A címkéhez 722 idézet tartozik


Szerelem volt a neve régen,
Tavaszban, éjben vagy mesében,
Tegnap még szenvedés volt, kínos, kedves,
Ma emlék, holnap síromon kereszt lesz.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Sírj, ha szomorú vagy. Ha nincs több könny, az élet majd megy tovább.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan a gyász álderűbe rejtve,
Mint az öröm, ha sírni volna kedve.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fiú soha többé nem sírt, és sosem felejtette el, amit megtanult: szeretni egyet jelent a pusztítással, akit pedig szeretnek, az elpusztul.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Sírni fogunk, vérezni, vágyni és szeretni, és találunk gyógyírt a halálra. Mi magunk leszünk a gyógymód. Mert azt akarjuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Ó, a kamaszbánat - bólintott apu merengve.
- Igen, az milyen kedves tud lenni! - értett egyet anyu.
Nem! Nem kedves! Miért gondolják, hogy kedves, ha sírógörcsöt kapok éjjel, ha bedagadt szemmel ébredek, és nincs étvágyam? Egyáltalán nem kedves! Tragikus! Egész úton némán ültem, és a szüleimet hallgattam, akik "mókásnak" tartják, hogy éppen meghasad a szívem.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Mi, férfiak a legnagyobb bánatunkban könnyezünk, örömünkben nevetünk, tiszta sor. A nők azonban hajlamosak szomorúságukban kacagni, boldogságukban pedig sírni, aztán csodálkoznak, hogy képtelenek vagyunk kiigazodni rajtuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szél sír, az avarba bújva,
zörgő nótáját fújja,
s a rőt alkony mélabúja
énekli szívembe magát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A csend a leghangosabb sírás.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

...Megszeretik egymást
Ifjú és leányka.
Tündér-álmot szőnek,
Sírnak is utána, -
Megszeretik egymást
S elfeledik egymást!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sírt önmaga miatt, sírt, mert megváltozott, és mert néha a legjobbféle változás is felér egy apró halállal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogyha egyszer kis bimbóból
Szép virággá érek,
Kibontom a szirmaim és
Jó anyámra nézek.

Amikor majd legszebb leszek,
Megcsodál a világ,
Édesanya gyenge lesz már,
Hervadozó virág.

Egy napon majd elbúcsúzunk,
Lehullik a szirma,
Én pedig csak búslakodom,
Harmatcseppet sírva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Túlságosan rohanunk. Túl gyorsan beszélünk. Túl gyorsan gondolkodunk, már ha gondolkodunk! Mailezünk, SMS-ezünk, és az üzeneteinket nem olvassuk el újra, nem figyelünk a helyesírásra, megfeledkezünk az udvariasságról. A dolgok értelme vész el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A könnyek mennyisége a földön változatlan. Mihelyt valaki abbahagyja a sírást, másvalaki máshol sírva fakad. Ugyanez a törvény érvényes a nevetésre is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jó így, ha eső hull vagy hó.
Jó így, hogy az idő változó.
Jó így, hogy nevetni meg sírni is tudunk,
És még mindig emberből vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szellemem (...) föllázad a nyugalom ellen. Adjon egy problémát, valami munkát, a legnehezebb titkosírás megfejtését, a legbonyolultabb eset tisztázását. Akkor a rendes kerékvágásba jutok, és nincs szükségem semmiféle izgatószerre. De a lét unalmas egyhangúságát utálom: epedek a lelki izgalmak után.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne sírj, majd sírnak helyettünk az
érzékeny fellegek.
Kemény légy, mint a jogtalanság,
vágj, mint a sás,
ne sírj! Kísérjen, mint az eb,
a hallgatás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nevetni az tud csak igazán, aki már eleget sírt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az okos és a bölcs ember között a döntő különbség ott van, hogy az okos emberből hiányzik az áldozat. A bölcsesség ott kezdődik, hogy az ember a csodálat állapotába kerül. Elámul, gyönyörködik, tátva marad a szája - és sír. A megrendüléstől és a gyönyörűségtől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden ember sírva születik, de nem minden ember zúgolódik. Sokan állandóan panaszkodnak és csalódottan halnak meg. Ezek az emberek elrágcsálják a keserű tablettát, pedig ha egy-két korty vízzel és egy kis türelemmel nyelnék le, nem éreznék a keserűségét. Az ilyen emberek a más terhét könnyűnek találják, de a saját terhüket olyan nehéznek, mint az ólmot. Ők azok, akik mindig rossz bánásmódban részesülnek. Senki tyúkszemére nem taposnak oly gyakran, mint az övékre. A hó legsűrűbben az ő ajtajuk elé hull, a vihar legerősebben az ő ablakuk előtt tombol. A valóság az, hogy mindez csak képzelet. Ők is boldogok lennének, ha ezt belátnák. Egy csipetnyi a megelégedés füvéből olyan ízt ad a legegyszerűbb levesnek is, mint a legfinomabb királyi éteknek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán minden csillag egy szem, ami nézi éjjel a világot, s merthogy elszomorodik erősen attól, amit lát, rásírja ilyenkor a harmatot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet érzése mindig tartalmazza a saját ellentétét is. A legerősebb szeretet mögött ott rejtőzik az épp annyira erős gyűlölet. (...) Az egyetlen különbség, hogy a szeretet már virágba borult, míg a gyűlölet még csak csíraként van jelen. (...) Gondolj vissza egy esetre, amikor valaki, akit igazán szerettél, megbántott! Lehetett az közömbösség vagy árulás, vagy valami esemény, ami rávilágított, hogy akit szeretsz, az sem tökéletes, hanem csupán ember. Ha becsületes vagy magadhoz, emlékszel, milyen erősen és hirtelen tud a szeretet más érzelemmé változni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint magányos lovast az este,
Ugy ér a bánat engemet,
Gyereksírás jön fel szívemből,
Könnyűim csöpp csengői csengenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem akartam szeretni őt, (...) ki akartam irtani szívemből a szerelem csíráját is, de most, hogy újra láttam, ezek a csírák új erőre kaptak, kizöldültek. Szeretnem kellett, pedig rám se nézett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! Úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
(...)
Ó, végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: rágondolva tölthessen el
egy-egy estét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csúfnak se mondanám a csajt, de az biztos, hogy az oroszlán sírva enné.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Öl elgondolni, hogy, mint gondolat,
Nem ugrom hozzád mérföldeken át,
De, túl sok sár s víz keveréke, csak
Sírok, s várom az idő vigaszát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mintha mély sír lettem volna,
S benne lelkem a halál,
Oly sötét volt álmaimban
A sors, mely fölöttem áll.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki megtanul mosolyogni akkor, amikor a tudatlan ember sír vagy átkozódik, aki megsiratja azokat, akik részeg mámorukban és más kárán nevetnek, az átégett a próbákon, amelyek a végső beavatásra érlelnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van hallgatás, mely sokkal rémesebb,
Kiáltóbb és félelmesebb,
Mint hogyha lánc sír, vagy ha bomba robban...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sírás nem egyéb (...), csak tehetetlenségünk érzésének a nyomása a szemünk idegeire. A tehetetlenség, hogy nem tagadhat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rá kell jönnünk, hogy mind csak egerek vagyunk egy macska karmai közt. Minden egyes mozdulatunk ebben a kurta földi létben, hogy megállunk a pirosban vagy nem, szexuális viszonyunk van vagy nincs, a repülőgép, amire felszállunk, vagy amiről leszállunk, csak a halál szadista táncának részei, ami a sírhoz vezet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tanulj meg, fiacskám, komédiázni,
Tanulj meg kacagni, sírni, ha kell,
Tanulj a rosszhoz is jó képet vágni,
Magaddal törődj csak, más senkivel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem érdemes sírni, az igazi könny ritka,
Mosollyal szenvedni, ez az élet titka.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás