„ A játék kívül fekszik a bölcsesség és a balgaság, az igazság és a hazugság, a jó és a gonosz ellentétén. Bár nem anyagi tevékenység, de nincs erkölcsi funkciója. A bűn és az erény fogalmai nem érvényesülnek itt. ”

„ Csak egy valaki van a hatmilliárd ember között, akinek mondhatod: Barátom, fiam, leányom, hitvesem, édesapám, édesanyám, nagyapám, nagyanyám, szomszédom. Ők azok, akiket hatmilliárd ember nem tud pótolni. ”

„ Anyu minden kínálkozó alkalommal azt tanácsolta a gyerkőcöknek, hogy "szökkenjenek fel a napra". Ha oda talán nem is érkeztünk meg, a földtől legalább elrugaszkodtunk. ”

„ Azok közül való vagyok, akiknek meggyőződése szerint minden a kevésben rejlik. A gyermek kicsiny, és már magába zárja az embert, szűk az agy, mégis abban ütnek tanyát a nagy gondolatok, és mindössze kis pont a szem, mégis mérföldeket ölel át egy pillantással. ”

„ Az örömelvet sohasem szabad elhanyagolni. Olyan rövid az élet! ”

„ Az utazónak meg kell kérdenie: "Jó úton járok?" Számos út hosszú és kanyargós, tele olyanokkal, kik eltévelyedtek. Egyenesen haladnak saját útjukon, a sors vezetésével, s nem egy helyet keresnek, hanem egy rokon lelket. Mások összeállnak, s biztonságra lelnek egymás karjaiban. Egyesek eltávolodnak a csapástól, hogy elkerüljék a kísértés ösvényét. Ám azok, kik túlságosan a lábuk elé néznek, nem veszik észre, hova jutottak, és gyakran túlságosan meglepi őket a célállomás. ”

„ A szerelem tizenöt éves korban játék; a babákkal való játék szeretetének utolsó megnyilvánulása; a madárfióka szárnypróbálgatása, hogy kiröppenjen fészkéből, szemét azonban le nem venné anyjáról, aki a legközelebb eső fán hívogatja: az egyik éppannyit tud az igaz szerelemről, mint a másik a repülésről. ”

„ Nem tetszik nekünk, hogy valaki másnak az áramlataiban sodródunk, hogy nem tudjuk, mi jöhet a folyó következő kanyarulatánál. Mindig jobb szeretünk fölötte repülni, pedig minden irányítópozíciónak más áramlatok részeinek kell maradnia. Minden áramlás magába foglal előre kiszámíthatatlan dolgokat. ”

„ Nem hiszem, hogy a kövek érdekesek lennének Isten számára - mondtam - Azok csak fekszenek a földön, és erodálódnak.
- Csak azért gondolod így, mert nem látod azt a hatalmas mozgolódást, ami a molekulák szintjén, vagy az alatt játszódik. És korlátoz a saját időfelfogásod is. Ha az egész életed során egy követ nézel, akkor se látsz rajta változást. De ha Isten lennél, és 15 millió év olyan lenne számodra, akár egy másodperc, a kő bizony rengeteg aktivitást mutatna. Csökkenne, növekedne, anyagot cserélne a környezetével. A molekulái körbeutaznák az Univerzumot, és olyan folyamatokban vennének részt, amiket el sem tudsz képzelni. Ezzel szemben az Univerzum szemszögéből egy szempillantásnál is kevesebb ideig maradnak sajátos elrendezésükben az embereket alkotó molekulák. ”

„ Én már láttam az örökkét, és hidd el nekem, nincs benne se szépség, se ragyogás. Az örökké az, amiből az igazi bánat áll. Ahogy néztem anyámat a kórházban, láttam közeledni az örökkét. Olyan közel volt már, hogy meg tudtam volna érinteni. Amikor valaki meghal, eltűnik. A halál az örökké, visszafordíthatatlan és végleges. Ha egyszer megtörténik, semmi sem változtathat rajta. Az örökké minden lehetőség vége, ahol semmi rosszat nem lehet jóvátenni, semmiféle bűnbánatra nincs bocsánat. ”

„ Az odalenn alvókat csak az fűzi hozzánk, hogy valaha ők is olyanok voltak, mint mi, s miként földi maradványaik már elvegyültek az anyafölddel, miránk is ugyanaz a sors vár. ”

„ A természet varázsát ontja bőven.
A fűben, a virágban és a kőben.
Ó nincs a földön oly silány anyag,
Mely így vagy úgy ne szolgálná javad;
De nincs oly jó, melyben ne volna vész,
Ha balga módra véle visszaélsz! ”

„ Egy emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért nem. Amíg számunkra egy ember fontos - addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye - akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik. ”

„ Szeresd, becézd hát édes anyukádat,
ő a földön a legdrágább kincs.
Csak akkor tudod, mi a bú, a bánat,
Ha egyszer ő - Isten őrizz - nincs!...
Van nékem pompás, gazdag, szép lakásom,
De kolduskunyhó lehetne tanyám,
Ha még egyszer - úgy mint te, kispajtás -
Csókolhatnám édes, édes, édes jó anyám!... ”

„ Én már sohasem fogom róni a meghitt fehérvári járdát, amely úgy ismerte már lépéseim ütemét, mint a szerelmes kedvese szívdobogását. Elsüllyedt sziget mindez. Mint a fuldokló a szalmaszálhoz, úgy kapok, kapaszkodok minden emlékhez, ami Hozzád és édesanyámékhoz köt. Másom úgysem lesz, csak az emlék. ”

„ Az anyagi világban örök tűz lángol szünet nélkül. Mindenki azzal próbálkozik, hogy eloltsa, de az anyagi természet nyomorúságának e tüzét lehetetlen kioltani addig, amíg nem szilárdulunk meg tiszta tudatunkban, a lelki életben. ”

„ Csak egyszer élek ezen a világon. Most kell tehát megtennem minden jót, amit bárkinek megtehetek; most kell segítenem másokon, ahol segíthetek. Nem akadályozhat semmi, nem szabad elhanyagolnom, mert csak egyszer élek ezen a világon. ”

„ Senki sem szenved igazságtalanul. Gyötrelmeink oka messzi múltunkban gyökeredzik. Küzdelmeink, vergődéseink, életünk keresztútja vezeklés, de egyszersmind megtisztulás is. Semmi sem fejleszti annyira a lelket, mint a lelki szenvedés, semmi sem tisztítja meg jobban az anyagiságtól, mint a testi gyötrelem. A szenvedés tehát a mi Mesterünk, épp ezért a legfőbb szerepet játssza életünkben mindaddig, míg lelkünk annyira meg nem világosodott, hogy nem szorul többé a kínok ostorára. ”

„ Hajdan, midőn az Isten megteremtette a Földet; megcsinálta a hegyeket, vizeket, erdőket, állatokat és más értelmes dolgokat, belenézett a tükörbe, s azt mondta magának: na jó, kreálok egy ilyen figurát, mint ez itt, elvégre játszani, kockáztatni is kell. S lőn. Amikor azonban látta, hogy teremtménye tökéletesen életképtelen, elkeseredett. Bánatában csak ült a tévé előtt, rágcsálta a snacket, sós mogyorót, nyomkodta a távkapcsolót, harapta a sört, s nézegette a lyukas zokniból kibámészkodó lábujját. Végül elszánta magát. Nagy sóhajjal azt mondá: akkor most csinálok valami szépet. És megalkotá a nőt. Amint a mű elkészült, nem tudott betelni vele. Milyen finom. Milyen kecses. Milyen eszes. Milyen szép. Na igen, de bármilyen szép, bimbózni nem tud. A szaporodáshoz segítségre is szüksége lesz. Hoppá, hisz ott az a suta, gyámoltalan, szőrös teremtmény, a férfi. Elővette, bámulgatta, hümmögött, vonogatta a vállát. Hát ezzel a lénnyel aligha áll szóba a tökéletesre sikerült nő. Barkácsolt egy kicsit a férfin, de az nem lett jobb az istennek se. Mit volt mit tenni, a nőt kellett kicsit átprogramozni. Előkerültek a Gyengédség, Jóság, Tolerancia, Érzékenység, Anyai ösztön stb. feliratú fűszertartók. Valami még rettentően hiányzott. Nélküle a nő még mindig nem tudná elviselni a férfinak keresztelt kreatúrát. Hoppá, megvan! Isten elővette a Humorérzék nevű sót, s dolgozni kezdett a női agyvelőn. Sajna közben megkezdődött a meccs a tévében, s teljesen elvonta a figyelmét a munkájáról. Miáltal egy kicsit túladagolta a hozzávalókat. S miközben mi nők, benneteket gyámolítunk, táplálunk és gondozunk, hogy ama egyetlen funkciótoknak megfelelhessetek, ti komplexusaitok kompenzálni próbálván minket cikiztek. ”

„ Ahogy a vetítővásznon tűnnek át egymáson a képek, úgy vérzik át a hanyag életen a feszes halál. ”

„ Születésem előtt mintegy 9 hónappal
összegyűlt apám-anyám
(pusztán a Testület működtetése végett)
hogy engem oda-idézve:
életfogytiglanra + halálra
ítéljenek; holott
semmit se tudtak rólam.
- Az ítélet jogtalan, de erős. Végrehajtása
folyamatban. Fellebbezésnek helye nincs. ”

„ Odalépett hozzám, és felemelte a fátylát. Átölelt, és erősen magához szorított. Virágillata volt. Egy röpke pillanatra magamba szívtam az átható, édes rózsaillatot, aztán elengedett.
- Fogd! Legyen ez a talizmánod!
Egyik ujjáról lehúzta a gyűrűjét. Sima metszésű, bíborszínű kő volt benne, a közepére egy nagy E betűt véstek. A markomba zártam. A kezemben éreztem az arany súlyát. A szemébe néztem, és mintha csak a magamét láttam volna: ugyanazok a különös, sárgával pettyezett halványszürke szemek. Akár az enyémek. Most már tudtam, miféle adósság az övé - tizennégy éve nyomja a lelkét. Anyám szemébe néztem, és tudtam, hogy soha többé nem láthatom. ”

„ Miből építkezik az ember, amikor úgy érzi, romokban hever körülötte a világ? Az általa belátható környék, a végiggondolható gondolatok, a megélhető érzelmek. Arra gondol, hogy talán mégis akar tőle valamit az élet, ha eddig meghagyta. S elkezdi magát újraépíteni. Megkeresi az első téglákat, leveri róluk a régi, töredezett habarcsot, óvó kézzel végigsimítja valamennyit. Új kötőanyagot kever. Előtte gondosan alapot ás, mélyebbet az előzőnél, mindent többször is megmér. Ezúttal nem olyan felszínes, mint először volt, most már tudja, hogy sokszor századmillimétereken múlhat a siker. ”

„ Anyukám mondta, hogy arról fogom megtudni, mikor szeretek igazán, ha viszket a bal sarkam. És viszket. Úgyhogy biztosan te vagy az igazi. ”

„ Engem szegény anyám arra tanított, hogy az idős kor, az ősz haj önmagában még nem tiszteletre méltó. Csak az emberi magatartás az. ”

„ Szeretlek! Légy szívvel szívemhez kedves.
S jaj, ne taszíts el, nem teheted,
hogy lerázd válladról szegény fejemet.
Szerelem hite kell, szerelmes szeretet,
az kell e főnek. Anyámtól kenyeret
kérhettem így, ahogy most tőled
kérem: ne hagyd el jövendőmet. ”

„ Ahogy végigvonultunk a falun és tovább, láttam, milyen pillantást vetnek az emberek még egyszer, utoljára erre a vidékre. Tudták, hogy soha többé nem térnek ide vissza. Emlékezetükbe vésték minden fát, bokrot és növényt, minden követ és sziklát, az összes dombot és lejtőt, a völgyben kanyargó folyó pontos ívét, az Anyaföld minden egyes részletét, mint az olyan ember, aki érzi, hogy hamarosan meg fog vakulni, és még mielőtt elsötétülne a világ, minden igyekezetével azon van, hogy megjegyezze szeretteinek arcát. ”

„ Az emberek utaznak, hogy csodálkozzanak a hegyek magasságán, a tenger óriás hullámain, a folyók hosszú kanyarulatain, az óceánok mérhetetlen kiterjedésén, a csillagok mozgásán az égen, és csodálkozás nélkül mennek el önmaguk mellett. ”

„ Minden ránk vonatkozó titkos tudás itt lebeg az orrunk előtt, csak képtelenek vagyunk kihámozni belőle a lényeget. Utólag, ha már megtörtént a baj, sokkal bölcsebbek vagyunk. Valósággal tobzódunk az addig elhanyagolt, jelentéktelennek hitt, de egyszeriben nagyon fontossá váló részletekben, és ezek jobban passzolnak egymáshoz, mint egy római mozaik kődarabkái. ”

„ Vesd meg, ki így susog: örökre.
Szeresd, ki csókol s nem ígér.
Örökre szánt fanyar kötésnél
Egy csókterhes perc többet ér! ”

„ CM-mel huszonöt évre nyúlik vissza a barátságunk; hosszabb idő, mint némelyik házasság. Jobban ismer, mint az anyám. Régebben arra gondoltam, hogy szorosabb köztünk a kapcsolat, mintha testvérek volnánk, de most már nem vagyok biztos benne. A testvérek tudják, hogy szeretetük sziklaszilárd, így néha utálhatják is egymást. ”

„ Elemezted-e már korai és későbbi gyermek-, kamasz-, ifjúkorod rövidebb-hosszabb korszakainak tartalmát, fellobbanó, azután kihunyó ambícióit, csalódásait, tilalmait és megnyíló lehetőségeit? Gondoltál-e arra, vajon nem az előző életeid szerepei, levetett jelmezei, visszfénye tükröződött bennük úgy, ahogy az embrió éli át anyja méhében az anyag fejlődésének minden fázisát? ”

„ Ez a boldogság: az életben fölfedezni a szépet, a harmóniát. A boldogságot magából építi fel az ember. Még ha az építőanyagot az életből bányássza is ki. ”

„ Nézed a szanaszét szóródott köveket: nem tarthattak ki sokáig. Elég volt egy szellő, amely visszaküldte a köveket elemi különbözőségükbe. Hallgatod a leomlás utolsó visszhangjait. Hallod, amit mondanak: valaki távozott belőled, aki soha nem is lépett be oda. Lassan-lassan kihűlt e romok szenvedélye, utolsó képességüket is elveszítik, hogy sajnálatot ébresszenek. Eltávolodsz, mert érzed a veszteségeid elhanyagolható nagyságát felmérő fény kifejezhetetlenségét. ”

„ A keletiek szerint a szívünk mélyén rejlő tér semmivel sem kisebb, mint a külső, napokkal, bolygókkal, galaxisfürtökkel teleszórt végtelenség. Sőt, ezek a terek valamiképp megfelelői, tükörképei, ikertestvérei egymásnak. Ilyenkor lehetetlen nem érezni, hogy bár véges anyagi teste van, lelke révén mennyire végtelenre van hangolva az ember. ”