A címkéhez 97 idézet tartozik


Az egyetlen, amiben minden más halandóval osztozol, a halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki nem tud elszántan megragadni valamit, az gyakran megy el üres kézzel, s vallom, hogy az istenek a halandónak csak egyszer nyújtanak nagy lehetőséget!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A saját halandóságom egyszerűen nem foglalkoztat, mert ugyan mire juthatok vele kapcsolatban? (...) A világ nem a halálról szól, hanem az életről.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fényképezni annyi, mint részesévé válni valaki (vagy valami) halandóságának, sebezhetőségének, változékonyságának. Minden fénykép - éppen, mert kihasítja és megdermeszti a pillanatot - az idő mindent fölemésztő kérlelhetetlenségéről tanúskodik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mitől félsz, ha tudod, hogy halandó vagy?!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy mindig is hitte, a fájdalom az egyetlen, ami az embert igazán élteti. A fájdalom megmarad, míg a gyönyör mindig elillan, akár egy füstfelhő, ha megpróbálják megragadni. A fájdalom megkeseríti, de úgy tűnik, egyben össze is tartja az életet. Ráébreszti az embert, mennyire kicsi, gyenge és sebezhető is valójában. A fájdalom a legelemibb dolog, ami az embereket előreviszi, összefűzi és megmutatja, milyenek is valójában. Eszükbe juttatja, hogy csak halandók, a természet parányi részei.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy halandó sem tud titkot tartani. Ha a szája néma, az ujjaival fecseg. Az árulás minden porcikájából szivárog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami miatt összegyűltünk, valódi tragédia, mégis része az életnek, mely véges természetével válik erőteljessé. Mind halandók vagyunk. Időnk véges. Ennek köszönhetően érezzük a szeretetet, a fájdalmat és végül ez ad erőt ahhoz, hogy a legtöbbet hozzuk ki abból az időből, ami megadatott nekünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudod, hogy minden keresztény lélek, amely becsülettel dolgozik a maga kis körében - akármi legyen is az -, túlságosan rövidnek fogja találni halandó életét ahhoz képest, hogy milyen töméntelen lehetőség van benne arra, hogy hasznossá tegye magát! Nem tudod, hogy semmi megbánással jóvá nem tehetjük egy élet elmulasztott alkalmait? Pedig én elmulasztottam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden történet egy előző történet folytatása. Semmi más nem biztos, csak ez. Hajlamos vagyok elhinni, hogy a világegyetem végtelen, hogy az ember halandó, de azért egyikre sem tenném a nyakam. Csak annyit tudok biztosan, hogy minden történet egy előző történet folytatása.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudtuk, hogy majd élni kell,
Azt se, hogy meghalunk,
A mellvértünk a nem-tudás,
Hogy halandók vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jobb szeretem nem tudni, melyik perc az utolsó. Halandó életünk minden egyes nyomorult pillanata ettől válik oly értékessé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egyetlen módja, hogy az ember igazán éljen, ha szembenéz a halandóságával.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul és tanul.
Aki halandó, csak halandót
szerethet halhatatlanúl.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi más is az egész halandó élet, ha nem egyfajta színjáték, amelyben különféle színészek beöltözve a különféle kosztümökbe és maszkokba szerepelnek, és mindegyik játssza a szerepét, míg az igazgató le nem hozza őket a színpadról?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Síri csöndbe semmisülve, kábulattal elgyötörve,
Álmot éltem, tébolyálmot, mint halandó senki más...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szólj újra, fényes angyal, mert az éjben
Fejem fölött nekem oly glóriás vagy,
Akár a mennyek szárnyas hírnöke,
A visszatorpanó, döbbent halandók
Fehéren-égre-ámuló szemének,
Míg nézik őt, hogy száll a lusta felhőn,
A lég hullámain és elvitorláz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Reggel ébredsz, fölkelsz, kinézel az ablakon. Minden a helyén van: fák, bokrok, virágok, ragyog a kert, mindent fénnyel áraszt el a nap, mely, mi sem természetesebb, ma is világot ad, pirkadattal ad jelt a kakasoknak, hajnali fénnyel töri át a rétek fölött libegő párát, és derűssé teszi az ébredező halandókat. Derűs leszel te is, fölragyog a szemed, beleborzongsz a gyönyörűségbe. Este kószálsz egyet, beleballagsz a végtelenbe, és elmerülsz a csillagok sziklatengerében. Kísérőnkre, a holdra veted a szemed, és talán ekkor, ebben a hátborzongató, szívbemarkoló látványban gyönyörködve egyetlen pillanatig a csoda és a mindenség részévé válsz. De vajon átéled-e, képes vagy-e átélni a pillanatot? A pillanatot, melyben eljut a tudatodig: létezem. Benne vagyok a pillanatban. Bennem jött létre a pillanat. Megfogott, megkaparintott, eggyé lettünk. Elementáris erővel hat rám. Elvarázsol. Bűvöletben tart. Észreveszem, hogy létezem. Hogy részese vagyok e földi csodának. Itt lehetek a mesebeli, szó szerint egyszeri földön, és emberként élhetem meg ezt a rendkívüli pillanatot, élő, gondolkodó, szépre és jóra érzékeny emberként lehetek részese ennek a pillanatnak. Átfut az agyamon: halandó vagyok. Mindezt látom, láthatom, amíg létezem, aztán mintha elvágták volna. Halandó vagyok, véges az élmény, gyufalángnyi, sercenésnyi, szikravillanásnyi a pillanat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

E földi élet útjait róván, összekerülünk egy-egy halandó társunkkal, beszélgetünk egy darabig, aztán elválunk. És eszünkbe sem jut nyíltan és férfiasan megkérdezni tőle, mi a neve? Felebarátaink neveivel kapcsolatban valami sajátságos, tartózkodó álláspontot foglalunk el. Mintha attól félnénk, hogy valami borzalmas titokra bukkanunk, így gondolkozunk: "Lehet, hogy e rokonszenves idegent Snooksnak, vagy pláne Bugginsnak hívják. Jobb meg sem kérdezni."

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Figyelemre méltó, milyen szellemi kacskaringókra képesek a halandók, hogy a dolgokat beillesszék a valóságról alkotott saját verziójukba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Odafent nincs félelem, fájdalom, hideg vagy meleg. Nem ismerjük az éhezés, a szenvedés, az öregség és a halál fogalmát. Táplálékra sincs szükségünk, és aludni sem szoktunk. Isten hírvivői vagyunk, s a halandók lépteit vigyázzuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy a törvény: nincs halandó, ki az életet baj nélkül éli végig, bárhol él.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bár minden egyes nap bizonyságot szolgáltat arról, hogy sok ezer ember él szerte a világon, akik osztoznak a hitemben, de értsd meg, ilyen a halandó szíve, szüksége van legalább egyetlen embernek a közeli, testmeleg, látható, érezhető, kézzelfogható szeretetére.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mi kapcsolatunkban semmi szerepe a testnek. Sohasem az érzékeken át szólok hozzád - inkább csak a lelkedhez. Ezért nem szerethetjük egymást köznapi értelemben. A mienk nem mindennapi vonzalom. És mert mégiscsak halandók vagyunk, és mert szörnyű lenne az életünk egymás mellett, hiszen melletted valahogy sohasem lehetek hosszasabban hétköznapi, és értsd meg, örökösen fölülemelkedni halandó mivoltunkon végül azt jelentené, hogy már az sem ér semmit. A házastársaknak szerető emberi lényként kell együtt élniük, s ha úgy tetszik, szégyenkezés nélkül köznapiak is lehetnek... nemcsak lelkiek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halandók lépteit az elrendeltetés kormányozza.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Végső soron a legerősebb kapocs köztünk az, hogy mind ezen a kis bolygón élünk, ugyanazt a levegőt szívjuk, fel akarjuk nevelni a gyerekeinket és halandóak vagyunk. Közös a sorsunk, és ez nem egy harc.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyerekként sosem bocsátjuk meg szeretteinknek a halandóságukat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha elgondolkozunk rajta, megértjük, miért vagyunk itt a földön, lelkünkbe világít esendő, halandó mivoltunk szomorú tragédiája.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az örök próbálkozás pedig a legszebb és legnagyobb isteni kegy, amely egy gondolkodónak, egy orvosnak vagy bármely halandó embernek megadatik. Az az ember, aki egész életében próbálkozik, értelmes életet él.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halandók leghőbb vágya az örök élet, azonban a halhatatlanok azért hajtanak évszázadokon át, hogy halhatóvá váljanak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudatára ébredni önnön halandóságodnak egyet jelent az iszonyat kezdetével; elfogadni halandóságod megváltoztathatatlanságát, egyet jelent az iszonyat végével.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Be balgák vagytok, óh halandók, akik azt
Mondjátok, hogy van sors és vannak Istenek,
Hisz ha van sors, szükség istenekre nincs,
S az Istenek, ha erősek, a sors semmi se.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelmes embert mindig arról lehet fölismerni, hogy rossz stilisztának tartja magát, amely tulajdonság nem fordul elő más halandónál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a halandó ember, akiben több öröm van, mint szomorúság, nem lehet igaz ember - nem igaz ember, vagy fejletlen lelkű.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás