Legfrissebb idézetek

A vágyat mindig maga alá gyűri az unalom. Az unalom pedig lebírhatatlan: csak a szerelem enyhítheti. A nagybetűs szerelem, az, amiről mindannyian álmodozunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyereket úgy tanulják meg hogyan hozzanak jó döntéseket, hogy lehetősegük van dönteni. És nem úgy, hogy elmondjuk nekik, mit csináljanak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez a helyzet a hazugságokkal... még akkor is, ha jó okokból mondod őket, aki a végén megbántódik, az te leszel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden egyes pocsék táncos a cipőjét okolja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden lépésért kár, amit más irányba tesz az ember, mint amerre a mágnes húzza.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az, kit tiszta szívemből szeretni tudok,
A szívemnek legkedvesebb személy,
Szerelmem közepén, itt lesz szívem örökké.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazi bosszú jól élni nélküled.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jó házasság titka: nem érdeklődünk a férjünk üzleti ügyei iránt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha szeretnél valamilyen lenni, akkor viselkedj úgy, mintha már olyan is lennél!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Régen azt mondtam, negyed mérföldről negyed mérföldre élek, és azt hiszem, ezért vagyunk testvérek. Mert te is így éltél. Akárhol is vagy, legyen az negyed mérföldre, vagy a világ túlsó felén, mindig velem maradsz, és mindig a testvérem leszel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerettük egymást.
Te is egy mást, én is egy mást
- kerestük egymásban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem először gyönyört ad, de végül csak fájdalmat a szívnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, akitől menekülök, valakihez futok én,
Van, akihez ledőlnék már egy kanapén,
Van, akitől félek, pedig szerettem az elején,
Kötődnék már valakihez úgy, mint a kollagén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Veled nevetek, vagy te nevetsz velem?
Néha nem tudom, melyik a saját felem.
A pálinka helyett már szavaid kortyolom,
Eddig lakásom volt, mára lett otthonom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden kapcsolatomban betegesen üldözési mániás voltam, és azzal kergettem el az embereket magam mellől, hogy folyamatosan azt lestem, mikor és hogyan vernek át vagy csapnak be, hiszen engem úgysem lehet szeretni. Aztán meg elhitettem magammal, hogy jó nekem egyedül, közben meg minden este zokogva aludtam el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annyi ember van a világon! Honnét lehetünk biztosak abban, hogy az igazit találtuk meg?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A képzelet mindig félelmetesebb a valóságnál. Ez a lélektani hadviselés alapja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Keressünk újat a napsugárban,
jó lenne hinni, hogy megtaláltam.
Az álmot, a kincset, a swaget, a yolot,
a világom csak körülötted forgott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember játszik, nyer, játszik, veszít. Játszik. A játszás maga vonz bennünket ellenállhatatlanul. Egyik évből a másikba kockázzuk át mindazt, amit szeretünk. Hogy mit teszünk kockára, felfedi, mi értékes nekünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az elmúlás tényéhez alkalmazkodni kell, s az ember végtelen találékonysággal terveli ki a tagadás, netán a menekülés különböző útvonalait. Gyermekkorunkban a szülői vigasz, illetve a világi és vallásos hitrendszerek segítségével tagadjuk a halált; később megszemélyesítjük, valós alakká, szörnyeteggé, démonná tesszük. Elvégre ha a halál egy bennünket üldöző démon alakját ölti magára, akár ki is térhetünk előle; és bármilyen rettenetes is ez a halált hozó szörnyeteg, az igazságnál - miszerint saját halálunk csíráit önmagunkban hordozzuk - mégsem borzasztóbb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem haragtartó:
ő azonnal bosszút áll!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Utolsó vasárnap
kedvesem gyere el,
pap is lesz, koporsó,
ravatal, gyászlepel.
Akkor is virág vár,
virág és - koporsó.
Virágos fák alatt
utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy
még egyszer lássalak.
Ne félj a szememtől,
holtan is áldalak...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondják, majd elmúlik.
És végül is miért ne?
Függőségem, magányom
Fájdalmas szövődménye,
Naponta tükör elé
Állok, hogy elmondhassam:
Felgyógyulok belőled
Egyszer, bár kínos-lassan.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Kiterít, mint prémet az orvvadász, s árul az élet a standon, kinn,
Az éveink piacán millió szív... itt van mind.
Ne beszélj arról, mi a jó, mi a rossz! Ugyanaz a vége, bárhogy kezd...
Akit anya szült, tudja, az út vége mit rejt, mindegy, hol megy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hiúság elrútítja a lelket, vagyis tulajdonképpen halálos döfés kellene hogy legyen - önmagának; de nem, csak sebeket ejt magán, így lesz "sértett hiúság".

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A változás nem felülről jön, hanem azoktól, akik a földön járnak, és kitapossák az utat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a determinizmus igaz, akkor a jövő meg van határozva, ide értve minden jövőbeli gondolatunkat és cselekedetünket. És ha az ok-okozati törvények a kvantummechanikának vagy valami másnak köszönhetően a véletlennek is szerepet adnak, akkor sem mi határozzuk meg, hogy mi történjen. Nincs a kettőnek olyan kombinációja, ami kompatibilis lenne a szabad akarat népszerű elképzelésével.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bőszen küzdünk minden nem kívánatos dologgal, ezzel azonban csak újratermeljük a harcot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem arra mondjuk, hogy didaktikus, aki tanítani akar, hanem arra, aki hülyén akar tanítani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A boldogságunkat nem építhetjük a többi ember (...) szenvedésére. A boldogság nem személyes ügy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A dolgok jó oldalát érdemes nézni (...), igaz, nem mindig lehet tudni, hogy melyik a jó oldal. Nem nagyon feltűnő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkinek saját generációján belül kell megcsinálni karrierjét, anyagi biztonságát - azok körében, akik ismerik, méltányolják képességeit, és tudják, kiről van szó, mert az utána következő generációtól ne várjon kíméletet, elismerést vagy megértést - az már a saját embereivel, eszméivel s összeköttetéseivel van elfoglalva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bátorság csodálatra méltó utolsó mentsvár, arra az esetre, ha az értelem végképp befuccsol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Előbb lehet elfelejteni, mint megbocsátani valamit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mélyen az ösztöneinkben ott él az ellenségeskedés vágya.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás