A címkéhez 783 idézet tartozik


Ettől lesz valakiből szerencsejátékos: örülünk, ha nyerünk, de nem bánjuk túlságosan, ha veszítünk. Vagyis inkább nem bánjuk eléggé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nehéz időket élünk, (...) bonyolult, zajos és felgyorsult életet. És ha az ember nem képes lépést tartani, kiesik a játékból, és mások futnak be a célegyenesbe helyette.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod ugye, hogy én állom a szavamat? (...) Megígértem, hogy hűséges leszek, és ha ilyen magas tét esetén egy magamfajta férfi nem képes végigjátszani a türelemjátékot, akkor aligha nevezhető férfinak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez is olyan volt, mint amikor gyerekként szembekötősdit játszott. Minden gyerek kipróbálta, milyen "vaknak" lenni. A ház egyik sarkából a másikba kellett eljutni bekötött szemmel. Persze mindenki rettentően humorosnak találta, ha az ember átesett egy zsámolyon vagy megbotlott a küszöbben a konyha és az ebédlő között. A játék arra volt jó, hogy az ember a saját kárán tanulja meg, mennyire kevéssé is emlékszik egy alapjában véve ismerős ház berendezésére, és hogy mennyivel többet jelent a látás, mint az emlékezet. A játék után pedig elgondolkodik az ember, hogy milyen is lehet az élet vakon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek, akárcsak a "nagy" politikusok esetében, képtelenek arra, hogy tárgyilagosan szemléljék az illető életének azokat a szakaszait, amikor még nem voltak híresek. Egy Napóleonban az utólagos krónikások már gyermekként is látni vélték a későbbi (amúgy kétséges) nagyságot. Ha a gyermek Nagy Ember így vagy úgy megnyilatkozott, bármit tett vagy mondott, azt már a későbbi nagy fényben úgy látták, mintha e nagysága lám, már akkor is megnyilatkozott volna, csak azok a szűk látókörű játszótársak vagy ostoba felnőttek nem vették észre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet játéka a bumerángok játéka. A gondolataink, tetteink és szavaink visszatérnek hozzánk előbb vagy utóbb, megdöbbentő pontossággal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyian gyerekek vagyunk, az egyetlen különbséget egy felnőtt és egy gyerek között a játékaiban találjuk meg. Fontos, hogy mindig megtaláljuk a visszautat ehhez az állapothoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem (...) egy részről szenvedély, más részről nagy színjáték is. Egy szerelemben az ember az összes vágyát meg fantáziáját rávetíti a másikra, és sokszor a saját fantáziájába szeret bele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Homo ludens vagyok. Játszó ember, aki játék és humor nélkül képtelen volna élni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Veszteni? nyerni?
- ne, soha! csak játszani
szeretnék. Mindig.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor a vallásgyakorlatból hiányoznak a szellemi dimenziók, a szertartás üres formalitássá, külső dísszé, valójában teljesen szükségtelenné válik. Minden jelentés elvész belőle, rutinból végezzük, már nem más, mint időtöltés, unaloműző játék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet olyan, mint amikor valaki a közönségnek hegedül, és közben kell megtanulnia játszani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Különös, az emberi lények imádják ezt csinálni, holott vérnyomáskrízist, végtagremegést, tachycardiát, egyéb kritikus tüneteket okoz. Ráadásul a felek ritkán érik be ennyivel. Amikor ők még azt hiszik, békésen játszadoznak a nyelvükkel, valójában máris féktelenül kalózkodnak, gondolatban és tettleg egyaránt, hiszen a kezek például szabadon maradnak. Szabadon, de nem nyugton. A csók békés jellege megszűnik. A végtagok önállósulása folytán a szervezet maradék nyugalma is felborul. A belső részek bolydultan hullámzanak, áradnak, emelkednek, süllyednek. Hormonok, nedvek zubognak. Kész csoda, hogy a többség túléli.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sorsod drámájának nem csak szereplője, de szerzője is vagy. Magad írtad, és most is írod és játszod, szüntelenül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha szeretetet, figyelmet kívánunk partnerünktől, akkor előbb adjunk mi neki. Finom, tapintatos pantomim ez, az erők egészséges keringésének módja. Olyan labdajáték, amelyben kezdetben a mi kezünkben van a labda, s társunk csak úgy dobhatja vissza, ha előbb mi odadobjuk hozzá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A két fejletlen érzelmi intelligencia következtében lassan kialakulhatnak a játszmák és háborúk. Ekkor a kölcsönös rajongás csökken, mert mindketten rádöbbennek, hogy a másik csak erősnek mutatta magát, holott nem az. (...) Ekkor a spontán bizalom már átalakult görcsös bizalommá. Görcsölésből pedig soha nem jöhet ki jó sztori, és szép lassan létrejön a kondependencia, vagyis a társfüggőség. A görcsös bizalom kisajátító és birtokló. Ebből már soha többé nem lesz spontán bizalom, s így spontán szerelem se.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember mindent csak valakiért csinál... valakinek játszik, valakiért törekszik... önmagunkért, úgy látszik, nem érdemes!... Színház!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A földön minden ember számára létezik egy másik, aki tökéletesen megérti. Olyan ez, mint egy hatalmas metafizikai kirakós játék két darabjának lenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hova tűnt a "hol volt, hol nem"?
A meséd felnőtt rég.
Vagy nagyon mélyen a szívedben
Vár, hogy eljátszd még.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokszor az ember nem kezeli a helyén a kapcsolatait, hanem inkább sztereotípiákat utánoz. Azt akarja, hogy ez legyen az igazi, a tökéletes, amire mindig is várt, pedig a leggyakoribb hiba, hogy a szerelembe szeretünk bele: inkább a játék tetszik, mint az, akivel játszunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vajon én könnyebben tudok-e majd búcsút mondani azoknak a gesztusoknak, amelyek az ifjúságot jelentik számomra? Vajon marad-e más választásom, mint hogy azután legalább utánozzam őket, és eme oktalan tevékenység számára biztonságos zugot találjak okos életemben? Mit számít, hogy mindez haszontalan játék? És mit számít, hogy ezt tudom? Vajon abbahagyom-e a játékot csak azért, mert hiábavaló?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hova tűntek a napok, mikor az élet csak játék volt,
és a stressz minket igazán soha nem ért el,
csak rohanás volt és ugrás, egy ártalmatlan eséssel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sors igazságtalan, az élet szeszélyes és kegyetlen, a természetben nem a jóság és az értelem uralkodik. A jóság és értelem ugyan létezik, de csakis bennünk, emberekben, akik egyébként a véletlenek játékszerei vagyunk. Mégis lehetünk erősebbek a természetnél és a sorsnál, ha csak egy-egy órára is: nagy szükségünkben közel kerülhetünk egymáshoz, megértő tekintetekkel találkozhatunk, szerethetjük egymást és vigaszt is nyújthatunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet nem más, mint egy játék az elkerülhetetlen végzetünkkel, ahol az sem nyer, aki komolyan veszi, s az sem, aki dacol a sorsával. Kicsit olyan ez, mintha visszafele lépkedne az ember, mint egy visszaszámlálás nulláig. Hiába szeretünk kitartóan és önfeledten, ha a játék valakinél véget ér, kezdhetjük az egészet újra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak tudd, hogy rád és rám,
az élet írt drámát,
íme a szín - kettőnké csupán.
És ez nem játék,
játék - így nem fáj...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem gondoltam soha, hogy értékesebb lettem volna bármelyik másik játékosnál a Valenciánál. Talán híresebb voltam, mert sok gólt rúgtam, játszottam a válogatottban, de sose gondoltam, hogy sztár lennék. Keményen dolgoztam mindennap, és megmaradt az a rajongásom a futball iránt, ami gyerekkorom óta bennem van. Persze a körülmények mások a Barcánál, ám jó értelemben. A nyomás nem zavar. Az emberek azt kérdezték, hogy bírtam a nyomást, amikor a Sportingba, a Zaragozába és a Valenciába kerültem. Csak azt csináltam tovább, amihez a legjobban értek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bolond! Úgy tett, mint minden hozzá hasonló játékos: a jelenben is érvényesnek tartotta azt, ami csak a múltra érvényes. Ahelyett, hogy azt mondta volna: "Szerencsém volt" - és ez igaz is, azt mondta: "Szerencsém van" - ez viszont már nem áll! És mégis mindazok, akik csak a szerencsére számítanak, így okoskodnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehetnek-e kísértetei nemcsak egy-egy háznak, hanem egy egész városnak? Nem csupán valamelyik épületnek, utcasaroknak, egy kis játszótér kosárlabdapályájának, az üres kosárnak, amely alkonyatkor úgy mered ki a félhomályból, mint valami véres és titokzatos kínzószerszám - nem csupán egy adott környéknek, hanem mindennek? Az egésznek? Lehetséges ez?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A rémálomból nincs ébredés, nem suttogja senki a sötétben, hogy ne féljen, mert a veszély a képzelet játéka.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te egyedi vagy a világon. Örülj neki. Hozd ki a legtöbbet abból, amit a természet adott neked. Végső soron minden művészet önéletrajzi. Csak azt énekelheted meg, ami vagy. Azt festheted meg, ami vagy. Annak kell lenned, amivé tapasztalataid, környezeted és öröklött tulajdonságaid tettek. Jóban-rosszban saját kertecskédet kell művelned. Jóban-rosszban saját kis hangszereden kell játszanod az élet zenekarában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden nőnél van jobb nő,
Minden bajnok legyőzhető.
Minden hiány pótolható,
Minden, minden, minden eladó.
Minden csoda csak látomás,
Minden furcsa mindig, ami más.
Minden új nap új ajándék,
Mer` az egész csak játék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kifürkészhetetlen véletlen játékszerei vagyunk, és az egyetlen és elkeserítő jutalom, ami ezért valakinek jár, általában és legtöbbször az, hogy meg sem értik, és el is felejtik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán sohasem vagyunk annyira természetesek, mint mikor szerepet játszunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha ez vígjáték vagy rajzfilm lenne, a halálukat nem gyászolnák, mert ők csak mellékszereplők. A haláluk csak a történet egy része lenne. Azonban ha egy ember meghal, mindig van valaki, aki megsiratja. Van egy kötelék, ami a születésüktől a halálukig összeköti az embereket. Lehet akár főszereplő, akár mellékszereplő, ez a kötelék bizonyítja, hogy igenis léteztek. A temetés ezen bizonyíték egy lényeges része, ami azt jelenti, hogy az életük nem volt jelentéktelen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A csodák és katasztrófák talán csak váratnak magukra, ott tornyosulnak egy kupacban a jövőben. Talán nemsokára mind megtörténik, ráadásul mind egyszerre, gyors robbanássorozatban, mint a tűzijáték.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás