Az élet-farkas
a hibát mindig megtorolja
rögvest és gyorsan
mint a motolla
mert a siker
barátocskám
ápol és eltakar
mert az élet egy
párizs-dakar
hosszú nagyon
de azért
van eleje és van vége
mert ha már folyni kell
inkább folyjék a másik
vére.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az akvárium sokkal rosszabb, mint a tévé. Végképp magányos leszel tőle. Csak ülsz az üveg előtt és bámulod a halakat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Osztrák tudósok rájöttek, a szívnek minden évben kicserélődik egy százaléka. Száz év után, barátom, nincs az a gonosz szerelem, ami el nem múlik. Ez mindenesetre megnyugtató.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A betű a szorgalom, a csend a tehetség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mióta magát szeretem, hőn, azóta nem érzek én sem éhséget, sem szomjúságot. Csak szerelmet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az érdekházasság előnye éppen az, ami a svédasztalé - nem tud kihűlni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki éhezett már életében, az nem szégyelli az evést.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember az, aki ott ácsorog a metafizikai szakadék előtt, s reménytelen, unalmas, eltakart szemű, hazug, szószátyár és félelemmel teli toporgását létnek hívja. (...) És azt is tudja, ő ezt a szakadékot átugrani képtelen, hát sóvárog, fecseg, unatkozik, hazudik, szerelembe vagy munkába menekül, szóval toporog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne sürgesd a lelked. Ő jobban tudja nálad, mikor akarja megszülni hűtlen gyermekét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Regényt írni nem vidám dolog, inkább heroikus küzdelem, birkózás, kemény meló. Ebben a küzdelemben általában vesztésre áll az író, és abban a pillanatban kell abbahagyni, amikor először nyerésre állunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberi faj olyan, akár a csicsóka: szapora, igénytelen és kiirthatatlan. Először talán jó ötletnek tűnik a termesztésük: a csicsóka majdnem krumpli, és a felületes szemlélőnek ideig-óráig az ember is létezőnek látszik, olyasvalaminek, ami létre való. Ám ahogy a csicsókáról is hamar kiderül, hogy édes, göcsörtös (hámozhatatlan) és csak a disznó eszi meg (na jó, a ló is), úgy az ember is rég leleplezte magamagát: reménytelen fajta, isteni fogyasztásra alkalmatlan, és mindent megmérgez maga körül. De mire ez napfényre kerül, már késő, akkor már kaszálhatjuk, sarlózhatjuk, kapálhatjuk, mehetünk bármilyen gyilkos szerszámmal a háromméteres, kénsárga virágú csicsóka ellen, az onnan el nem tűnik. Mint ahogy az Isten is elkésett, nincs az a borzalom, amivel eltörölhetné könnyelmű vállalkozását, a teremtést.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy körtérnek köztudottan nincsenek sarkai, s ha valaki mégis be tud fordulni egy kör sarkánál, akkor az már látszik, hogy itt egy olyan személyről lesz szó, aki nem a hétköznapi logika szőnyegén lépked, hanem valami egészen más szőttesen, ami a valóság és a valóságfelettiség szálaiból egyaránt konstruálva (szőve) vagyon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazi magyar lecsó olyan, mint az Úristen: egy, mégis annyiféle, ahányan hisszük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A forralt (vagyis tehát: melegített) bor receptje ezerféle. Olyan ez az itóka, mint a lecsó vagy a Jóisten: annyiféle, ahányan hiszünk benne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A borivás a szerelem legközelebbi rokona.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A remény elég hamar elkorhad, utána többnyire csak az összeszorított fogú rutin marad. Valami gyávaságból és megszokásból gyúrt galacsin, amit szinte öntudatlanul morzsolunk az ujjaink között.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem bizony nem fog megijedni egy kis ordibálástól meg ajtón-ablakon való kihajítástól. Mert a szerelem nem dülöngélő-danolászó-pohártörő vendég, akit csak úgy fitty-fütty el lehet távolítani a lélek csehójából. Mert a szerelem egy szőke énekesnő, akinek joga, engedélye van a daloláshoz, és a tulajdonos parancsára őt (...) nem lehet kihajítani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A próza mindaddig rab volt, míg a sorokat végig kellett írni, fogoly madár: lapszéltől lapszélig. Nem mondom, kevéskét lehetett játszani: gyakori új bekezdések, párbeszéd, ez az... De ez is rabság volt, legfeljebb cifra rabság. Mióta a sorokat nem írom végig, hát tényleg szárnyalok...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A képzeletben végrehajtott dolgok valahogy sokkal valóságosabbak, mint az úgynevezett valódiak. Hiszen a valódi dolgok hosszú és viszontagságos utat tesznek meg, míg emlék lesz belőlük. A képzelt dolgok viszont eleve emléknek készülnek, már megszületésük pillanatában emlékek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazi könyv nem a könyvespolcon lakik, hanem a párna alatt, az éjjeliszekrényen, az ágy mellett a padlón, a kocsi kesztyűtartójában, a télikabát zsebében, a strandtáska mélyén naptejek és jégkrémpapírok tőszomszédságában vagy éppen (urambocsá') a vécéablakban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami a tehetségemet illeti: rég nem táplálok illúziókat. Elmúltam már ötven, s jól tudom, hármas fölé író vagyok. Na jó, tudok alanyt és állítmányt egyeztetni, olykor találok egy-két meghökkentő jelzőt (mint vak tyúk szemet), néha összekócolom a szórendet, tisztában vagyok felütéssel, csúcsponttal, csattanóval - de mindez hiába, mert hiányzik belőlem a tűz, a képzelet lángolása, amit nem lehet megtanulni, erre születni kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet a halál előszobája.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mesében azért rossz lakni, mert az ember örökre össze van zárva azokkal, akik a mesében szerepelnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne gondold, barátom, tényleg ne, hogy egy gyermektelen, középkorúnak mondott magyar asszony élete méznyalás - jóval inkább magány, unalom, árnyék, céltalan körbe-körbefutkosás, ködszurkálás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A természetben minden hasonlít valami másikra, (...) az irodalom ezért lehetséges.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs okosabb lény, mint a bolond, mert az élet normál állapota az őrület és a szerelem szenvedélye.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem csakis egyedül élhető át, a magány odújában. (...) A szabadság és a szerelem önmagukban léteznek csak, s hogy rájuk találjunk, el kell rejtőznünk a napvilág elől valami hozzáférhetetlen zugban, s úgy hozzánőnünk ehhez az odúhoz, ahogy a csiga a házához.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem a legkeményebb idegméreg. (...) Mert nincs az a brutális abszint, amitől egy szarszagú szatírt sugárzó angyalként látsz. Erre csak a szerelem képes, semmi más.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember nem tehet a sorsa ellen semmit, mert kapálódzhat, dühönghet, mehet fejjel a falnak, de a sors nem tágít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelem sárga félhold, kiflivégeivel szúr.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szépséget sohasem a külcsínben kell keresni, sőt nem is a mögött valahol belül, hanem sokkal inkább valahol felette a magasban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az arany (...) a desztillált kárhozat, a bukás, a vég. Csalóka fény csillogása a poshadt tavon, mosolygó arc mögött gyilkos fogak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A házasság még az alkoholnál is gyorsabban pusztít. Egy becsületes zsírmáj felhizlalásához a legmasszívabb alkesznek is legalább tíz, de inkább tizenöt évre van szüksége. A házasság ehhez képest villámgyorsan felzabálja az önbecsülést, szétcincálja az idegeket, kiheréli a lelket. Van úgy, hogy egyetlen nászi esztendő is elegendő arra, hogy végleg kicsináljon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha tudjuk, hányadán állunk a szerelemmel, akkor a többi rejtélyről is rögvest lehull a lepel: megtudjuk, Isten álmodik-e minket, vagy mi őt, van-e boldogság, mi a morál és így tovább.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor ezt kimondjuk: "volt már rosszabb", akkor rendszerint visszatér a Legrosszabb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás