Ez a kapcsolat az életsikerem. E szerelem, amely lerombolt és felépített; azzá tett, akivé válni vágytam. Nélküle máig abban hinnék, hogy az érzelmek szégyenletesek, nyálasak és divattalanok, gúnnyal elrejtendők. Immár megtéveszthetetlenül tudom, mi az igazán szégyenletes, és sűrűn röstelkedem is azok ehelyett, aki ezt a leckét elhanyagolták.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kisdednél védtelenebb, aki nincs felvértezve mézesmázosság, talpnyalás ellen, aki játszva manipulálható.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tessék: álarcok, maszkok. Nem az a maszk számít, amit félrelök. Ám amit megfog és az arca elé emel, az már egy-egy vonás magából. Az ember nem ilyen, vagy olyan, hanem ilyen is meg olyan is. Ne akarjon mindennek szilárd körvonalakat, érzelmeire fogantyúkat, hogy megragadhassa azokat. Vagyunk néhányan ilyen furcsa halandók. Nem racionálisak, hanem emocionálisak. Nem baj, ha nem értenek minket, még az sem baj, ha bolondnak tartanak. Mélységesen nem számít, milyennek látnak bennünket mások, ha a mi ablakaink a képzeletre nyílnak, s ha tükreink olyan világba vezetnek, ahová a köznapok embere soha el nem juthat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egód már rég betüremkedett az ajtón, de te még csak félúton taposod a gázt hazafelé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élmények számolatlanul is mindannyiszor megújulnak, s talán éppen e tulajdonságukban hordozzák a csodát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mese spirituális felfedező út, és ennél fogva a legéletszerűbb, mivel úgy tárja fel az emberi életet, ahogy lelkünk látja, érzi vagy érleli magában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember lelke olyan, akár egy magára hagyott óangol ház, parkkal. Látszólag lakatlan, és mégis eleven; ám furamód ködlő, fehérellő, el-elsuhanó lények népesítik be. Másfélék leledzenek a pincében, a padláson, a szalonban s a hálószobában, és megint másfélék a smaragdra nyírt gyepen, az ódon fák odvában és a tövises cserjésben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valószínűleg azért (is) vannak gondolataink, hogy ne unatkozzunk ezen a planétán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem látlak, tehát ne tégy úgy, mintha ott lennél!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Törpének érzem magam a titáni fák tövében. Aztán inkább gyermeknek, aki azt gondolja, hogy minden meseien hatalmas. Ám később, emlékei helyszínére visszatérve, csalódottan keresi a palotanagy házat, annak tágas szobáit, a végeláthatatlan kertet, és persze nem találja sehol, hiszen termete a felnőtt világhoz magasodott; s noha ettől még meglelhetné gyermekkora hangulatát- fájdalom-, képzelete is alkalmazkodott a felnőttléthez. Vagy szomorúan kuporog egy sötét zugba száműzötten, porosodó álmok és félrehajított játékszerek között, avagy- miként a csacsifogat- hámba fogva kocog a felnőtti vágyak sivár- tarka kordéja előtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valahogy az az érzésem, mintha mostanáig egy zsámolyon álltam volna, s ebből az előkelő magasságból, derűs mosollyal tekintettem volna le a világra - a lábaim alatt heverőre. Percekkel ezelőtt valaki kirúgta lábam alól a zsámolyt. Csak idő kérdése, mikor kezdek el zuhanni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Már fel sem kell néznem, úgy teszem a dolgomat; minden mozdulat magától jön, s közben olyan érzésem van, mintha egyidejűleg egy másik dimenzióban járnék, emlékképek között. Ez az öregség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Távollétében már-már fellélegzett, holott tudhatta volna: nélküle színét veszti a világ. A fájdalom porrá éget mindent. Sutává lesznek a mozdulatok, és végül eltompul a szív. Nincs tovább.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy ideje emésztem magam érted. Gondolom, nem tűnt fel. Sebaj, nekem nagyon is feltűnt. (...) Firtatni kezdte: ugyan miért nem eresztem a közelembe, miért menekülök előle? Hogyan is válaszolhattam volna? Mondjam, hogy beleszerettem a Holdba? A Napba? Nehogy azt hidd, hogy a nevedet suttogtam a párnámba elalvás előtt. Éppen csak ideges voltam és undok, nem akartam felfogni az okát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Már fiatalon ráébredtem: az idők kezdete óta imádjuk szapulni a külső világot. Holott valamennyiünk műve, képmása a kor, amelyben élünk. Mert tettünk érte, vagy mert nem tettünk ellene.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lélek a legjobb kozmetikus. S ha a lélek keserű, a legdurvább arcfirkásszá válhat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretkezni bárkivel lehet. De utána csak a sivatag marad. Felkel, hunyorog az ember, mosakodnia kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet, hogy nem is én vagyok furcsa? Hanem az élet?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha már a fekélyig a gyomrára ment egy ártalmas személy, azért fohászkodjék, hogy vele essen meg mindaz, amit magának kívánt. Ha még ennyire se bosszúálló alkat, akkor óhajtsa az illető elmeállapotának, sorsának higiénikusabbra fordulását. Ez azért szokott hatni, mert a mentálisan egészséges, kiegyensúlyozott ember nem fondorkodik gyűlölséggel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nyugodtan lehet nem hinni a fehér és fekete mágiában; ez a fehér és fekete mágiát zavarja a legkevésbé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valaki azt ajánlja, hogy valamely tettedet freudilag fogja kiértékelni, számíthatsz a legrosszabbra: perceken belül értesülsz valaminő szégyenletes szexuális vadhajtásodról. Teszem azt, azért utálod, ha a dögbogár összejárkálja a pirítósodat, mert tudatod legmélyebb rétegében fojtogatod azt a különös vágyat, mely (ha hagynád) arra ösztönözne, hogy nőül vedd a bogarat, és a nászéjszaka előtt hosszan szappanozd a hátát a menyegzős indulót zengő fürdőkádban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A regényes látásmód sokszínűvé árnyalja a világot, olyanná, amilyen az valójában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mai napság nem ütöm le azonnal a velem gizdáskodót, miként serdülő koromban, és az alpári hangnemet se veszem át. Mostanában visszavonulok a bennem gerjesztett csúf haragokkal, és csakis akkor reagálok a sérelemre, ha már objektíven látom a történteket. E megvilágításban többnyire rájövök: egyáltalán nem érdemes foglalkozni a dologgal, annak piti-kategóriás volta miatt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretnék regényhős lenni: az író derekasan elrendezné tornyosuló gondjaimat, s végül elvonulhatnék a jól megérdemelt nyugalomba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A művészet élőlény. Neked kell követned az útmutatását, s nem fordítva! Ahol a közönség szabja meg, milyen legyen a mű, ott fejre áll a világ.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egymást iránti vonzalmunk misztériuma ígéri a mindhalálig tartó lázat, izgalmat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A férfiaknak azért nő a szakálluk, hogy borotválkozzanak, azaz ne kelljen reggelit készíteniük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyféle emlékképek törnek rá és zúgatják meg vérét, amelyek valóságosan sosem estek meg vele, de megtörténtükre mindaddig vágyódott, míg hiányuktól ki nem égett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Keze, szája, bőre elmossa az időhatárokat, hogy egyetlen órára éreztesse velünk a végtelent, még mélyebbre marja belénk a változó hangulatú szenvedélyt, még szorosabbra szője közöttünk az elválás lehetetlenségét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez idáig mindannyian egyfolytában azt hajtogattuk, mit nem akarunk. Talán segíthetnénk egymásnak, ha mostantól arról beszélnénk, mit is akarunk, ahelyett, amit nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Manapság szörnyen rosszkedvűek az emberek. Mindenki szóló sikersztori akar lenni. Ha nem jön össze, az illető lerágja magát. De inkább a többieket. Ez ellen kell a pozitív gondolkodás. Védőoltásként.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyél tehénszart! Hatmilliárd légy nem tévedhet! Nos, ugyanezt ábrázolják a nézettségi mutatók is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Nem utálhatsz!
- Miért?
- Mert ahhoz előbb szeretned kéne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egymás mellett töltenénk az életet, arra kérnélek, fogadd el, ha tudod: én nem akarok megszállottan küzdeni az idő múlása ellen. Nem becsvágyam, hogy hetvenévesen is ránctalan legyek. Azt kérném tőled: ha szeretsz, engedd nekem, hogy méltósággal járhassam végig az életem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Manapság a média csinál egy gyereket, azaz egy csillagot, azért, hogy agyoncsépelje, megölje. Végül meggyászolja, mert ez is a só része.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás