Hajtsuk fel gyorsan
a mámort
Szememben szemed
gyújtson fényt
S hajamban ezer csókod
legyen a virág.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint égve felejtett lámpában a villanykörte
izzik bennem a fájdalom bár lennél porcelánedény
összetörnélek keresztet vetek a táj homlokára
amerre mentél visszafordíthatatlan az út mint a folyó
kétszer nem léphetsz bele ugyanabba a tévedésbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hány halál
rabolja ki még hatodik érzékünket,
hány hiány telepszik még mellkasunkra,
míg egy felülírhatatlan virradat
elrongyolja torkunkban
a visszafojtott sírásokat?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne szégyelld
ha szemed sarkából bú szivárog
Az az igazgyöngy is tied.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tekinteted vallató fényénél beismerem
lejárt szavatosságú félelmeimet, szívgödör-
be lökött rajongásaimat. Már nem vagyok
fogékony, ölemben épp csak áttelelnek
a vágyak. A gondleves elfogyott. Hagyj fel
a gyönyördiétával. Még nem vagy elég
olvadékony. A szenvedély mikrohullámú
sütőjében melengetlek. Úgy szeretlek,
majd megeszlek. Szerelemfertőzés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem életrajza nem tartalmazza
a kísértések és a sóvárgások erejét, ha
váratlanul lecsap rád annak az illata,
aki még ott kóvályog benned, betegen
a várakozástól, mert nem mész utána.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mivé lesz
a megérkezés, ha a várakozás
elrozsdálja a vágyat?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretnék
szád sarkában álomízű
nyálcsepp lenni
emlékeztetni éjszakák
nappalok küszöbén
a bátortalan hajnali fényre.
Ébredés után
párnádon maradt
mélyedés lenni
mely puhán az ágyba
visszahívogat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S mikor már nagyon
nem bírom nélküled
felveszem elárvult kesztyűdet
és csüggő szárnyaiba
ujjaid nyomába
préselem egy ölelésre
nyirkos kezem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Zseléfixszel főzött lekvárnapok.
Kétéltű árnyak a kávézacc jóslatában.
hieroglifák a fény falán.
lógok az álmok köldökzsinórján.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kiszolgáltatottá lesz
az ki szeretni gyáva
nem a pengevékony száj
mögé harapott szavak
a bizonytalan szerető tesz azzá
szerelmi csapda ez
ha nem vagy bátor elfogadni
és hős viszonozni
felkínált szerelmemet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Önmaguk istenítésére
vannak emberek
akik önző módon hisznek
pótolhatatlan egyetlenségükben
s hogy felettük nem jár el
a cserbenhagyó idő
a történelembe írva látják nevüket
pedig az csak egy kavargó porfelhő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vajon a karácsonyi kirakatban üldögélő
bánatos macikáknak mosolyra áll
majd attól a szája
ha rájönnek
hogy a szeretet jegyében
hamarabb melegségre találnak
mint a hajléktalanok bárhol a világon?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Falainkra újabb kérget növeszt
a távolság meredek görbülete. képzeletem
labirintusában védtelen homokszem bolyong
egy emlékkép: hol voltál, hol nem voltál valahol,
valamikor, egyetlenegy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Túl rövid az élet ahhoz, hogy megtanítsa velünk
a mélyebb megértést, viszont elég hosszú ahhoz,
hogy kitalálhassuk a megfelelő kifogásokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nem szeretnél, bárki lehetnék,
s ha nem szeretnélek, nem lehetnél
az egyetlenegy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem mozdultam mellőled, látni akartam,
amint a fotel karfájára hajtogatod levetett
álmainkat. Tudni akartam, megédesül-e
az éjszaka íze, ha kiejtem neved.
Fölismeri-e szemed ikercsillaga
a véglegességet kiterített szívemben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legyen ez a tömbökben szanaszét szakadó ország
a Te országod

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy vagyok a legtisztább dolgokkal
szűz hóval hintem be lábad nyomát
hogy a fájdalmas emlékek
ne találjanak el hozzád
és a Tó felől hirtelen támadó széllel
felöklelem a jókedved ellen
hadba verődő híreket
mert amikor mosolyod tengerén
megbízhatóan ring ajkad bárkája
még jobban szeretlek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elhagyom a naftalinba
tett öregedő időt, hogy találkozzam
önmagammal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jó, ha van kihez
visszatérni, de nincs borzalmasabb valakivel
magányosnak lenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás