Az ember lelke olyan, akár egy magára hagyott óangol ház, parkkal. Látszólag lakatlan, és mégis eleven; ám furamód ködlő, fehérellő, el-elsuhanó lények népesítik be. Másfélék leledzenek a pincében, a padláson, a szalonban s a hálószobában, és megint másfélék a smaragdra nyírt gyepen, az ódon fák odvában és a tövises cserjésben.