A címkéhez 4 666 idézet tartozik


Ha az erény a mértéked, s arra fordítod legfőbb gondodat, hogy erényesen cselekedjél, akkor nem lesz miért irigyelned a fejedelmeket és főurakat, mert a vért örököljük, de az erényt el kell érnünk, meg kell szereznünk, s az erénynek önmagában is van értéke, a vérnek pedig nincs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Engedtek türelmetlen kíváncsiságuknak, ismerni akarták a másik befolyásának erejét érzékeikre, beitták csókját, ízét, illatát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha szeretetet, figyelmet kívánunk partnerünktől, akkor előbb adjunk mi neki. Finom, tapintatos pantomim ez, az erők egészséges keringésének módja. Olyan labdajáték, amelyben kezdetben a mi kezünkben van a labda, s társunk csak úgy dobhatja vissza, ha előbb mi odadobjuk hozzá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szép szerelmem, hát nem érzed?
egy maradt az ég alatt:
az, amit két dobbanás közt
szíveink kimondanak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jellem képesség arra, hogy megvalósítsuk elhatározásunkat, amikor a döntésünket kiváltó hangulat már elmúlt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem (...) olyan, mint a felhők az égen, mielőtt előbújik a nap. Nem érintheted meg őket, jól tudod, de érzed az eső illatát, a virágok és a szomjas föld örömét egy forró nap után. A szerelmet sem tudod megérinteni, de érzed a boldogságot, amely mindent áthat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az irónia minden időkben a filozófusi lángelme jellemzője, az emberi szellem ismertetőjegye, a haladás legyőzhetetlen fegyvere volt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az elme önmagában való, s képes a poklot mennyé, a mennyet pedig pokollá tenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez egy bölcs meséje: kétfedelű ládát adott a szultánnak és azt mondta: "Felség, ha hiszed, te vagy a legboldogabb a világon, nyisd ki a jobb oldalit, ha te vagy a legboldogtalanabb a világon, nyisd ki a bal oldalit." Telt-múlt az idő, a birodalom úgy virágzott, mint még soha és akkor a szultán kinyitotta a jobb oldali fedelet. A láda mélyén egy papírt talált írással: "Elmúlik". Múlt az idő, az országot bajok sújtották, a szövetségesei elhagyták, a szultán beteg lett. Akkor eszébe jutott a láda, odament hát, kinyitotta a bal fedelet. A láda mélyén újabb papír volt. Lassan kihajtogatta a papírt, azt olvasta: "Ez is elmúlik".

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nehéz engedelmeskedni egy olyasvalaki parancsainak, akit az ember kinevetett poharazgatás közben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Létezésem értelme az, hogy az élet kérdést tett föl nekem. Vagy fordítva: én magam vagyok a kérdés, amelyet a világhoz intéztek, és föl kell mutatnom a magam válaszát, különben csupán a világ válaszára hagyatkozhatom. Ez az a személy fölötti életfeladat, amelyet csak kínkeservesen valósíthatok meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne fáraszd magad valamivel, ami nem működik. Megjavíthatod, dolgozhatsz rajta, de ha azt látod, semmi értelme, és minden csak rosszabb lesz, akkor fogadd el, hogy nem működött. Ezer másik út van még. Tudnod kell, hogy mikor van vége - és elfogadni sem árt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Aki szerelmes, az nem lehet szabad?
- Aki annyira szerelmes, mint én voltam beléd, az már gettófogoly. Ez zsákutca, vagy rosszabb: maga a negédes, émelyítő, gejl mennyország! Életem túlnyomó részét úgy éltem meg, mint monstre kirándulást a pokolba. Ám ebből halálosan nem következik, hogy a mennyekbe kívánkoznék. Sőt, egyenest taszulok az angyalos harmóniáktól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magános csevegéssel repdes a madár a puszta s lefosztott ágon, melynek titkos barlangjai alatt a boldog tavaszkor párjával a szerelmet érzette s éneklette. A természet szünnapja beállt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Távolságtartó vagyok. Nem bízom meg senkiben. Semmiképpen sem hiszem el, hogy "majd jövök", meg "elviszlek", meg "meglátogatlak", meg "elmegyünk nyaralni", meg "szeretlek", meg "hűséges vagyok hozzád", vagy egyáltalán "számítasz valamit".

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan kevéssel beérném.
Szerelmedre régen nem vágyom már.
Aki régmúlt emlékek közt gyomlál,
messzi kútba nem dob érmét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A földön kétmilliárd és néhányszáz millió ember él, így mondják. Tudjad tehát: kétmilliárd és néhányszáz millió esélye van annak, hogy szavadat, cselekedetedet félreértik. Ahány ember él a földön, annyi a félreértés esélye és lehetősége. (...) Az emberi élet végtelen félreértések örök sorozatának körforgása. E félreértések összege az a színes, bonyolult, félelmes és nagyszerű csoda, melynek gyűjtőneve az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még az elmúlás is a lét egyik formája, sőt talán még a legbiztonságosabb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van valami, amit jó, ha nem felejtünk el, mikor a feje tetejére fordul a világ. Eljő a reggel és az élet megy tovább. Összeszedjük magunkat és elmegyünk vásárolni, újrakezdjük szerelmi életünket, vagy visszamegyünk dolgozni. Ne felejtsük el, hogy mindig minden jóra fordul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Járta a sötét lépcsőházakat, bekopogtatott idegen ajtókon, és lakóhelyükön lefényképezte a nyomorgó családokat. Fölemelte a magnéziumlámpát, bedugta a fejét a fekete kendő alá, és elsütötte a fényképezőgépet. Mikor elment, a család, mely mozdulni sem mert, megmaradt abban a helyzetben, amelyben lefényképezte őket. Várták, hogy megváltozzék az élet. Várták az átalakulásukat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Végül mind kigyógyulunk a nagy érzelmekből. Egyeseket az élet gyógyít ki, másokat a halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megmaradt a hó, majdnem térdig ér. Figyelem magam mögött a nyomaimat, majd próbálok hátrafelé járni és ugyanoda lépni. Mintha csak elmentem volna, de visszafelé sose jönnék. Elkedvetlenít, hogy milyen soká lesz ez még.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalom csak érzéki csalódás, a kétségbeesés pedig az elme csalódása.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha tudatában vagyunk az elmúlásnak, ugyanakkor számításba tudjuk venni az emberi létben rejlő hatalmas lehetőségeket, sürgető érzés tölt el bennünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lelki társ az, akivel legnagyobb örömünket és legbenső félelmeinket is megoszthatjuk, akinek legsúlyosabb bűneinket és javíthatatlan hibáinkat is bevallhatjuk, aki által legnagyobb reményeinket és talán megfogalmazhatatlan álmainkat is tisztázhatjuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A barátság nem az érzelmeinkből, hanem lényünk legbelsejéből ered.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valaki végleg elmehet,
őrizd meg emlékét, és el ne feledd,
így majd veled lesz mindig, lelke szabadon száll,
vár a túlsó parton, hol nincsen határ.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelem leszűkíti az életemet, a vágy kitágítja. Ez egy állandó harc, nem lehet megmenekülni tőle. Néha azt tanácsolom valakinek, hogy kövesse a legnagyobb félelmeit, használja őket iránytűnek, és azért is abba kezdjen bele, amitől a legjobban fél. Azt gondolom, a legnagyobb félelem bújtatja a legnagyobb izgalmat. Tulajdonképpen csak az izgalmas, ami veszélyes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak szerelmesekkel nem történik soha semmi... mert a szerelem beéri önmagával.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiszen a múlt, az elsüllyedt idő s az előttünk járó emberek hol lennének máshol, itt laknak bennünk és körülöttünk, az elmúlt napokból és az elenyészett emberekből tapad össze a föld, a kövek a csontjai, az elfutó felhők az órák, az ember nem csak a jövőjét képzeli maga elé újra és újra, de megálmodja a múltat is, a földet, amin jár, a vizet, amiben megmeríti az arcát, a felhőket, ahová feldobálja a szavait.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valódi érzelmeid vannak valaki iránt, nem taszíthatod le őket egy mély, sötét verembe, reménykedve, hogy elmúlnak. Együtt kell élned velük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mindennapi életben sokkal nehezebb spirituálisnak lenni, mint elméletben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Két isteni tulajdonság van bennünk. A Titok és a Fény. A Titok: lelkünk mélye. A Fény pedig értelmünk fénye, amely megcsillantja a felszínt. Megcsillantja, de egyetlen pillanatra sem tárja fel a titok legmélyét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Miért csinálják? Miért áldozzák fel az emberek az életüket?
- Ha valaki eltávozik, annak vége. A múltja, a jelenne, sőt még a jövője is eltűnik. Bevetésen a halál, dicsőn vagy dicstelenül, de mindig túl gyorsan érkezik. Nem válogat. Ám még a halálukon levőknek is vannak álmaik. Abban viszont mind megegyeznek, hogy vannak számukra fontos dolgok: szülők, gyermekek, barátok, szerelmek. Azok, akik pótolhatatlanok. Megbíznak egymásban és segítenek. Azok, akikkel születésünk pillanatában találkozunk, és a halálunkig mellettük élünk. Végül ezek a láthatatlan fonalak az idő múlásával erősebbé válnak a legerősebb kötélnél. Nehéz elmagyarázni. Mindannyian a kör részei vagyunk. A kör pedig a mi családunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Micsoda képtelen ostobaságokat hord össze az ember, ha szerelmes! Annak idején nem hangzott olyan ostobán, de így, higgadtabban felmelegítve! Miért nem tudják a nők elfelejteni az ilyesmit? A férfiak nem szeretik, ha folyton emlékeztetik őket, milyen szamarak voltak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás