„ Ne menj még!
Belevesztem bőröd igézetébe,
ujjaid nyílt vallomásaiba,
szeretem szellemed
kereső gesztusait. ”

„ Oldd fel bennem a görcsöket,
a vágyba futó igéket,
a szótlanságba dermedt látomásokat,
érints meg parázsló ujjaiddal,
hogy elevenedjen meg újra bennem
a lélek! ”

„ Amit magunkért teszünk, meghal velünk, amit másokért, túlél minket. ”

„ Az a baj ugye, hogy az egyformák közé nem illesz,
Fejed egy kicsit kiáll. Erről nem tehetsz.
Hogy lenyessék, ahhoz már nincs bennük mersz. ”

„ Az emberek képtelenek felfogni, hogy a szerelem tényleg vak. Azt hiszik, lelki társra leltek a szerelmesükben. Lerázzák magukról az egyedüllét embertelenségét, és már ketten vannak az egész világgal szemben. Így aztán összeházasodnak, és mi történik? Egy idő után átnéznek az asztal fölött a reggelinél, és egy vadidegent látnak. ”

„ Tapasztalat a bölcsesség kezdete. ”

„ Senki
Ne higgyen többé a bűvész pokolnak:
Kétértelmű káprázattal vakít
S amit fülünknek ígér, megszegi,
Reményeinknek! ”

„ Unom, gyűlölöm a nap sugarát,
Dőlne már romba az egész világ! ”

„ Bűn erősíti a bűn műveit. ”

„ Könnyen színlel nem-érzett bánatot a hazug szív. ”

„ Minek mímelni egybetartozásunk?
Magánzárkás az itt-tartózkodásunk
Egymást akár fuldoklásig szorítva
vagyunk holtig magunkra nyomorítva. ”

„ Belül, belül a szenvedés,
és sehol sincs rá magyarázat.
Vizsgálódhatsz köröskörül:
se fennhéjázás, sem alázat
nem vesz ki kínjaid közül. ”

„ Voltam falánk lettem undorodó
immáron mindkettőt utálom
csak ami bennem van még rejtező
azt fürkészem amíg meg nem találom. ”

„ Leheletnyi pillanat,
Ugyan mi voltál nekem,
Hogy bennem hagytál egy részt,
Mi el nem múlik sosem? ”

„ Mindenhol vannak történetek, és aki arra vár, hogy találkozzon a megfelelővel, és csak akkor fog tollat, az üres lapokkal fogja végezni. ”

„ Aki nem tudja, hogy ezt a kis világot te nagyobbá teszed, az nem érdemel meg téged. ”

„ Két csoportba sorolhatjuk a színészeket: az egyik beleéli magát a szerepébe, a másiknak sikerül a személyisége bélyegét rányomni a szerepére. Ebből az utóbbi csoportból kerülnek ki rendszerint a színész-rendezők. Megragadnak egy szerepet, és összeolvasztják a saját egyéniségükkel. ”

„ Azért szeretjük a másikat, mert a másik is szereti magát. Az tud boldogan élni a másikkal, aki saját magával is képes boldogan élni. Tudom, érzem, hogy hangzik mindez, de ezt nem könnyű elérni, ez korántsem annyira magától értetődő állapot, mint amennyire közhelyesen hangzik. ”

„ A bizalom a legfőbb, ha illúziót akarsz kelteni, de a tökéletes illúzióhoz a hamis valóságnak olyan igaznak kell tűnnie, mint annak, amit elfed. Oda kell figyelni minden részletre. A legkisebb tökéletlenség, mint tű a léggömböt... kipukkasztja az illúziót. ”

„ A vétek oly ügyetlen, ha remeg:
Romlástól félve, magát rontja meg. ”

„ Nemes szívnek szegény a dús ajándék,
Ha az adóban nincs a régi szándék. ”

„ Mert nyelve nincs bár, a gyilkos merény
A legcsodásabb szerven tud beszélni. ”

„ Ha egy olyan foglalkozást választasz, amit szeretsz, akkor egy napot sem kell dolgoznod életed során. ”

„ A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni. ”

„ A vidéki, aki a hazáról kezd beszélni, az előbb-utóbb a szülőföldre, a "szűkebb pátriára" lyukad ki: egy falura és legeslegvégül egy udvarra, onnan a konyhán át egy kétablakos szobára, amelyben anyja nyelvét megtanulta. Vagyis öntudatlanul újraéli visszafelé egy szó történetét, ízleli az ősi pillanatot, amidőn a ház és haza egy dolgot jelentett. ”

„ Újabb irodalomtörténészeink szemében kitűnő ajánlólevél a Dunántúlról kelt születési bizonyítvány. Aki onnan jön, arra valami csodálatos, eddig ki nem derített félreértés folytán látatlanba és számolatlanul tukmálják a műveltséget, a pallérozott lelki egyensúlyt, a latin-katolikus szellem bölcs mérsékletét, derűjét és éleslátását, egyszóval a nyugatiasság minden ragyogványát, mely ezt az országrészt elönti, abból az egyszerű okból, hogy Magyarországon arrafelé nyugszik legkésőbb a nap. ”

„ Teljes félórát néztelek,
kis lepke... Hogy ringott veled
az a sárga virág, s bizony,
ettél? aludtál? nem tudom!
Mily csöndes voltál! befagyott
tenger sem csöndesebb!
de hogy örülsz majd, amikor
megtalál és tovasodor
a szél a fák felett! ”

„ Az összes társadalmi berendezkedés közül, amelyek az őskortól a görög antikvitásig és az után létrejöttek, egyik se tudta megadni azt, amit a görög antikvitás megadott az állampolgárainak: hogy egyszerre, egyidejűleg lehettek intelligensek és boldogok. Minden más társadalom csak azt a választási lehetőséget kínálta és kínálja fel még ma is a polgárainak, hogy lehetnek intelligensek és depressziósak, vagy boldogok és hülyék. Lehet választani! De egyidejűleg nem kaphatják meg a kettőt. ”

„ Megváltozhat egy ember? Kibújhat-e a bőréből? Vagy személyisége és sorsa menthetetlenül kijelölt számára egy utat? Vagy épp ellenkezőleg? Életünk folytonos tanulás és újrakezdés, mikor is szabad akarattal választhatunk jó és rossz között? De ad-e mindig az élet új esélyt, s csak rajtunk múlik, hogy sikerül-e élnünk vele? S ha van bűn, és ha van bűnhődés, jár-e mindenkinek a bűnök bocsánata is? ”

„ Hiába vagyok olyan pali, aki a jelenben él, rájöttem, hogy a múltamat mindig cipelni fogom, és rettegek, hogy meghatározza a jövőmet is. ”

„ Magam sem tudom megfogalmazni, hol kezdődik a bűn és a bűnös. De hogy nem mindig ott, ahol az igazságszolgáltatás kimondja, az biztos. ”

„ Igaz barátot találni nem könnyű. Ám olykor egy röpke, kényszer szülte szövetség is tud boldog pillanatokat okozni. ”

„ Van rosszabb érzés a magánynál. Ha azt érzed, hogy megfeledkeztek rólad. ”

„ Megdöbbentő, hogy az ember lelke mennyire befolyásolja a testét. Amit érzel belül, olyan állapotban van a tested. ”

„ A nyugodt ember sokszor százszor veszélyesebb, mint az izgága. ”