Az ember azt gondolja, az idő az élet legfőbb sorvezetője, ám amikor számba veszi élete dolgait, rájön, hogy ez nem így van. Egyszerre megváltozik a fontossági sorrend, egyfajta érzelmi időrendben találja magát, ahol lényeges és lényegtelen a maga súlya szerinti helyre kerül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig tudunk annyit önmagunkról, hogy megmagyarázzuk, miért nem lehet változtatni az életünkön.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért kellene azt gondolni, hogy az élet mozdulatlan állandóság? Ki mondta, ki ígérte azt, hogy a földi élet örökérvényű fénykép? És ha senki, akkor miért hisszük azt róla? És miért döbbenünk meg a változáson? És miért nem állunk elébe, miért nem állunk bele?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudat alatt talán egy esti hírműsorban reménykedünk, ahol bemondják, hogy beállt a világbéke, nélkülünk is helyrejött mindaz, amit mi magunk teremtettünk. Közben pedig félünk, mert lelkünk mélyén tudjuk, hogy nélkülünk, a mi döntésünk nélkül nem fog menni. Tudjuk, hogy döntenünk kell, ám súlytalannak érezzük magunkat. Keressük a boldogságot, és titkon azt reméljük, képesek leszünk függetleníteni magunkat a reménytelennek tetsző külvilágtól. Akkor is így teszünk, amikor már tudjuk, ez a külvilág mi magunk vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ölelésben mindenkor ott a melegség, a szeretet, az üzenet, hogy nem vagy egyedül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember önkéntelenül is a kisebb erőkifejtés irányába mozdul el. Sokszor még akkor is markolja a megszokottat, amikor már maga is tudja, hogy tovább kell lépni, mert ez már nem az. Ami eddig építő volt, most már rombol. Akarva-akaratlanul is akadályoz, hátráltat, visszafog. Sokszor érezzük, hogy eljött a változás ideje, de nincs erőnk elindulni. Várunk, tűrünk, kitartunk, és reméljük, hogy majd csak történik valami.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden pillanatban ott a lehetőség az újra, a szebbre, a magasabb rendűre. Mindenkor én döntöm el, meglátom-e a pillanatban a benne rejlő végtelen lehetőséget.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sok beszélgetésem telt azzal, hogy megmondták, ki a hibás. Azt mondták, a hitetlenek miatt, a hívők miatt, a zsidók miatt, a cigányok miatt, a németek miatt, az oroszok miatt, az amerikaiak és a franciák miatt, a románok, a csehek és a szerbek miatt, és hogy a kínaiak miatt mindenképp, meg az arabok miatt és a gazdagok miatt, meg a hajléktalanok, és a munkanélküliek, meg a kormány miatt. (...) Kevesen mondták, hogy ők maguk miatt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokszor azt gondoljuk, hogy életről és halálról odafent, a fejünk felett döntenek, elhisszük, hogy az egyén súlytalan. Ha így teszünk, éppen emberlétünk teremtő erejét vitatjuk el önmagunktól, azt a lehetőséget, hogy mi magunk alakítsuk életünk menetét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A pillanat a múltból következik és a jövő felé tart. Titokzatossága magában hordozza a végtelen lehetőséget.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A természet nem jó és nem rossz, csak van. A levél nem jó a fán, és nem rossz, ha lehullik, hanem van. Hogy jó vagy rossz, azt mi tesszük hozzá, a magunk szempontjai és gondolatvilága szerint.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami egy adott időpillanatban segít, lehet, hogy egy következő pillanatban hátráltat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magány őrjítő és borzasztó és maró kiúttalanságon át vezeti el az embert az egyedüllét békéjéhez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mosollyal az ember fényt gyújthat önmagában. Reménnyel töltheti el a lényét, és ezt a reményt másokra is átsugározhatja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak emberek, akiknek jelenlétében feltöltődöm, és mások, akik teljesen lemerítenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha akarjuk, ha nem, az elengedés az élet része.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sok emberrel beszéltem, sok embertől tanultam. Kitől így, kitől úgy. Volt, aki bölcs volt, nagy tudású, számokat és adatokat mondott, könyvek voltak körülötte, és tanulmányok. Volt, aki szemüvege mögött idézett másoktól, hogy még igazabb legyen az igaza. Egy más színű szemüveg ugyanígy tett, idézett, és az ellenkezőjét bizonyította. Azt is mondta, az első szemüveg vak és süket. Volt, aki nem kertelt, azt mondta, változzak, vagy elkárhozom, majd megmondta, hogyan változzak. Olyan is volt, akivel nagyon berúgtunk, mondtuk, szar a világ, inkább igyunk. Volt, aki kiabált velem. Vagyis talán nem is ő kiabált velem, hanem az eszme, amivé akkoriban lett. Volt, aki sokat ígért, és tudtam, hogy érdekből beszél. Egy alkalommal valaki alig mondott valamit, és valahogy szavak nélkül is tudtam, hogy igaza van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nihilben az ember csak van. Nincs előre, nincs hátra, nincs cél, nincs értelem, csak ül, vagy fekszik és néz, eszik, iszik, alszik, csinálja, amit mondanak neki, amit maga körül lát, megy a kitaposott úton, és nem kérdezi, hova vezet. Nem tud semmit, és nem is akar tudni semmit, talán nem is tudja, mi az, hogy tudni. Nap nap után telik el úgy, hogy ha kérdezik, mi volt ma, azt feleli, semmi, és úgy fekszik, hogy holnap sem lesz semmi. Sohasem lesz semmi, mert azt sem tudja, hogy lehetne egyáltalán valami.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az ember képtelen arra, hogy magától elmozduljon, akkor az élet löki arrébb, amikor eljön az idő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha eggyé válsz a fájdalmaddal, legyűr a fájdalom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberekben ott a tudás. A dolgok már ki vannak találva és le vannak írva. Már csak meg kell élnünk őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember maga alkotja meg útját. Az én dolgom, hogy megtegyem a mindenkori következő lépést. Az én dolgom, hogy tanuljak szeretni, megbocsátani, és ne ítéljek. Fogadjam el a világot olyannak, amilyen, higgyek a mosolyban, a vigaszban, az odafordulásban, a segítségnyújtásban. Higgyek önmagamban és egy jobb világban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, hogy a segítő valóban segít, és van, hogy léte rászorulót teremt.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

A dolgok a magunk rendelése szerint történnek. Úgy vannak, ahogy vannak, és ezt vagy elfogadom, vagy nem, de ahol szükséges, változás így is és úgy is lesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi sem áll csak úgy, önmagában a világban. A legnagyobb kínok közé keveredik a nevetés, a vigasz, a hit, a fény, a szeretet. Minden fényben ott az árnyék, az árnyékban a fény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nagy dolgok a kis dolgokban dőlnek el, sokszor a legkisebb dolgoknak van a legnagyobb erejük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jó szó, a mosoly, a kedvesség pénzembe nem került. Az emberben ott szunnyad ez a feneketlen kincsesbánya, amelyből vég nélkül adhatna a másiknak, a családnak, az országnak, a világnak, amellyel egy egészen más tudatszint felé indulhatnának tovább. Eltagadjuk ennek a végtelen kincsesbányának a létét, amikor azt gondoljuk, nem adhatok, nem adhatok, nekem sincs elég. Nemcsak pénzem nincs, gondolatom sincs, szeretetem sincs, humorom sincs, együttérzésem sincs, mosolyogni sem tudok, reményt és hitet adni sem tudok. Eltagadjuk saját gyógyító képességeinket, ha azt kérdezzük, mire menne vele, mi közöm hozzá, mi közöm nekem ahhoz, hogy ott mi történik, mikor itt is annyi a szenvedő?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember semmitől sem fél jobban, mint az átláthatóságtól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember szabad akarattal, teremtő gondolattal bír. Döntése befolyással van élete sodrásirányára. Ez a befolyás nem lényegi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit mással teszek, azt magam is megélem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halálom nem velem történik majd meg, de ott leszek, és megnézem. A lélek időtlen és örök.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahhoz, hogy az ember önmaga lehessen, bátorságra van szükség. Bátorság kell ahhoz, hogy azt mondja férjének, feleségének, szüleinek, családjának, hogy nagyon szeretlek benneteket, de nekem saját életem és sorsom van, amit meg kell élnem. Ott vagytok a szívemben, de engedjetek szabadon döntenem, és közben ne ítéljetek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt kérdeztem magamtól, tudom-e egyáltalán, mi az, amit keresek, mit jelent a szó, hogy "szerelem" a maga tiszta és érintetlen tartalmában? És akkor, amikor ezen gondolkodtam, különös módon a Balatonra gondoltam. Mindig is nagyon szerettem a Balatont. Csak úgy, elvárások nélkül, önmagáért. A tónak sosem mondtam, hogy barna legyen, vagy szép kezű, mert akkor fogom csak igazán szeretni. Nekem a Balaton mindig csak a Balaton volt, szürkéskék és zöld, nyugodt és dühös, lágy és izgalmas. Gyönyörű. Nem akartam én tőle semmit, csak szeretni. Hűséges voltam a Balatonhoz, mert sosem ígértem neki semmit. Nem használtam nagy szavakat, nem esküdöztem, nem is kötöttem hozzá magam. Csak szerettem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gondolat ereje éppen úgy működik, mint egy libikóka. Nem kell mindenkinek egy oldalon ülni ahhoz, hogy a mérleghinta átlendüljön. Elég, ha az egyik oldalon ülők súlya eléri a szükséges tömeget.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van gondolat, ami lehúz, és gondolat, ami felemel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás