„ A haláleset miatt érzett bánat olyan, mint egy bombázó-repülőgép: mindig akkor ejt ki egy lövedéket, amikor ismételten a célpont fölé ér. A testi fájdalom ellenben olyan, mint az első világháborús árkok fölötti állandó zárótűz: órákon át szünet nélkül izzik a levegő, egyetlen pillanatnyi enyhület nélkül. A gondolat a fájdalommal ellentétben soha nem folytonos. ”

„ - Tudom, mit gondolsz (...). Hogy finnyás vagyok, ugye? De nem hiszem, hogy túl sokat akarnék. Nem várom el, hogy szívdöglesztő bombázó vagy egy Einstein legyen.
- Csak megvan a magad mércéje. (...)
- Így van. Úgy gondolok rá, mint egy csomagra. Ha a csomag egésze rendben van, a részletek már nem számítanak túl sokat.
- Feltéve hogy neki, bárki legyen is, megfelel a te csomagod... ”

„ A tökéletes paramétereket. A modell-szépséget. A centire és dekára mért tökéletességet. Ezt nézed, ezt kutatod, ezt méregeted. Bombázót akarsz. Igazi bombázót. Ám rossz helyen keresel. Mert a tökéletes paramétereket nem kívül kell keresned. Hanem belül. A lelkében. De nem is kell keresned. Hiszen meglátod rajta, megérzed benne. Meglátod mosolyában, meghallod nevetésében, megérzed kisugárzásában. És ezek a paraméterek a legfontosabbak. Nem mérhetők centivel, mérleggel, csak lélekkel. De ennél pontosabb mérce nincs. Így mérd. Mert így lesz a Másik igazi bombázó. ”

„ Megboldogult tinédzserkor, ki ne emlékezne rá?! Adottak a szerelmesek, valamelyikük otthonában. Vágyakoznak egymásra. Lángolva járnak helyiségről helyiségre, hátha valahol zavartalanul egymáséi lehetnének. Leleményfejlesztő gyakorlatok végtelen sora az életünk, hiszen még a legeldugottabb zug is legott benépesül, mihelyst ők megbújnának benne. Jön a mama a kuglóffal, a papa a rögbihírekkel, a kishúg egy leszakadt babavégtaggal. Jön öcsi a zuhanóbombázóval, a nagymama az elsőbálos nosztalgiával. Ilyen áldatlan körülmények között idővel kialakul a szexuális csőlátás, amikor már semmi egyébre nem tudnak gondolni, csakis arra, hogy mégis miként lehetnének egymáséi végre. ”