Legfrissebb idézetek

Nem akarom, hogy azt hidd, jobb lettem,
Mert egy nap neked mindent megtettem,
Bennem minden a régi, Te rólam mást hittél,
Mert a vér nem válik, a vér nem válik vízzé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ezer év van mögöttem,

húz a szívem,

de ezer év kevés nekem,

zsebre teszem.


Örök élet lehetnék

ne legyen határ!

Annyi mindent szeretnék,

de jár, ami jár...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Menj, ha szép ígéret hajt,

Menj, hogy visszatérhess majd, így van jól!

Mindegy, vágyad hova hajt,

Minden út csak hazatart... így van jól!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gonosz szavak után ártatlan rózsákat küldeni szánalmas próbálkozás!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalom és a veszteség is az élet része.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyéni sorsok és regények hőseitől halljuk: elhibáztam az életemet - az élet mostoha volt hozzám - jól rendezte be az életét. Hasonló utalást rejt ez a mondás: új életet kezd. Minden új életet kezdő kimondja a maga csöndes vagy hangos kritikáját elfolyt élete fölött.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi egyéb a mai ember élete, mint önmagának szertelen tékozlása? Ezt a percet eladod a következőért - azt mindjárt, maradéktalanul tovább adod: a rákövetkezőt kapod cserébe (már kettőt adtál egyért!). És végül, valamennyit odaadtad az utolsóért, mely kezeid közt az ismeretlenbe vész el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Boldogság nélkül az élet tébolyult és szánandó kísérlet marad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak hídverés az élet
az elfutó vízen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak a mi időről alkotott elképzelésünk teszi lehetővé, hogy az ítéletnapról beszéljünk. A valóságban egy szünet nélkül ülésező hadbírósággal állunk szemben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Itt vagyok, egyebet nem tudok, egyebet nem tehetek. Csónakomnak nincs kormánya, sodorja a szél, mely a halál legmélyebb régióiban fúj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Feladatunk éppen akkora, mint az életünk - ezért tűnik végtelennek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit életünkben teszünk, az az örökkévalóságban visszhangzik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Naponta millió
példaadás válik le rólunk,
akár fényesedünk,
akár besározódunk.
Szemek, kérdő szemek
tükörtermében járva
kép lesz, s vonz vagy taszít
életünk fénye, árnya.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki nem tud szembenézni a múltjával, arra van ítélve, hogy örökké megismételje.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor egy reménytelen helyzetben az ember semmi jót nem várhat, aztán valahogy egyszer csak minden jót megkap - nos, az ilyesmit szoktuk csodának, varázslatnak nevezni. Kevesen vagyunk olyan szerencsések, hogy megtapasztalhassuk a csodát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki kap rá esélyt, hogy erős legyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hát mi a múló pillanat, ha nem lehulló falevél, amelyet elsöpör a szél, mintha sosem létezett volna?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak emberek mint a dombok
Emberek közül felmagaslók
Látják a távoli jövőt
Tisztábban mintha a jelen
Volna ott vagy az ami elmúlt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahányszor egy órányi idő elveszik, az életből pusztul el egy darab.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fiatalon azonnal és mindent akarunk Istentől, aki éppolyan fiatal, mint mi. Aztán megöregszünk, és az Isten is lassúbbá válik. Végtére is elég időt adott nekünk, hogy lehiggadjunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mire megérünk, el is rothadunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amíg az ember nem szembesül a halállal, lehetetlen megmondani, hogy mire lenne képes a túlélés érdekében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És az utolsó pillangó is a mélybe hullik,
Az utolsó zuhanás és a végső fájdalom
A nagy kórus marad, ami elszólít:
Az ég megváltoztatja csillagait - indulj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legrosszabb ez:
Nem nyáron halni meg,
Mikor minden úgy szikrázik
És az ásó is könnyen mélyed a földbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi a halál ellenszere? A válasz a halhatatlanság: ha hagysz valamit magad után, ha az életedből lesz mire emlékezni, akkor halhatatlan leszel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál végül ránk nevet. Csak annyit tehetünk, hogy visszanevetünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Urak, lássátok, hogy röpül az élet, időnk leperdül, megkondul az óra, s kapkod nyakunkba már a halál körme görbén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak egy nap az élet
s ez már a délután.
Kúsznak az árnyak
az otthonom falán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Levetettem a gyászruhámat, a szívem örökké fekete kosztümben marad. Nevetek tréfás jeleneteken, a szám szegletében azonban örökké ott bujkál a szomorúság. Lehetek büszke édesanya nappal, éjszakánként mégis távoli bolygókra utazom. Életünk, életem már soha nem lehet olyan, amilyen volt. Felhőtlenül teljes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A pénzt, amit megkeresünk, nem vihetjük a sírba, az ellustult időt viszont igen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legnagyobb veszteség az elveszett gyerekkor.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még a legnagyobb diadal is áldozatokat követel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fa levelenként hullatja lombját: ha az emberek minden reggel megfigyelnék, hogy mit veszítettek az előző napon, észrevennék szegénységüket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki azt gyanítja magáról, hogy birtokában van, ha többnek nem is, de egyetlen alapvetően fontos erénynek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás