Legfrissebb idézetek

Egy társadalom életrevalósága vagy pusztulásra méltó volta talán éppen abban lepleződik le, hogy miként viszonyul az utcán heverő gondokhoz, mit kezd azokkal, akik képtelenek önmaguk védelmére és jogaik érvényesítésére.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valaki a "középiskolai életre" gondol, akkor az "élete csúcspontja" jut eszébe. És amikor az "élete csúcspontjára" gondol, a "középiskolai élete" jut az eszébe. Természetes, hogy így gondolják, hiszen a társadalom a gimis életet csupa rózsaszínben látja. Azonban én nem hiszem, hogy minden középiskolás "rózsaszínű" életre vágyna. Kell lenniük olyan embereknek, akiket nem érdekel a tanulás, a sport, vagy a szerelem. Kell lenniük olyan embereknek, akik "szürke" életre vágynak. Habár ez elég szomorú módja az életnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az új hatalom képviselői, mind a katonaiak, mind a polgáriak, többségükben nem értették az országot, és ügyetlenül bántak a néppel; önmagukban jelentéktelenek voltak, de minden lépésükön érezni lehetett, hogy egy nagy gépezet apró részei, s mindegyikük mögött hosszú sorokban és számtalan lépcsőzetben ott állnak a hatalmasabb emberek és a nagyobb intézmények. Ez adott nekik olyan tekintélyt, amely messze túlhaladta személyiségüket - s olyan mágikus befolyást, amelynek mindenki behódolt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak azok, akik számolatlanul költöttek többet, mint amennyit kerestek, csak ők látták az életet könnyűnek és szépnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A messzeségből ide érződött a tőzsdék egészségtelen árfolyamhullámzása. A hasznok, amelyek ezekből az árhullámzásokból származtak, láthatatlan kezekbe folytak, a károk pedig a monarchia legtávolabbi sarkáig elértek, és szétáradtak a kiskereskedők között egészen a viszonteladókig és a fogyasztókig.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A társadalom többsége annak a pártnak hisz jobban, amelyik szebb illúziókat ígér.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az uralkodók vajon kiktől orozták el az államot? Végeredményben a néptől. Miután elorozták, örök rettegésben éltek, attól féltek, hogy a gazda észbe kap, és visszaköveteli, amit elvettek tőle. Ezért szüntelenül törvényeket és rendeleteket adtak ki, annyit, mint égen a csillag.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig is úgy véltem, hogy az emberek nem azért juttatnak hatalomra egy új kormányt, mert egyetértenek a politikájukkal, hanem csakis azért, mert szükségük van valami változásra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nevelés művészetének egyik elve, amelyet szem előtt kellene tartaniok mindazoknak, akiknek gyermeknevelő terveik vannak, a következő: gyermekeket nem az emberi nem jelenlegi állapota szerint kellene nevelni, hanem a jövőben lehetséges jobb állapota szerint, vagyis az emberiség eszméje és egész rendeltetése szerint. Ez az elv rendkívül nagy fontosságú. A szülők rendesen úgy nevelik gyermekeiket, hogy a mai, bármily romlott korba beilleszkedhessenek. De jobbra kellene őket nevelni, hogy a jövőben ezáltal jobb állapotok keletkezhessenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tanuló ne gondolatokat, hanem gondolkozni tanuljon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A történelemnek olykor kihagy az emlékezete. Érdekes módon gyakran kifejezetten jelentős tényekről is elfeledkezik, holott épp az lenne a kötelessége, hogy ezeket örökítse meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csapj zajt keleten, és támadj nyugaton!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kard által vész mind, ki kardot ragad.
Légy bölcs vezér, és űzd el az ős átkokat,
Békét keress, hisz volt már elég áldozat!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha tényleg olyan gonoszak és idióták vagyunk, hogy bevetjük egymás ellen azokat a nagyszerű hidrogénbombákat meg neutronbombákat, akkor lehet, hogy jobb, ha kiirtjuk magunkat, mielőtt még kimegyünk a világűrbe, és más fajokkal is mindenféle szörnyűséget művelünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vér és a pusztítás annyira mindennapossá válik, és az iszonyat annyira természetessé, hogy az anyák csak mosolyogni tudnak majd, ha meglátják a háború által meggyilkolt gyermekeiket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak úgy lesz egyben a test és a lélek,
hogy törvénnyé válik, ami érték volt rég,
hisz attól lesz örök és élő a nemzet,
hogy magyar a kezdet és magyar a vég.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy a múltad nélkül nem lehet jövőd,
Mert a jövődnek értelmet a múltad ad,
És neked is tenned kell valamit azért,
Hogy magyarnak nevezhesd önmagad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S bár ugyanaz ismétlődik száz meg száz éve régen,
Mi ébresztő kiáltás helyett suttogunk csak a szélben.
Megmondom én, hogyan lehet, hogy magyarként éljük a jövőt:
Ameddig azok döntik, mi ültetjük addig a fenyőt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hazát ott találod lovaknak szemében,
Felszántott föld szagában, gyümölcsök ízében,
A Himnusz bánatában, temetők csendjében,
Apám minden szavában s nagyanyám hitében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kéklő nagy vízen túl, a világ túloldalán
Boldog lehetnék én is talán.
De mit ér a boldogság, mi ott várna rám,
Ha elveszni látlak, édes hazám.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csodálattal tölt el engem a természet,
Bár nem minden évszak vonzza lelkemet:
Búra hangol a tél sívó pusztasága,
Míg örömre gyújt a zengő kikelet;
Ámde még a tél is, ha itthon borul rám,
Idegen tavasznál kedvesebb nekem,
Mert én a hazámat, szép Magyarországot,
Az egész világnál jobban szeretem!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hazám torz teteme fölött
Tébolyult bohóc táncol,
Őrjöngő szirénhangja
Szorosan magához láncol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annyi minden történt, és nem beszéltünk régen,
Pedig senki nem figyel rám úgy, mint ő.
Hazám felé csillag vezet fenn az égen,
Olyan, mint az álom, csak élesebben látom, úgy, mint ő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nézd meg egyszer egy székely ember arcát, mikor Vásárhelyt elhagyva hazafelé fordul! Nézd meg az arcát, mikor megpillantja a Hargitát! Aztán csendesedj el, és imádkozz, hogy legyen egy olyan hely a világon, melynek láttán te is úgy érzel, mint ő! Mert ha van, akkor van hazád is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szállj fel a csillagokba
Szél könnyű szárnyán szállj
Kárpátok gyűrűjéből
Szállj fel, szabad madár!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehetsz gazdag, lehetsz szegény
Lényegtelen, hidd el nekem
A hazád nélkül senki sem vagy
Nincs már helyed, nincs életed,
Jöttment lett a bélyeged.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy az erdeinket pusztítják
Úgy pusztul vele a népünk
S mikor az utolsó fát kidöntik
Akkor lesz nekünk is végünk.
(...)
Megmondom én, hogyan lehet
Hogy magyarként éljük a jövőt:
Ameddig azok döntik
Mi ültetjük addig a fenyőt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint a villám tépte, magányos fenyő,
Mint a vizét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő,
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér,
Otthont, házat, hazát, nyugalmat már többé nem remél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint a leszakított, haldokló virág,
Mint az ötmillió magyar, akit nem hall a nagyvilág,
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered,
Ha nem vigyázol ránk, olyanok leszünk mi is nélküled.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hideg télben, az esti szélben
A szó megszakad, benned ragad
A fenyő színe, a kenyér íze,
Az ősök dala, a szíved szava,
A szülőföld hív haza.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hatalom valódi ideológiáját, értékrendjét leginkább az árulja el: miként bánik az elesettekkel, kiszolgáltatottakkal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki sem büntet meg minket a vétkeinkért. A vétkeink büntetnek meg bennünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valójában senki sincs ezen a világon, aki kétség vagy még szennyfolt nélkül is élhetne. Azok, akik megpróbálnak isteni alakban élni, azok, akik megnövelik a jóindulatúság határait, és azok, akiket a gonosz szennyez be... mindenki azt kívánja, hogy megmentsék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez a gonosz egyik legnagyobb bűne: a maga hasznára fordítja a naivitást és az ártatlanságot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor rádöbbenünk ökoszisztéma-pusztításunk és az emberi élethez szükséges erőforrások telhetetlen fogyasztásának esztelen voltára, készek leszünk megváltoztatni viselkedésünket, és elindulunk a fenntarthatóság útján.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás