Minden szerelmes egyszerre gyámoltalannak és vakmerőnek érzi magát, ha azzal van, akit szeret? Gyámoltalannak, mert mint valami öleb, mindig kész gazdája lábainál henteregni. Vakmerőnek, mert tudja, akár egy sárkányt is leszúrna egy konyhakéssel, ha szükség lenne rá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerelem nélkül vakon tapogatózunk életünk alagútjában, és sohasem látjuk meg a fényt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan, hogy bizonyos mértékű győzelem, nincs. Meg kell védeni, amit megszereztünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Félünk a szenvedélytől, s csak nevetünk a túl heves szerelmen, s azon, ki túlságosan szeret. Mégis, olthatatlanul vágyjuk az érzést.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán minden szerelmi történet ilyen. Nem egyenlő felek közötti szerződés, hanem olyan álmok és vágyak kitörése, amelyek nem találnak maguknak kiutat a mindennapi élet normális menetében. Csak dráma lehet a vége, és amíg a tűzijáték tart, az ég is elveszti természetes színét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az ember életébe a szenvedély későn jön el, csaknem elviselhetetlenül nehéz teher.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Isten és Ördög között valahol ott bújik a szenvedély, hozzá az utat megtalálni könnyű, visszajutni rajta nehéz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bárcsak szent lennék és angyal óvná léptemet, akkor a tűzbe ugorhatnék, és hamuvá porlaszthatnám minden bűnöm.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nehézség emberi találmány, mert az ember nem élhet szenvedély nélkül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nehéz elgondolni, hogy a mai nap soha nem jön el többé. Hogy az idő mindig most, a hely pedig itt, és soha egyetlen pillanatban sincs második lehetőség.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember játszik, nyer, játszik, veszít. Játszik. A játszás maga vonz bennünket ellenállhatatlanul. Egyik évből a másikba kockázzuk át mindazt, amit szeretünk. Hogy mit teszünk kockára, felfedi, mi értékes nekünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs értelme olyan valakit szeretni, aki mellett soha nem ébredhet fel az ember, hacsaknem véletlenül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan, hogy bizonyos mértékű győzelem, nincs. Minden egyes győzelem új haragot, új legyőzött és megalázott népet hagy maga után. Újabb helyet, melyet őrizni, védeni és félni kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Álmainkban néha megpróbáljuk kiküzdeni magunkat a vágyak tengeréből, és felmászunk Jákob lajtorjáján, fel arra a bizonyos rendezett helyre. Aztán emberi hangok ébresztenek, és megfulladunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szenvedély csak az egyetlent akarónak való.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerencsejáték nem bűn, ember voltunk egyik kifejeződése csupán. Kockáztatunk. Van, aki a játékasztalnál teszi, van, aki nem. Az ember játszik, nyer, játszik, veszít. Játszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor a halállal szembesülsz, a szenvedély, mi az élethez köt, teljesen haszontalan. Az egyetlen, mit tehetsz, hogy feladod szenvedélyed. Csak így van esélyed a túlélésre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A test mindenáron ragaszkodik az élethez. Még önmagát is hajlandó felfalni. Ha nem adnak ennie, kannibállá válik, és saját zsírját, izmát, végül csontjait falja fel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Isten nem azt várja tőlünk, hogy gyónjunk, hanem hogy megmérkőzzünk vele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy új kormány kápráztasson el és ejtsen ámulatba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legegyszerűbb emberek is jogot formálnak arra, hogy saját hibáikat követhessék el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megbocsátás megváltja a múltat. A megbocsátás felszabadítja a jövőt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bátorság kell ahhoz, hogy vállaljuk az igazi érzéseinket, ne ferdítsük el, ne is hárítsuk át valaki másra. Mert nem úgy szokott-e lenni, hogy mindig ugyanaz bőg vagy dühöng, míg a másik megőrzi hűvös, szenvtelen nyugalmát?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nem félek, hogy megtalálom, akkor létezik, amit keresek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A térképen nem csak egy út van. Nem csak egy úti cél. Az önmagát széthajtogató én térképe nem vezet pontosan meghatározható helyre. A nyíl - ön itt áll - az első koordinátánk. Amíg gyerek az ember, sok mindenen nem tud változtatni. De már elkezdhet csomagolni az útra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A könyv nem megteremti az otthont, hanem ő maga az, abban az értelemben, hogy - akárcsak egy ajtót - kinyitjuk, és bemegyünk rajta. Odabent másfajta időt, másfajta teret találunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szavak a csönd kimondható részei.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A széppróza és a vers gyógyír, orvosság. A valóság előidézte szakadást gyógyítja a képzelet szövetén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A könyv varázsszőnyeg, más világba repít. A könyv ajtó. Kinyitod. Belépsz rajta. De visszajössz-e?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megbolondulás egy folyamat kezdete. Nem a vége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden könyv palack, benne üzenettel. Csak ki kell nyitni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő a külvilág ura, neki köszönhető, hogy nem egyszerre történik minden. De belső világunkban úgy tudunk megélni múltbéli eseményeket, mintha a jelen pillanatban történnének meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a baj a könyvekkel, hogy mire kiderül, mi van bennük, már késő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet nagy dolgait sosem tervezzük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Begyógyulnak a sebeink, ha szeretnek és szeretünk. De ha magunk alkotunk titkos társaságot, és megszállottan keressük azt a másik "egy"-et, akit esetleg be tudnánk fogadni, akkor szükségszerűen csalódni fogunk, és elmarad a gyógyulás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás