„ A részvét, Jane, sokszor sértő. Attól függ, kitől ered. Az ember sokszor hajlamos a részvétet kereken kikérni magának. De az ilyenfajta bántó részvét csak kemény, önző szívekben fogamzik meg, valami megvetéssel vegyes érzés azok iránt, akik bizonyos megérdemelt szenvedéseken vergődtek át. A maga részvéte, Jane, az a részvét, amely e pillanatban arcán tükröződik, egészen másfajta. Látom, hogy szeme könnyes, érzem, hogy keze remeg, tudom, hogy szíve csordultig tele szánakozással. A maga részvéte, drágám, a szerelem szenvedő szülőanyja: amit most érez irántam, az ennek a fenséges érzelemnek szülési kínja. Elfogadom a részvétét, Jane, hadd szülje meg a szerelmet: tárt karokkal várom. ”

„ Én úgy nézek rád, úgy nézlek előre,
mint akit már réges-rég elvesztettem,
a bor lecsöppen, szétfolyik a vágyam
megkoszosodva, reményvesztetten.
Nem nyúlok utánad, épp csak nézek,
lefolyóban eltűnő víz után,
mely, ha örvénylik is, nem fordul vissza,
mint ki szeretett élni, de halni sem utál. ”

„ Még szeretlek, nélküled nem tudok élni,
A karodba bújva a csókodat kérni.
Örökkön-örökké csak veled lenni,
A szabad utat járni és bármit megtenni. ”

„ Ha mellém ül, becsukom a szememet, és mint a vakok, ujjaim hegyével "látom" őt. Minden vonását, arcának parányi rezdüléseit, szeme felvillanó fényét, az apró kis ráncokat, mindent, mindent, ami Pista, rögzítek, és magamba zárom örökre, hogy bennem éljen az idő végeztéig. ”

„ Mindig azt mondtam, a szerelem gyengeség, és azt vallottam, hogy ezek az évek nem alkalmasak szerelemre. Azt vallottam, hogy az ember életét csak a munka, a mozgalom töltheti ki, az teheti boldoggá. Aztán odabent rájöttem, hogy az élet ennél több. A szerelem is az élethez tartozik. Nagyon szeretlek, Ágnes. ”

„ Szerettem és azóta is hiányolom életjel-érintéseidet, azt, hogy valahányszor elmentél mellettem, megsimogattál valamimen, egyszerűen csak érzékeltetve: látod ám, hogy ott vagyok, engem látsz és nekem örülsz. ”

„ Mondjam azt, hogy jó vagyok? Esetleg azt, hogy gonosz? Céltalan kísérlet volna. Nem mondok magamról semmit. Mit érnek a szavak fedezet nélkül? Semmit. Azt kell elmondanom, mit tettem, az ítélet pedig már nem tartozik rám. ”

„ Gőzöm sincs, hol leszünk majd 20, 40 vagy 50 év múlva. Nem tudom, kivé válunk. Nem tudom, hogy képes leszek-e neki megadni mindazt, amire vágyik. Millió dolog van, amiről fogalmam sincs. De egy dolog holtbiztos; hogy szeretem őt, és szeretni is fogom. Hajnaltól napnyugtáig, az életem végéig. ”

„ Egy szava - egy egész világ, egy egész gondolatok világa, amelyben bolyongok, és édes tévelyedéssel bolyongok... Minden kicsinység becset nyer, ha arra tartozik, akit szeretünk. Egy kéznyomás nagy és nyomós történet... egy mosolygás szívet rezgető látás... egy csók mennyei gyönyörűség... ”

„ A gondolatok kifogytak tőlem, mert csak egy gondolat, hatalmas, mint a halálos fájdalom, elfoglaló, mint a kívánkozó reménység, erős, mint az érc és édes, mint a mennyei gyönyörűség, egy gondolat maradt meg nékem, és ez a gondolat - Ő. ”

„ Csak azt akarom mondani, hogy kedvesebb vagy, mint reméltem, és sokkal jobb szerető, mint álmodtam. ”

„ Bárhová nézek te vagy akit látok
egységben élünk miként az átok
beszélem veled e hétvégi nyelvet
minek keresni szerelemben elvet. ”

„ Rosszat hallani tőled, az is többet ér, mint levegőnek lenni előtted. Évekig gyakoroltam, hogy levegő vagyok a szemedben. Pocsék halmazállapot. Idegen életforma, nekem nagyon idegen, mégis elviseltem. ”

„ Nem szeretlek (...), de kellesz nekem, és szükségem van rád; szeretem, ha ott szuszogsz az ágyban, mellettem ülsz a televízió előtt, vagy az asztalnál ülve töltöd ki a lottót; és ha ezt szerelemnek hívják, akkor talán mégiscsak szeretlek. ”

„ "Igen", ami nálam, "nem", tenálad. ”

„ Ajka, melyet a szerelem
Formált, azt súgta: "Gyűlölöm!"
S imádtam én, reménytelen (...)
"Gyűlölöm" - ily szót odavet,
Majd így vált meg: "Nem kegyedet!" ”

„ Magad, ha lehunyod, ha elhagysz,
szempillám, barna szirmom elfagy.
Dús lombom, koronám lehullik,
magamon tipródhatok holtig. ”

„ Nincs menekvés, józan eszem a múlté,
Az őrület növő izgalma ráz;
Gondolatom s szavam: egy tébolyulté,
Ténytorzító, fecsegő kapkodás; ”

„ Ördöggel hogyha álmodok, rákiálthatom: Pusztulj innen! De hogy kiáltsam ezt rá egy angyalra? ”

„ Egy elsárgult falevelet sodor lábad elé a szél. Eltaposod? Vagy felveszed? Az én szívem az a sárga falevél. ”

„ Benned
keresem menedékem,
találom hullásomat. ”

„ Nem, nem felejtettelek el, de te aludtál a szívemben, és én nem mertelek felébreszteni. ”

„ Hányszor hívtál és mégis hagytalak
Elveszni Téged, szívem csendjein,
S amíg nevettem más reményein,
Temetve mindent, elsirattalak. ”

„ Tudod, rossz vagyok. De tettem-e valamit ellenedre? Ám korholj, figyelmeztess, szidjál, vagy akár verj is meg, ha vétek valamit ellened, mindezt elviselem. De hogy egyáltalán ügyet se vess rám, ez kétségbe ejt! Ettől megőrülök! ”

„ Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát,
Mintha a menny kapuját reám nyitnád.
A hangod lágy, mint selyem, úgy cirógat,
Tudom: enyém vagy, s egyedül való vagy,
Ki lelkembe sugarat, rózsát szórhat,
És üdvösségem forrása a lelked.
Tudom: a nevem imádságnak ejted.
Tudom: több vagyok néked minden szentnél,
- Ó, meg is halnék, ha nem így szeretnél -
De néha sírok. Akkor ne kérdezz.
Meghalnál értem, de meg nem értesz. ”

„ Tudnod kell, szeretlek, titkolatlanul, oly magától értetődően, miként lélegzetet veszek. Végül is, jó érzés ez nekem. Ám azért viszonzatlanul mégiscsak tök féloldalas. ”

„ Eddig minden egyes kapcsolatomban csak ugródeszkaként szolgáltam a barátnőimnek. Mindig csak utánam jött az igazi. Szeretném, ha végre én lehetnék az igazi. Ezt még soha életemben nem mondtam... szeretlek! ”

„ Tudd meg a teljes igazat. Az a szándékom, hogy szeresselek téged. Ha nem vagy mellettem, hiányzol. Ilyen még nem történt velem. ”

„ Kérdezted, hogy ki vagyok valójában. Nos, egy bűnös. És bárhová is megyek, a bűnöm követ engem. Valaha jó ember voltam, már nem vagyok az. Anya, ha meg kéne határozni, most elsősorban az vagyok. Később lehet, hogy ez visszaüt, de vállalom! Tudod, az ember időnként ráébred bizonyos dolgokra, velem most ez történik. Rájöttem, hogy ez nem nekem való, semmi keresnivalóm nincs már itt. Menjünk el! Nem tudom, hogy működne a dolog együtt, mennyire ismernél meg engem, de neked még megnyílnék! ”

„ A förgeteg fekete vadezüst;
csattogó szivek árnya!
Munkaruhám ő, szivemet hüvös
hajlásaiba zárja! ”

„ Azt akarom, hogy mellettem legyél. Látni akarlak minden reggel. Minden este. (...) Nem tudom, meddig élek még, de ameddig élek, velem legyél, ezt akarom. Néha cigarettát tégy a számba, gyújtsd is meg. Néha tölts konyakot, add is a kezembe a poharat. Mellettem ülj a kocsiban, és nézz is oldalról, ahogy szoktál. Készíts friss törülközőt a fürdőkád fölé. Mondd este, hogy tüntessem el az államról a borostát, ami reggel óta nőtt rajta, hogy értsek belőle, tudjam, megkívántál. Ezt akarom, ezt mind, meg ezer mást tetőled. ”

„ Le tudnám élni
veled az életed, de
az enyémet nem. ”

„ Reménytelen, reménytelen -
dobogja bennem a félelem,
mert arcod, kezed, szíved nélkül,
az életem a csendbe rémül. ”

„ Valóban úgy érzem, hogy nagyon szeretlek. Pillanatnyilag nem tudom elképzelni az életemet nélküled. Csak azt nem tudom, hogy ugyanígy érzek-e majd három hónap múlva is. Ez az, amit te sem tudhatsz. ”

„ - Soha nem mondtad, hogy szeretsz. (...)
- Most sem mondom.
- Akkor hát mit akarsz?
- Tetszel. Kívánlak. Azt akarom, hogy az enyém légy. Ennek semmi köze sincs a szerelemhez. ”