga. ”

„ Harmat ragyog a virágon. Csak most ne
Lopódzék egy gyáva könnycsepp szemembe!
Amit érzek, rejtse tőle s amit érez, tőlem el,
Áthatatlan fátyolával szemen, arcom minden jel.
Vándorbotom nehéz volna, s nekünk nehéz az élet,
Hogyha tudná, mint imádom és ha tudnám, hogy szeret. ”

„ Túl rajtad és túl magamon
fölemelsz mégis szabadon,
mert nincs utam, nincs más utad,
a vérképem is kimutat, ”

„ Csak én hordozom arcod itt benn,
Csak nekem vagy te minden, minden
S tied vagyok mindennél jobban.
Az izzó, drága bélyeget,
Amit szemed rámégetett,
Hordom fájósan, boldogan, titokban... ”

„ Nem tudlak elveszíteni,
visszajársz egyre bennem,
ismételt lángot szítani
szerelmeddel, szerelmem. ”

„ Ne haragudj. Te már magadra csuktál
minden ajtót. Voltál, ki lenni tudtál,
tépelődni kár ezen.
Én tudom, a veszteség mekkora.
Nem értetted meg, ki voltál nekem.
Ne is értsd meg soha. ”

„ Hogyan vágyakozhat a szív olyasmi után, amiről a fej tudja, hogy lehetetlen, bűnös dolog? ”

„ Vannak szelíd, holdas éjszakák, midőn az egész természet reszket a kéj és boldogság mámorától; midőn a virágos tavasz illatának legbódítóbb részeit adja át a szellőnek, hogy maga a lélekzés legyen idegeink csábítója s midőn a madárdal beszéddé válik és az álmodó szívet az élvezet titkairól világosítja fel. Ilyenkor az eltemetett szerelem sírhantjai is egyszerre a vágyak virágágyaivá válnak; akkora termékenyítő ereje van az érzékiség langy-meleg légkörének. Talán csak percekig tart a bűvölet; de határozhat az élet sorsáról. ”

„ Ha álmodni akarunk (...), ne elégedjünk meg csekéllyel. Ha az elérhetetlen vágyakra szorulunk, kívánjuk egyúttal az egész lehetetlenséget. ”

„ Legyen ez egy másik város,
Valahol a földön túl,
Legyen ez egy kínzó mélység,
Ahova a lelkünk hull,
Legyen ez egy hosszú álom,
Dideregve hűvös ágyon,
Csak jöjjön már,
Az, amire gondolnál. ”

„ Szerelem, szerelem, hiányoztál.
Szerelem, szerelem, csináld most már
ugyanígy. Vagy sehogyan.
Menekülj, amikor segíthetnél.
Sose nézd, hogy ég, akit megégettél.
Ne vegyél többé komolyan.
Épp csak érdekelne már, hogy mire jó ez az egész.
Mindennap új varázslat és újabb csodatörés. ”

„ S én a csendes nyári éjben
Csillagodtól kérdezem,
Hogy mit érzesz, hogy mit gondolsz
Mit álmodol kedvesem? ”

„ Nem tudhatja senki sem, csak mi ketten azt,
Hogy te voltál ott énvelem, hol halál maraszt.
S te mentettél meg. És hogy? Egyszerű titok:
Várni tudtál rám, ahogy senki sem tudott. ”

„ Elmenni messze,
magasba felrepülni,
csapódni kőhöz,
üvegként összetörni.
Veled, mégis egyedül
állni, csak állni szótlan,
végleg összeforrva
az életen túl, egy csókban. ”

„ A fiú ajka végre, végre az övére leereszkedett, olyan emésztő vággyal, amitől Luce lélegzete elállt. Úgy csókolta meg a lányt, mintha Luce egy elveszett rész lenne őbelőle, amit végre visszakap. ”

„ Törd csak össze a szívemet. Törd össze akár ezerszer is. Úgyis a tiéd, hát azt teszel vele, amit akarsz. ”

„ A csend partján, ha lépdelsz,
Lesz veled egy mégis,
Lesz veled egy mégsem,
Gondolkozz, miért nem. ”

„ Kívántalak mindig téged,
De a perc nem jön el soha már.
Csak játéknak nézted a szívem,
És ha volt kedved, játszadoztál. ”