A címkéhez 496 idézet tartozik


Aligha élt bármikor is olyan ember a földön, akinek a halál épp akkor tett pontot az élete végére, amikor már minden megkezdett munkáját befejezte. És olyan sem túl sok akadt, aki életének végső szakaszában időt kapott arra, hogy befejezze a megkezdett munkáit, lezárva a lezáratlant.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valamikor elhagyja az iskolapadot,
ugrik egy-két szaltót és áldja a napot,
hisz hajtott, küzdött, de így sem lett jobb másnál,
nem is jutott feljebb egy átlag szakmunkásnál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lehető legtöbb élet hozza majd el a lehető legtöbb boldogságot. Az ember csak azért jön a világra, hogy teremtsen, hogy tovább adja és terjessze az életet. Ennek örül az emberi test is, a jó munkás, aki elvégzi feladatát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit keresek én itt? Ezt a kérdést mindig felteszi magának az ember. Mit? Semmit! Otthon mit keresek? Magamat, a munkámat, a családomat, pénzt, mit keresnék? Semmit! Nem keresek, vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy ismered meg magadat, hogy belepottyantod magadat a legkülönbözőbb helyzetekbe, és megfigyeled, mi lesz. Ez nem munka, ez játék. Én remélem, hogy halálomig fogok így játszani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindegy, hogy az embernek telefonra, vízumra vagy éppen munkára van szüksége. Kik a rokonaid, a barátaid? Ha nem ismersz senkit, akkor rögtön csomagolhatod össze a holmidat. Apánk ezt sohasem értette meg. Amikor hazajött, azt gondolta, hogy tanult, jól beszél angolul, kiismeri magát a szakmájában, és így egy befolyásos hivatalt kap majd. Elfelejtette, hogy ez a társaság itt mennyire összetart.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fél szívvel végzett munka nem hoz jutalmat, de ha egész lelkünket az Úr ügyének szolgálatába állítjuk, kivirágzik az életünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A titok, hogyan leljünk örömet munkánkban, egyetlen szóban rejlik: kiválóság. Ha az ember tudja, hogyan csináljon valamit igazán jól, máris örömét leli benne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A munkás méhnek nincsen ideje búbánatra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te vagy az egyetlen ember, aki úgy beszél velem a munkámról, hogy az soha nem bánt, soha nem sért (...), soha nem csalódom, soha nem gyanakszom, soha nem kedvetlenedem el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Álmokat ébreszteni, célokat kitűzni csak úgy lehet, ha azok nem hiú, valóságtól elrugaszkodott ábrándok, hanem szívós munkával elérhetők.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A problémák munkaruhába öltözött lehetőségek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Próbálom elhessegetni a soha meg nem valósuló álmokról szőtt gondolataimat, mert az értelmetlen vágyakozás nem szül mást, csupán fájdalmat. Minden nem jöhet össze az életben. Döntéseink nem csupán azzal járnak, hogy elérünk valamit, hanem azzal is, hogy más dolgokról lemondunk. Azt mondják, nem szabad azon bánkódni, ha valamit elveszítünk, mert a veszteséggel egy időben születik valami új, valami nagyszerű. Ez fordítva is igaz. Ha valami jó dolog történik velünk és megvalósítjuk az álmunkat, a másikat közben elveszítjük. S a mi döntésünktől függ, melyiket akarjuk megtartani és melyiket hagyjuk elveszni. Különben is van, ami éppen attól szép, hogy soha nem lehet a miénk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szülők jelentik egy ember életében a létező legnagyobb rejtélyt. Az ő szerepük az első igazi misztérium, amivel találkozunk ebben a kiismerhetetlen világban. Látjuk őket mindennap, ahogy munkába mennek. Lefestik a kerítést. Majd, ha végeztek, kezdik elölről. De kik is ők valójában? Miért kell lefesteniük újra és újra azt a nyamvadt kerítést? Egy dolog biztos: a valódi okot nem kötik az orrunkra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ó igen, adni kell, adni, mindent odaadni. Munkát, erőt, életet. Pénzt, ruhát és kenyeret. Könnyet, mosolyt, simogatást. Jó szándékot, jó akarást, imádságot, egészséget. Melegséget, élő hitet. Odaadni akárkinek, a legelső nincstelennek, a náladnál szegényebbnek. Szeretettel adni és érte semmit sem kívánni. Így kell élni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jól végzett munka legnagyobb ellensége a lustaság, illetve a közömbösség. Ha csak ülünk naphosszat a tévé előtt, várva, hogy végre történjen valami, hiábavalóan telik el az életünk. Ha hagyjuk, hogy az önsajnálat bénultsága erőt vegyen rajtunk, akkor tíz év múlva is ugyanitt fogunk tartani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a véleményem, hogy ha okosak vagyunk, nem is kell többé dolgoznunk. Minek is dolgoznánk? A munka nem szégyen, de unalmas.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy pasast nem bír felizgatni, melyik bútordarab alatt lappang a hordott zoknija! Tökmindegy neki, hogy pofával lefelé vagy fölfelé teszi-e a fedőt az asztalra! Fel se érhet hozzá a vécépapír problematikája, miszerint annak a faltól kifelé, és nem fordítva kell tekerednie. Egy férfinak a munkájával egyenértékű a családja, és ha valami egy kicsit fontosabb, az a sütemény!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig egy lusta embert választok ki egy nehéz munkára. Mert ő talál egy könnyű utat az elvégzésére.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Halhatatlan lények örökkévalóságig tartó, szakadatlan munkájának eredményeként fejlődik ki az a sok jóság, amit ez a föld teremteni képes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi értelme az emberi gondolkodásnak, beszédnek és írásnak, mélázásnak fennkölt gondolatokon, e maréknyi gondolkodóra nap mint nap milliónyi újság, folyóirat, beszéd, nyilvános és zárt ülés záporozik, s ez mind ellene munkálkodik, és sajnos nem eredménytelenül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Koncentrálj a munkádra, és el fogod felejteni egyéb bajaidat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sajnálatos módon az emberi arcot leginkább megszépítő erők a gond, a veszély meg a kemény, megfeszített munka.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyebb hősnek lenni egy másodpercig, egy óráig, mint néma heroizmussal viselni a mindennapot. Vállald magadra, hogy viseled a szürke, hétköznapi életet, végzed a munkát, amelyért senki sem dicsér, amelynek hősiességét senki sem veszi észre, amellyel nem kelted fel senki érdeklődését magad iránt, aki elviseli ezt a szürke hétköznapot és mégis ember marad, az igazán hős.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Észre sem vettem, hogy megöregedett. Mióta emlékszem, ráncos kis teremtés, nyáron mezítláb jár. Munkájában, fáradhatatlanságában őrzöm legszebben. Ritkán hallottam nevetni. Színtelen örömet, mintha kölcsönkért volna. A legtartósabb emlék a kéz és az arc. Keze erős, repedezett, aszályos nyári föld. És nagy. A munka naggyá, erőssé tette. Ha simogatta a fejem, tenyerével csaknem betakarta egészen. Még egyszer sem csókoltam meg a kezét. Az arca kicsi, s földszínű. Felszántott föld.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyian saját sorsunk kovácsai vagyunk. Gondolataink körülményeket vonzanak és teremtenek. Ahogyan mi változunk, úgy változnak a körülményeink is... Amíg nem tanuljuk meg a leckéket az eladósodásról, a munkáról, a partnereinkről, addig vagy ugyanannál a leckénél ragadunk le, vagy ugyanazokat a leckéket kapjuk különböző csomagolásban. Ilyen az élet!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretni önmagunkat annyit jelent, mint felismerni a jóságos, igaz természetünk bimbóját, és addig nevelgetni kőkemény munkával - néha vérrel és verítékkel öntözve -, amíg körül nem növi szívünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Pénz, pálya, siker, munka: az élet értelmének elbírásánál alig is jönnek számba. Az érzés az, ami megtölti az embert, jóval és rosszal, széppel és csúnyával. S az érzések felszínén páraként lebeg a hangulat s váltakozó színeit rávetíti mindenre, ami körülöttünk van. Gondolatainkra, szavainkra, beszédünk ritmusára, mindenre, ami belőlünk való. És így magára a világra is. Mert igaz, hogy minden, ami van, idegen tőlünk, egyforma rideg anyagiság s túlél bennünket, embereket. De amilyennek látjuk azt, ami van: az belőlünk való.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az erőgyűjtés az a munka, ami leginkább kimerít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az öröm szükséglete oly erős, hogy sok fájdalmat is képes elviselni érte az ember. Az öröm pozitív minőség. Ilyen a munka élvezete, egy jó könyv vagy egy jó barát; öröm, ha lekoptatjuk a bőrt a térdünkről, megmászván a Matterhornt, öröm a sanghai-i Bund zsivaja, vagy szerelmesünk kapualjból felhangzó füttye; az öröm nem más, mint kaland és remény és lelkesedés és az, hogy "egy szép napon megtanulok festeni"; öröm, ha egy jót eszünk, ha megcsókolunk egy csinos lányt, vagy ha egy jót blöffölünk a börzén. Öröm az, amit az ember élvezettel tesz; amin szívesen elmélkedik; amire jó visszaemlékezni; és néha még az is, ha olyan dolgokról beszél, amit - jól tudja - sohasem fog végrehajtani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legtöbbünk elé olyatén célokat tűznek ki, mint az iskolák elvégzése és a rendes munkahely megszerzése, utóbbi helyett a lányokkal a kézfogóra és a gyerekszülésre koncentrálnak. Ennyi. Aztán ott áll egy seregnyi ember, diploma a falon, íróasztal egy vállalatnál, két szép srác otthon, és sejtelmük sincs, amúgy mihez kezdjenek magukkal, ezért aztán várni kezdik a halált. Vagy éppenséggel rettegnek tőle. Mert más már nem lehet hátra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akárhova vet is a sors, az életünk a mi kezünkben van. (...) A belefektetett munkától s a nyert haszontól lesz az élet gazdagabb vagy szegényebb. Itt is... másutt is teljes lehet, ha megtanuljuk, hogy tárjuk ki a szívünk sokfélesége és tökéletessége előtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerencse a tervezés és a munka mellékterméke.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van egy híd... Egy olyan híd, amelyhez nem kell kő, nem kell beton, nem kell építőmunkás. Mégis, szilárdabb, erősebb bármilyen emberkéz alkotta hídnál. Nincs állandó helye, mindig ott keletkezik, ahol szükség van rá. Ott keletkezik, ahol két ember találkozik. Két ember, aki szereti egymást, akinek szüksége van egymásra. Mert ez a híd mosolyból épül. Ott és akkor. A mosolyhíd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás