„ A fáklyaként lángoló házból végül csak egy rakás hamu maradt. Régen azt hittem, ilyen sorsra jut minden: a család, a barátság, az érzések. De ma már tudom, hogy ha a szeretetük kiáll minden próbát, két embert, aki egymásnak született, semmi sem választhat el egymástól. ”

„ Ha elszakítanak tőlünk valakit, akit szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, ha szeretetünk sosem szűnik. A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart. ”

„ Hol van a ló, s a lovasa? Hol van a kürt, mely úgy harsogott? A dicső napok elmúltak, mint eső a hegyen. Vagy mint a szél a mocsár felett. E szép napok nyugaton buktak alá, a dombok mögött, s a sötétségbe vesztek. Hogyan jutottunk idáig? ”

„ A legapróbbak is képesek fordítani a jövő alakulásán. ”

„ Én azt mondom, minél hamarabb állj le és nézz szét,
Mindenki téved, tedd lejjebb a mércét,
Jó tudni, mit tennél máshogy, ha a sors megjutalmazna,
Lehet, tegnap hibáztál, de a holnap tegnapja az ma. ”

„ Mindenki szeme előtt lebeg egy kép magáról, ami szempillantás alatt meginog. Magabiztosnak és egyedinek érezzük magunkat, de a következő pillanatban valaki rávilágít arra, hogy lecserélhetőek vagyunk. Az énképünk semmit nem ér, mert általában úgyis az számít, hogy mások milyennek látnak bennünket. ”

„ Sok mindent elfelejtettem, amiről azt hittem, hogy tudom, és sok mindent megtanultam, amit már elfelejtettem. Sok mindent látok, ami messze van, és sok mindent nem, ami itt van a szemem előtt. ”

„ Remélhetőleg nem kérdezed majd magadtól, miért nem voltál bátrabb. Feltételezem, ez volt a könnyebb út. ”

„ Jó döntést csak tapasztaltan lehet hozni, a baj ezzel,
Hogy tapasztalatot meg csak sok rossz döntéssel szerzel. ”

„ Minél több a szenvedés, annál erősebb a szerelem. A veszély csak erősíti a szerelmem, fokozza, megfűszerezi. Leszek számodra az angyal, akire szükséged van. Még szebb életet hagysz magad után, mint amilyet elkezdtél. A mennyország visszavisz, rád néz, majd így szól: Csak egy dolog teheti a lelket teljessé, az pedig a szerelem. ”

„ Kilépsz önmagadból, mindenből, megszűnnek a határok, az idő. A két test annyira összegabalyodik, hogy azt se tudod már, ki kicsoda. És mikor az édes zűrzavar odáig fokozódik, hogy azt hiszed, meghalsz, szinte meghalsz, magadra maradsz a saját testedben, de a szerelmed ott van veled. Ez kész csoda! Eljutsz a mennybe, és visszajössz élve. Megint vissza, amikor csak akarsz, azzal, akit szeretsz. ”

„ Veled egy óra vagy egy perc, amennyire tellett,
Visszaadta, amit tőlem sok hosszú év elvett.
Emlékszem, ahogy megfogtad a kezem a fényben,
Nélküled én csak egy árnyék lettem a sötétben. ”

„ Tudom, dobban még a szíve
Tudom, meghaltam már rég
De ha kínom megélné
Bizony rögtön elhinné
Bár rég nem élek már
Azt, hogy el nem sírtam minden könnyem még. ”

„ A házasság arra való, hogy két ember olyan problémákon őrlődjön, amelyek fel sem merülnének, ha egyedül volnának. ”

„ Nők. Ki tud velük élni? Ki tud nélkülük? ”

„ A férfiak megbízhatatlanok. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ismerjük a férfiakat és tudjuk, mit fognak lépni. Ám amikor eljön a pillanat, hogy a sarkukra álljanak és meglépjék – nem is tudom – amit kell, betojnak. A nagy, erős, bátor férfiak, a lányregények és a romantikus filmek hősei, akikre vágyunk, nem léteznek. Csak átverés. A férfiak nem erősek, és nem is bátrak. A pasik beszariak. Tegyük fel, hogy átélnek a szálloda liftjében egy romantikus és szenvedélyes pillanatot. Ám ezt képtelenek feldolgozni. És hogy miért? Mert gyengék. ”

„ Nincs rossz diák, csak rossz tanár. ”

„ A legjobb csaták azok, amik elől el tudsz menekülni. ”

„ Szívünknek mégis a béke, a nyugalom, és a jól művelt föld a legkedvesebb. ”

„ Látom a szemetekben ugyanazt a félelmet, ami engem is környékez. Eljöhet az az idő, amikor cserben hagyjuk barátainkat, felbontjuk szövetségeinket, de ennek nem ma jön el a napja. Mert ma harcolni fogunk, mindazért, ami számotokra kedves ezen a földön. Küzdjetek meg, Nyugat Hős Népe! ”

„ Nem akarok harcolni. De ölbe tett kézzel várni az elkerülhetetlent még rosszabb. ”

„ Nincs olyan fogadalom, amiben megbíznék. ”

„ Örökké nem eshet. ”

„ Ami vagyok, az már megtörtént: itt és most úgy él bennem, mint lépés a saját nyomában, mint hang a visszhangban, mint rejtvény a megoldásában. (...) Átlépés az élet másik oldaláról. Könnyedén, akár egy tánclépés. Egyik formája annak, hogy mindent elveszíts azért, hogy mindent megtalálj. ”

„ Milyen szép, ha minden tengerhez, mely ránk vár, van egy folyó a számunkra. ”

„ Tudod, mi olyan szép itt? Nézd: ahogyan sétálunk, a homokban hagyjuk a cipőnk nyomát, itt maradnak, szépen kirajzolódnak. De holnap, amikor felkelsz és végignézel ezen a hosszú parton, semmit sem látsz, sehol egyetlen nyom, jel. Éjjel a tenger elmossa. A tenger mindent elrejt. Mintha soha senki nem járt volna itt. Mintha mi sem léteztünk volna. Ha van hely a világon, ahol arra gondolhatsz, milyen semmi vagy, hát ez itt olyan. Már nem föld és még nem tenger. Nem ál-élet, de nem is valódi. Idő. Múló idő. És kész. ”

„ Ne gondold, hogy az élet olyan, amilyennek képzeled. A saját útján jár. Te meg a magadén. És ezek nem azonosak. Bizony... Nem mintha boldog akartam volna lenni, nem. Pusztán menekülni akartam... menekülni, igen: menekülni. Csak később jöttem rá, minek kell a kiindulópontnak lennie: a vágyaknak. Az ember azt hinné, más az, ami megmenti: a kötelesség, a tisztesség, az, hogy jó legyen. Nem. A vágyak mentik meg az embert. Ez az egyetlen, ami valódi. Velük megmenekülsz. Csakhogy későn jöttem rá. Ha időt adsz az életnek, könyörtelen, különös fordulatokat vesz: és egy szép napon azt látod, hogy már csak úgy lehetnek vágyaid, ha bajt okozol velük magadnak. Ekkor minden felborul, nincs mód a menekülésre, minél jobban kapálózol, annál jobban belegabalyodsz a hálóba, minél inkább lázadsz, annál jobban sérülsz. És nincs menekvés. Túl későn kezdtem vágyakozni. Minden erőmmel. Annyi bajt hoztam magamra, hogy el sem bírod képzelni. ”

„ Elmondunk mindent egyetlen szóval, vagy mindent elrejtünk egyetlen szóban? ”

„ Az ember szemében az van, amit majd látni fog, nem pedig az, amit már látott. ”

„ Amit magunknak csinálunk, az velünk hal meg. Amit másokért és a világért teszünk, megmarad és halhatatlan. ”

„ Beszélgetni sok mindenkivel képes az ember, de hallgatni csak nagyon kevesekkel. ”

„ Nem akarok úgy tenni, mintha nem fájna. Elviharzik mellettünk az élet és mi oda se bagózunk egymásra. Semmi közöm ahhoz az emberhez, akihez a legtöbb közöm kellene, hogy legyen. Még azt sem tudom, hogy ez csak nekem fáj-e ennyire. ”

„ Miért veszekszünk? Az élet oly törékeny; szerencsés vírus, mi sárröghöz tapadva lóg a végtelen semmiben. ”

„ A hideg, fullasztó sötétség örökké tart, és mi egyedül vagyunk. Éljük az életünk, mert mást nem tehetünk. Érveket később gyártunk. A semmiből születünk; gyermekeket nemzünk, kik szintén kárhozottak; a semmibe merülünk. És ennyi az egész. A lét véletlenszerű. Nincs benne szabály, csak amit mi képzelünk bele, ha sokáig nézzük. Nincs értelme, csak amit mi aggatunk rá. Ezt a vitorla nélküli világot nem homályos metafizikai erők szabják. Nem Isten öli meg a gyermekeket. Nem a sors darabolja fel őket, és nem a végzet veti a kutyák elé. Hanem mi. Csak mi. ”

„ A boldogság... nem könnyű dolog. Önmagunkban meglelni nagyon nehéz; másokban meglelni lehetetlen. ”