„ Szerelem volt a neve régen,
Tavaszban, éjben vagy mesében,
Tegnap még szenvedés volt, kínos, kedves,
Ma emlék, holnap síromon kereszt lesz. ”

„ Levetett percek meztelen magánya,
Összegyűrt arcod hordozom magamban.
Nézem a semmit, minden oly hasztalan,
Véget ért éltem bolondos tavasza. ”

„ Szent György havának tizedik napját megint
Elértem, és ővéle hatvannégy tavaszt.
Hogy űzik egymást! melly hamar futnak az üdők
A semmiségnek tengerébe! benne van
Az, amit éltem. Halni kezdődtem, mihelyt
Kezdődtem élni. ”

„ Tavaszt ígértél, nem ezt ígérted.
Tele van a szobád falevéllel.
Söpröm az utcát, söpröm a neved,
Szívem pereméről a hülye faleveleidet. ”

„ Ébressz fel, ha eljő a tavasz, mutatsd arcod felém,
Mosolyogj ide, nevess, újaddal mutatsd a jó irányt,
kötözz magadhoz, pofozz fel ha meg akarnék szökni,
és mindenképpen ölelj ha azt mondom utállak. ”

„ Mert törvénye van itt az életnek, a sorsnak,
mert a holdtalan éj majd megleli a holdat,
mert minden mély apály új hullámot dagaszt,
mert szélnek kell a fa, szellő a leveleknek,
mert annyi kín után mosolyod rámvetetted,
mert múlóban a tél meghozta a tavaszt! ”

„ Az emberek állandóan azt kérdezik tőlem, hogy mit csinálok télen, amikor nincs baseball. Megmondom, mit csinálok. Csak bámulok kifelé az ablakon, és várom a tavaszt. ”