„ Néha az ember csak úgy tudta meg, milyen messzire került, ha visszament oda, ahol korábban volt. ”

„ Az emlékezet csodás ajándék. Segítségével a múlt sosem válik múlttá. ”

„ Miért szereti? Ki tudja megmondani? Ő semmi esetre sem. Szereti és ez minden. Már megpróbálta nem szeretni, és akkor elemi erővel törtek fel lelkéből a gyerekkori emlékek, a száján érezte az első csók ízét, izmaiban az első ölelés izgalmát, s maga előtt látta Emőke zavart, kipirult arcát, amikor tízéves korában megesküdött, hogy a felesége lesz. ”

„ Egy olyan világban, ami egyre inkább csak a mában képes élni, fontos, hogy emlékezzünk rá, honnan jöttünk, különben egy nap felébredünk, és már azt sem fogjuk tudni, kik vagyunk. ”

„ Az emlékek birodalmában minden relatív. ”

„ Mondd, mi lett velünk? Mintha egyfolytában várnék.
Vajon tényleg ennyit számíthat az a pár év? (...)
Nyári éjszakák, ott volt minden igaz barát.
Semmink sem volt, csak az egész világ. ”

„ Jó emlékezni arra, amin keresztülmentünk. Az ilyen emlékezésben erő van mindig, és bizonyságtevés csüggedések ellen. S van benne bölcs tudása annak, ami emberi megpróbáltatások fölött magasan lebeg, és méltóságos tisztán. Isteni igazságnak. Mely abban áll, hogy élünk. Mégis élünk. És süt reánk a nap. ”

„ Életem egy szakasza lezárult. Már régen el kellett volna felejtenem az egészet. Egy nyári románc, akármilyen intenzív, akkor is csak egy nyári románc volt. Talán szerelmes is voltam belé, igen, valószínűleg, de gyerekek voltunk még. A gyerekszerelmek ritkán élik túl a vért és a halottakat. Vannak ajtók. Én pedig becsuktam ezt az ajtót. Lucy a múlt részévé vált. Sok időbe tellett, mire ezt elfogadtam. De megtettem, és sikerült is zárva tartanom azt a nyavalyás ajtót. Most mégis ki kell nyitnom. ”

„ Egy gyermek, apja törött hangszerével rég elfeledett dallamokat játszana. De néma marad a furulya, és a gyermek szíve nem szabadul. Fénylő forrás ered lelkéből, éteri dallam. (...) A víz elmossa a múltat, mossa, mossa, mossa... amíg újra tiszta lesz. ”

„ Homályosak voltak az emlékeim. Nem emlékeztem már, hogy mi volt a valóság, és mi az, ami csak a képzeletemben történt meg. Csak a varázslatra emlékeztem. A vágyra. Fiatalok voltunk, ügyetlenek, tapasztalatlanok, de mégis volt benne valami fantasztikus. ”

„ Amikor az ember képzeletében egy szeretett lény vonásait igyekszik fölidézni, a múlt annyi emléke merül fel, hogy ezeken az emlékeken, mint könnyön át, csak homályosan látja őket. ”

„ Mint amikor sebektől vérzel,
De irgalmat nem kérsz mégsem.
Belül úgy hordod a múltat,
Bármi volt, nem tagadtad,
Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal. ”

„ A vénkor udvara felett
a gyermekkor holdja mind fényesebb,
nincs is jelen, csak múlt álöltözetben:
soha nem gyógyul be a régi seb.
Azt szeretem, akit mindig szerettem. ”

„ Mindig ettünk egy fagyit a cukrászdában. Én mindig csokisat kértem, ő meg karamellt. Aztán kiültünk a járdára a fagyizó előtt, és én számoltam a kék kocsikat, ő meg a pirosakat, és akinek a legtöbb jött össze, az nyert. Szeretem azt a járdát. Lehet, hogy unalmas, de azt hiszem, az unalmas dolgokra emlékszem a legszívesebben. ”

„ Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz. ”

„ Azt mondják, ha nem emlékszik rád senki, az olyan, mintha nem is éltél volna. ”

„ Vannak dolgaink, emlékeink, amik ott porosodnak a polcainkon. Évek során felgyűlt, megélt pillanataink. Őrizzük, hogy bármikor előkaphassuk őket. Albumnyi fotók, megfakult életképek... Körülvesszük magunkat emlékekkel, évek óta nem használt dolgokkal, gardróbban felejtett ruhákkal, repedt kávéscsészékkel, színeiket vesztett pillanatokkal, polcon felejtett, soha nem olvasott könyvekkel. Ezek lesznek értékeink, a bizonyosságaink, a helyhez kötöttségünk biztos gyökerei. ”

„ Minden embernek el kell követnie legalább egy olyan bűnt, amitől majd mindig, élete végéig rátör a szégyen, ahányszor csak eszébe jut az a vétke. ”

„ Lángra kap itt minden virradat,
s fekete üszök lesz a hófehér madár.
A múlt csak káprázat,
törvénytelen itt az emlékezet. ”

„ Emlékszem a rózsa illatára, és arra is, melyik irányba kell néznem, hogy lássam a napkeltét a víz felett. Azt azonban sehogyan sem tudom eldönteni, kedves lány vagyok-e, vagy önző, vagy hogy milyen színű a szobám fala. Nem emlékszem arra sem, menyi élménnyel lettem gazdagabb a múltban. Az is lehet, hogy elvesztegettem az életemet... ”

„ Memória... Ficamos fényképező memóriám van, különleges érzékenységgel és konzerváló készséggel az írott szövegek iránt. ”

„ Egyes dolgokat úgy tárol az agyam, mint egy mikrofilm a kicsinyített képeket. Csak ki kell vetítenem, ki kell nagyítanom a mikrofilmet az agyamból, máris előttem a kép olyan élesen, olyan tisztán és valóságosan, hogy szinte a két ujjam közé csíphetném, mintha most kaptam volna a kezembe az eredetit, amiről készült. ”

„ Ő volt az első igaz szerelmem. Az első szerelem pedig belemarja magát a lélekbe. Aztán időnként a felszínre tör. ”

„ Nem szeretek a múltra emlékezni. Nem is érdekel már. Sajnálom azokat az embereket, akik nem tudnak felejteni. ”

„ Úgy emlékezett rá, mint ébredéskor az álmaira szokott az ember, mint valami visszahozhatatlanra, amely minden lélegzetvétellel egyre jobban távolodik. ”

„ Valójában minden ember úgy érzi, hogy a gyermekkor valamilyen utópisztikusan jó időszak volt, és mindenki szeretne visszatérni a gyermekkorába. Még a halálos ágyukon fekvő öregemberek is nosztalgiával eltelve gondolnak vissza gyermekkorukra - az áldott gyermekkor szépségére, boldogságára, a virágokra, a pillangókra, az álmokra és a tündérmesékre. Gyermekkorában mindenki Csodaországban él - nem csak Alice, de mindenki más is. Ez az emlék mindenkit elkísér. ”

„ Körülbástyáztam magam az emlékeimmel, és az emlékezés perceit nem osztottam meg senkivel. Míg mások pénzt, bélyeget, ritkaságokat, könyveket, vázákat, képeket gyűjtöttek vagy gyufacímkéket, én emlékeket. ”

„ Akkor, gyerekfejjel, sok mindent nem értettem, de most, hogy visszagondolok gyermekkoromra, megértem apám gondolatait és érzéseit, egy-egy elejtett mondatának értelmét. Most már azt is tudom, hogy miért pazarolta rám szabad idejének minden pillanatát, miért vigyázott rám oly féltő gonddal, miért volt fontos számára, hogy bizalmam ne rendüljön meg benne. ”

„ Az emlékezés kín, csak gyötröd vele magad! ”

„ Az ember nem törölheti el a múltját. Akkor sem, ha jó, akkor sem, ha rossz (...), nem felejtődik el sem az, ha bűnöző valaki, sem az, ha hős. ”

„ Minden egyes könnycseppedben ott leszek még veled,
És bár szomorú a dalom, mégis szívből küldöm neked,
Hogy legyen valami, miben megőrizheted emlékemet,
Még akkor is, ha már régen összetépted fényképemet. ”

„ Tudom, mi bántja a szívedet,
Add nekem most a könnyedet,
Az álom lassan véget ér,
A remény mindig megmarad,
A lelkedben él,
S mi emlékszünk majd rád,
Ne félj! ”

„ Tudja, vannak dolgok, amiket az ember nem felejt el. Mindegy, milyen régen történt, valami felvillantja az emberben az emléket, és máris kristálytisztán áll előtte a múlt, ahogy volt. ”

„ Felteszem, minden srác életében vannak sötét napok, olyan időszakok, amikre csak könnyes szemmel és csendes borzongással lehet emlékezni. Ha hihetünk a kortárs írók regényeinek, vannak ürgék, akiknél ez gyakorlatilag állandó. Velem, miután a sors meglehetős jövedelemmel és kitűnő emésztéssel ajándékozott meg, elég ritkán fordul elő ilyesmi, de ha ez az éra jut eszembe, igyekszem gyorsan másra gondolni. Merő egy izgalom, elhihetik. ”

„ Minden együtt töltött pillanatot hűen őrzök a lelkemben, mint megannyi kisfilmet. (...) Gyakran visszapörgetem őket a fejemben (...), hogy emlékezzek arra, mennyire boldogok voltunk mi ketten. S ebbe az érzésbe egy szemernyi kétely sem vegyült. ”