A címkéhez 2 198 idézet tartozik


A gyűlölet leginkább a félelmen alapul, így vagy úgy. Igen. Beburkoltam magam a haragba, egy csipetnyi gyűlölettel fűszerezve, de az egész legmélyén, jeges középpontként mégiscsak a puszta rémület kavargott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én azt mondom, minél hamarabb állj le és nézz szét,
Mindenki téved, tedd lejjebb a mércét,
Jó tudni, mit tennél máshogy, ha a sors megjutalmazna,
Lehet, tegnap hibáztál, de a holnap tegnapja az ma.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szédit a hallgatásod,
mintha sziklafalról néznék szakadékba.
(...)
A pillanat peremén állok
s élet-halál döbbenetével a szivemben
belekapaszkodom a mosolyodba,
ha most szemed el nem ereszt
e feszült csendben:
talán zokogva, talán mosolyogva
letalálok... végre letalálok...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bárhova fordulok,
ég és föld üres: ők nincsenek ott,
s ezt meg kell szokni. Lelkek, szellemek?
Apály sodorja őket. Nincsenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amiről nincsenek tapasztalataink, azt történelem előtti kornak hívjuk. Az a már kézzel tapintható korszak, amit mi a szó szűkebb értelmében történelemnek nevezünk, körülbelül hatezer évet ölel föl; hatezer fordulatot a Nap körül; sorsüldözött, szeretett és elátkozott bolygónk hatezer ellipszisét, melyet fáradhatatlanul kísér útján kicsi, tekintélyes, sápadt mosolyú társa, a Hold.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A rosszízű álom felszínre hozza, amit napközben kaparsz el tudatod pincéjében. Másként működik, mint a húsipar: nem azonnal dolgoz fel (...). Viszont ha valaki keveset hazudik magának, nagyon kevéssé választódnak el az álmai az ébrenléttől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jobb a jelenbeli, naponta megtapasztalt, apró boldogság, mint a távoli jövőtől remélt hatalmas, ha most szemernyi sincs belőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberi test a halál után nem egyéb, mint érzéketlen tömeg, amely képtelen előidézni ama mozgásokat, melyek összessége teszi az életet; nincs benne keringés, nem lélegzik, nem emészt, nem beszél, nem gondolkodik. Azt mondják, hogy ekkor a lélek elvált a testtől. De azzal, hogy a senki által sem ismert lélek az élet alapja, nem mondanak semmit, hacsak azt nem, hogy az érzékelhetetlen mozgások rejtett alapja egy ismeretlen erő. Mi sem természetesebb és egyszerűbb, mint az, hogy a halott ember többé nem él; s mi sem hóbortosabb dolog, mint azt hinni, hogy a halott ember még él.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valaki szisztematikus rendben elő tudja adni, hogy mely okokból kifolyólag, s milyen indokok alapján szereti azt, akit szeret, az vagy úgy hiszi, hogy jól nevelt embernek kell beszélnie, vagy sohase szeretett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszerűen képtelen voltam józanul gondolkodni. Reményt akartam. Nem akartam elengedni, mert olyan jó érzés volt kapaszkodni belé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az a fontos az életben, amit kapunk, hanem az, amit adunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ezt teszi a karácsonyfa. Furcsa kis érzelemkapukat nyit meg az emberben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha túl sokáig tartjuk ketrecben, fuldokolni kezd a bennünk lakozó vadállat, és vonyít, hogy engedjük szabadon. És ezt a fenevadat mindaddig nem győzhetjük le, amíg tudatosságunk felül nem emelkedik a természet által biztosított, állati kapu szintjén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem nem tó, melyben az ember mindig megláthatja a tükörképét, Joan. A szerelem háborgó tenger. Árja van és apálya. Elsüllyedt hajók vannak benne, sőt elsüllyedt városok is, polipok, korallok és nehéz, megvasalt ládák aranyos kincsekkel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelem sosem írt szimfóniát és verset, nem kötött békeszerződést és nem gyógyított betegséget. A félelem sohasem húzott ki egy családot a szegénységből vagy egy országot a vakbuzgóságból. A félelem még egyetlen házasságot vagy vállalkozást sem mentett meg. Megtette ezt a bátorság, a hit és azok az emberek, akik nem a félénkségüktől kértek tanácsot és nem hunyászkodtak meg előtte... A félelem börtönbe terel minket, aztán becsapja az ajtót.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az együttérzés minden pozitív, minden jó dolog alapja. Ha az együttérzés hatalmát megnyilvánítod a piactéren és az étkezőasztalnál, akkor biztos lehetsz benne: életed valóban számít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magadra vess, ha homályban maradnál,
mert nem engedi látnod a hamis kép,
amit látnál, ha ahhoz nem tapadnál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elképzelem, mit érez két ember, mikor hosszú évek után találkoznak. Azelőtt sűrűn érintkeztek, tehát azt hiszik, azonos tapasztalat, azonos emlékek fűzik össze őket. Azonos emlékek? Itt kezdődik a félreértés: nem azonosak az emlékeik; mindketten két-három szituációt őriznek a múltból, de ki-ki a sajátjait; emlékeik nem hasonlítanak; semmi közük egymáshoz; még csak mennyiségileg sem mérhetők össze: egyikük jobban emlékszik a másikra, mint viszont; nem csupán mert az emlékezőtehetség egyénenként különböző (ez a magyarázat még mindkettőnek istenes), hanem (és ezt már kínosabb beismerni), mert nem egyformán fontosak egymásnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az agresszió arra irányul, ahonnan nem várható ellencsapás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig van okunk egy ajándékra... Ha más nem, önmagában az, hogy élünk. Élünk és szerethetünk. Hogy mosolyoghatunk. Hogy lehet egy szép történetünk. Hogy lehet múltunk, lehet jövőnk. Hogy egymás szemébe nézhetünk. Hogy adhatunk. Mindent. Akár az egész világot. Hiszen az emberben ott van az egész világ. Benned is. Ha magadat adod - az egész világot adod. Csak ki kell választanod azt, amit ma adni akarsz. A világot. Csomagold be szeretettel, és helyezd el az ajtó elé. És várj. Ajándékod, ha szeretettel adtad, célba ér. És ajándékodnak bármikor örül, aki kapja. Mert mindig van alkalom az ajándékra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tapasztalatoknak önmagukban nincs sok nevelő erejük, mint ezt az életben mindenfelé láthatjuk: az emberek, bizonyos tragikus tapasztalatok birtokában is ugyanazokat a végzetes hibákat követik el, akkor is, ha előre tudják a következményeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szív, amelyet bánat terhe nyom, a legkisebb reménybe is belekapaszkodik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak nagy egymásra találások, amelyekben már az is mámorító kéjt okoz, ha a másik a szobában matat, mert a jelenléte maga a gyönyör. Mert olyan klímateremtő ereje van, hogy vele a völgyben is érdemes elheveredni a szerelmi csúcsokra való felkapaszkodás lihegése után. És csupán ezek a nagy találkozások érnek valamit. Csak ezekben tartósítható a pillanat műfaja: a boldogság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Belefigyelek a némaságba. Olyan ez nekem, mint gyermekkorom tengeri kagylóinak súgása. Zöld lomb és barna avar, nedvesség, csend. A természettől egységbe kovácsolt környező vad világban bogarak, rovarok kapaszkodnak, kúsznak számomra ismeretlen céljaik felé. Szeretek így nézelődni, elmélkedni, érezni a vadon szívverését, hallgatni a csend valóságos szimfóniáját. Erdő iránti szerelmem írja ehhez a kottákat. Olvasni, átérezni, most még csak én tudom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A barát olyan, mint az esőkabát az előszobában. Amikor nincs szükség rá, "csendesen" meglapul a polcon, de amikor esik, a sötétben is megtalálom, hiszen ott van!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mély vágy minden emberi teljesítmény kezdete. (...) Mindenki talál saját tapasztalatában is bizonyítékot, hogy viszonylag könnyű elérni azt, amit az ember erősen kíván.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azelőtt olyan biztos voltam benne, mi a helyes, mi a helytelen, mi a jó, mi a rossz. De a világ még mindig rohadt egy hely. Az emberek még mindig becsapják, elárulják, kirabolják és öldösik egymást…, egyénileg éppen úgy, mint országonként. Valamikor azt hittem, mindenre tudom a választ. Egyetlen világ van. Az olvasztótégely. Az egység álma, az én egységem és az emberi faj egysége. De most már nem vagyok benne biztos többé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha találkozol angyalokkal - sokan élnek közöttünk emberként -, onnan lehet felismerni őket, hogy fokozott felelősségtudattal élnek. Bármilyen hivatásuk lehet. Lehet anya, apa, asztalos, szobafestő, költő, muzsikus, vízvezeték-szerelő, mérnök, orvos, bőrdíszműves, vállalkozó, hajléktalan, sőt elvileg még politikus is (nincs átkozott szakma, csak méltatlan hozzáállás!) - szóval egy angyal onnan ismerhető meg, hogy felelősséget érez minden tettért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Éppen olyan ez, mint a kutyatulajdonosok! - magyarázta Solomon. - "Ó, az én kutyám soha nem bántana senkit!" Mind ezt mondja. Aztán egy szép napon azon kapják magukat, hogy azt mondják: "Ilyet azelőtt sose csinált!" - Rám nézett és látta, hogy felvont szemöldökkel nézem. Csak azt akarom ezzel mondani, hogy igazán soha, senkit nem ismerhetünk. Senkit és semmilyen kutyát sem. IGAZÁN nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Világított a hold. A holdfény az erdőben mindennek megváltoztatja a színét. Mint azok a színes lámpák, amelyeket az apám használt régebben. Fekete fénynek hívták őket, pedig inkább lilák voltak. Amire rávilágítottak vele, annak megváltozott a színe. A hold ugyanilyen volt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vizek mélye esetleg nyugodt. Alul a tenger semmit sem tud arról, hogy nehéz gályák járnak rajta vagy hogy fürge csónakosok evezőlapátja barázdákat vág a hátán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legtöbb esetben, ha valakit gyermekkorában sokat gúnyoltak, néhány darabka görögdinnye ízesítésű rágógumival, vagy egy fehérnemű-katalógusból kitépett képpel ki lehetett engesztelni. Az ilyen incidensek által tapasztalhatja meg az ember, mit is jelent az összetartozás érzése, amely később barátsággá alakul át.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A ma embere vagy tudattalanul, vagy kényszerből hoz áldozatokat, ha a sors - vagy nevezzük bárhogyan ezt az instanciát - bekopog hozzá. Ha úgy teszünk, mintha nem hallanánk a kopogtatását, még erősebben kopog, és ha még ennek ellenére is közönyösek maradunk, ránk töri az ajtót. Az élet olyan, mint egy iskola: arra is lehetőségünk van, hogy önként tanuljunk és arra is, hogy rákényszerítsenek bennünket. Bár az előbbi jóval könnyebb és több sikerrel is kecsegtet, a többség sajnos az utóbbit választja. Aki a törvények segítségével megtanul megfelelni a sorsnak és kihívásainak is, és az őselvek ismeretében megfejti az előtte álló feladatokat, azt a sors nem fogja sorscsapásokkal tanulásra kényszeríteni. Bár az utóbbi esetet sokan büntetésként értelmezik, egyszerűen csak az áll mögötte, hogy ellenálltunk az előttünk álló feladatoknak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem igaz, hogy a múltat csak úgy el lehet temetni: vaskarommal kapaszkodik a jelenbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehetséges, hogy mi, aki oly büszkék vagyunk napjaink eredményeire, korunk rabjai vagyunk, ugyanúgy, mint az ókor embere vagy a középkori nők és férfiak saját koruknak. Félrevezethetjük önmagunkat, miként előttünk mások is tették, úgy vélvén, hogy egyedül mi szemléljük helyesen a dolgokat, és csak a mi utunk vezet az igazsághoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás