Tudat alatt talán egy esti hírműsorban reménykedünk, ahol bemondják, hogy beállt a világbéke, nélkülünk is helyrejött mindaz, amit mi magunk teremtettünk. Közben pedig félünk, mert lelkünk mélyén tudjuk, hogy nélkülünk, a mi döntésünk nélkül nem fog menni. Tudjuk, hogy döntenünk kell, ám súlytalannak érezzük magunkat. Keressük a boldogságot, és titkon azt reméljük, képesek leszünk függetleníteni magunkat a reménytelennek tetsző külvilágtól. Akkor is így teszünk, amikor már tudjuk, ez a külvilág mi magunk vagyunk.